Sunagakurén kívül

Kipp-kopp, ki kopog?

- Mit keresett itt egyáltalán Sasuke? - kérdezte saját magától a sötétkék szemű lány.

Ő is csak azért tudott közbeszólni, mert látta, hogy testvére levelezett Misával. Barátnőjét követve, majd elbújva figyelte az eseményeket. Idegesen fújt egy nagyot, azután pedig kifelé vette az irányt.

Eközben Misa sétált Sasuke előtt csalódottan. Úgy érezte magát, mintha ezer kést szúrtak volna a szívébe, mikor ki kellett szakadnia Gaara öleléséből.

- Most boldog vagy? - kérdezte a mögötte kullogó fiútól, hátra sem nézve.

- Igen. Örülök, hogy időben érkeztem. Kitudja mit művelt volna veled – mondta mosolyogva.

Misa ezt hallva erősen ökölbe szorította a kezét. Nagy akaraterőre volt szüksége ahhoz, hogy ne húzzon be egyet az Uchihának. Ezek után tudta, hogy a Gaara bizalmát teljesen elveszítette. Fájt neki, főleg, hogy tudta milyen életet élt. Talán ő volt most az egyetlen barátja, és mégis csalódást okozott neki. Még akkor is, ha a tudtán kívül őt védelmezi. Megpróbálta az ébenfekete szemű előtt leplezni az érzéseit. Biztos volt benne, hogyha kimutatná, a fiú csak még jobban belemarna.

- Hé, Misa – állt meg az Uchiha. Misa is így tett, de nem fordult meg.

- Mi van? - kérdezte csöppet sem kedvesen.

- Beszélnünk kell ma este – nézte a lány hátát.

- Mi a francot akarsz még?! - fordult meg rákiabálva.

- A táskádban lévő cuccról van szó! Várlak kilenc után – sétált el a fekete.

- És ha nemet mondok?

- Akkor tudod... Gaara sayonara! - mondta ki nevetve.

- Fordulj fel!

- Majd kopogj – tűnt el Sasuke hirtelen.

A smaragdzöld szemű megkönnyebbült, hogy végre elhúzta a csíkot a fiú. Így ő is haza tudott sietni, hogy kiadja mélységes bánatát. Mikor hazaért, azonnal felszaladt a hálószobájába és az ágyra vetette magát.

- Sajnálom, Gaara! Nem tudok a szemedbe nézni ezek után!  - mondta szomorúan.

Nem akarta se megbántani, sem pedig átverni soha, de egy kegyetlen döntésnek köszönhetően mégis megtörtént.

Sasuke ezalatt egy látogatást szeretett volna tenni egyik ismerőséhez, de valaki leszólította.

- Yo, Sasuke! - köszönt egy barna hajú fiú.

- Szeva – nézett rá kicsit meglepve. - Mi a pálya?

- Csak érdeklődni szeretnék.

- Mégis miről? - húzta fel a szemöldökét a fekete.

- Azt ígérted a bulin, hogy megszabadítasz Gaarától. Mikorra tervezed?

- Türelmetlen vagy? - kacagott fel. - Ne aggódj felesleges dolgokon. Nem olyan sokára – mondta bizalomgerjesztően.

- Örülnék már neki. Ha kell segítség csak szólj bátran! - ajánlotta fel Kankuro.

- Fogok! Mindenesetre köszi – mosolygott tovább. - Úgyis a hasznomra válsz, te balfasz! - mondta magában közben.

- Csak ennyit akartam! Cső! - azzal távozott is a bábhasználó.

Sasuke csak megrázta a fejét egy „pff" kíséretében. Tovább haladt ő is, de az eredeti célja helyett úgy döntött, hogy inkább hazamegy.

Temari eközben vészesen kereste kámforrá vált öccsét. Szeretett volna vele beszélni a történtekről, mert jól tudta, hogy milyen a személyisége. Nehezen szánja el magát bármire is a gyilkoláson kívül. Most az egyszer megtette, és faképnél hagyták. A szőke kunoichi félt attól, hogy mit fog, vagy éppen mit nem fog tenni Gaara ezek után. Ha valakire egy picit is hallgat, az csakis Temari. Miközben tekintetével a faluban kereste a vöröst, valaki hátulról megfogta a vállát.