Sunagakurén kívül

Semmi sem tökéletes

A két fiatal egymás előtt állt és méregették a másikat. Gaarán nem látszott, és nem is mondta, de érdekelte ez a hirtelen jött ötlet. Furcsa mód nem habozott, azonnal belement a dologba.

- Várj meg kint, felöltözök – mondta a lánynak a vörös.

Misa csak bólintott majd kisétált az ajtón. Miközben húzta be maga után, egy kellemes mosoly ült ki az arcára. A szobába még utoljára bepillantva meglátta a fiú asztalán a tőle kapott képeslapot. Jó érzés járta át, hogy nem csak illemből fogadta el. Gaara néha nagyon meg tudta lepni. Végül becsukta az ajtót, és a falnak támaszkodva várt.

Gaara ezalatt felkapott egy kényelmes, hosszú fekete nadrágot, a piros pólót, amit még Misa dobott rá és arra egy vörös pulóvert. Egészen jól mutatott rajta a kapucnis felső. Az ajtó mellé lépett, majd hátára dobta a lopótököt, és ki is ment.

- Mehetünk? - kérdezte a fekete.

- Ja – indult meg a fiú.

Misának kicsit furcsa volt, hogy nem a kedvenc pulcsiját vette fel, de inkább nem is foglalkozott vele.

- Mindjárt jövök! - szaladt be a szobájába a kunoichi. Gaara azonnal megállt és csak bámult utána. Pár másodperccel később Misa már újra mellette volt. - A farmernadrág nem lett volna kényelmes, inkább átvettem – mondta el, kérdés nélkül.

- Az erdőbe megyünk. Ott ilyenkor már senki sem fog zavarni. Nem fogják hallani a sikoltozásaidat sem - mosolygott a lányra picit.

- Vagy a tiédet! - vágott vissza ugyanúgy.

Amint kiértek a házból, Gaara bezárta az ajtót, eltette a kulcsot és el is indult az erdő felé. Misa tartotta a fiú tempóját, de érezte, hogy már itt el akarja bizonytalanítani, és ő ezt nem hagyhatta. A felhőrejteki is emelt a fokozaton, így szinte az odaút is egy verseny lett. Mikor megérkeztek, Gaara ugrott le elsőnek a kijelölt nagy terepre. Nem sokkal utána Misa is földet ért.

- Ez semmit nem jelent! - tette hozzá azonnal, lihegve.

- Ha te mondod – rántott vállat a homoki. - Mielőtt belevágnánk, beszéljük meg a szabályokat.

- Szabályok? - csodálkozott rá a smaragdzöld szemű. - Legyőzlek és ennyi! - mosolygott.

- Nagyszerű... de ettől függetlenül vannak – folytatta Gaara, kicsit sem komolyan véve a kunoichit.

- Na, jó! Ha ennyire akarod... Mit javasolsz? - ment bele.

- Kevés esélyt látok rá, hogy legyőzz – kezdett hozzá a vörös hajú. Misa erre csak egy „hmph" szót ejtett. - Ezért kapsz ennyit – mutatta fel a két tenyerét.

- Tíz? - nézett rá meglepve a lány.

- Tíz perc. Ha ennyi idő alatt sikerül komolyabb védekezésre késztetned, akkor elismerem, hogy legyőztél – állt elő a tervvel szemrebbenés nélkül.

- Nem túl nagy előny ez nekem? - kételkedett a fekete.

- Szerintem ez így korrekt. Tíz percnél tovább egyébként sem nagyon lehet a maximumon pörögni.

- Neked mégis ment a földrejtekiek ellen – tette hozzá magában, sértődötten.

- Ha ez nem sikerül, és lejár az idő, én nyerek – egyszerűsítette le a jinchuuriki.

- És a győztes bármit kérhet? - tért rá az őt érdeklő dologra.

- Egy valamit kivéve.

- Mit? - kíváncsiskodott.