Sunagakurén kívül

Zűrös este

Misa gyors léptekkel haladt Gaaráék szállása felé. A fejében csak úgy cikáztak a gondolatok, mélyen legbelül nem akarta elhinni azt, amit hallott. Az itt léte alatt most először volt ennyire dühös és zaklatott. Úgy tervezte, hogy amint a szobába belép, kérdőre vonja Gaarát, és történjék bármi ő nem fog meghátrálni.

Eközben Kankuro már hazaért, és ledobta magát az egyik előszobai fotelba. Temari meghallotta a puffanást, és azonnal leszaladt az emeletről. Amikor meglátta, hogy az idősebbik öccse lazít a fotelba, akaratlanul sóhajtott egyet.

- Köszi, ez rohadt jólesett! – sértődött meg Kankuro, mikor meglátta nővére reakcióját.

- Sajnálom, csak azt hittem, hogy Gaara jött meg. Abban biztos voltam, hogy te épségben hazaérsz – magyarázta a szőke

- Mindegy! Majd mesélek, de előtte menj, és szárítsd meg a hajad. Még a végén minden csurom víz lesz, plusz addig se fárasztasz. Hosszú napom volt! – dőlt hátra a fotelba.

- Ha végeztem, részletes beszámolót kérek a mai napról! Egyre durvább a stílusod, remélem, hogy holnapra kialszod – fűzte hozzá gúnyosan, miközben felment az emeletre.

- Nem csoda, hogy nincs jó kedvem. Egy hajszál választ el minket a háborútól, mindez Gaara miatt. Ráadásul nekem kell felügyelnem, nehogy valami ostobaságot csináljon! Francba az egésszel! – gondolta magába szemeit lecsukva.

Néhány perccel később valaki hevesen kopogott az ajtón. Kankuro nagy nehezen felállt, majd az ajtóhoz ment.

- Ki a fene lehet ilyenkor?! Hihetetlen, hogy nem hagynak pihenni! – zsörtölődött félhangosan.

Amint az ajtóhoz ért, olyat rántott rajta, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Mikor meglátta, hogy ki áll előtte, a szemei hirtelen kikerekedtek.

- Te meg mit keresel itt? – kérdezte csodálkozva Kankuro.

- Neked is, szia! – köszönt gúnyosan a lány. – Bocsi a késői zavarásért, de nagyon fontos dologról szeretnék beszélni Gaarával – jelentett ki határozottan Misa. – Nem gond, ha bejövök kicsit?

- Bejöhetsz, de előre szólok, hogy Gaara még nincs itt. Szóval, ha öt percen belül nem érkezik meg, mehetsz is! – vágta a smaragdzöld szeműhöz, miközben eljött az ajtótól.

- Fő a vendégszeretet, ugye? – szurkálódott Misa. – Csak Gaarával akarok beszélni pár mondatot, aztán itt sem vagyok – fordult komoly arckifejezéssel Kankuro felé.
- Csak nem Gaara jött? – kiáltott Temari az emeletről.

Miután leért, meglátta Misát, és ugyanúgy kikerekedtek a szemei, mint néhány perccel ezelőtt az öccsének.

- M-Misa? Te, hogyhogy itt vagy? Valami baj történt? - bombázta a kérdésekkel a nemrég érkező lányt.

Misa kissé zavarban érezte magát, mivel Temarin csak egy törölköző volt.

- *Konbanwa, Temari! Velem nem történt semmi. Az igazat megvallva csak Gaarával szerettem volna beszélni, de Kankuro már mondta, hogy még nincs itthon. Ne haragudj, hogy ilyen későn jöttem, de ez nem várhat holnapig.

- Ugyan, nem zavarsz! Elég feszültnek tűnsz. Azt nem tudom, hogy mikor fog jönni, de ha gondolod, itt megvárhatod – mosolygott Misára a szőke hajú.

- Azt már nem! – tiltakozott lázasan Kankuro. – Inkább mondd el nekünk gyorsan, és majd mi beszélünk vele.

- Kankuro nyugi! Ha nem vetted volna észre, ez személyes ügy, ha el szeretné mondani, elfogja, de ne kényszerítsd – teremtette le nővére.