Sunagakurén kívül

Szövetség

Az ebédlőben a ninják nagy része már elfoglalta a helyét. Temari és Misa leültek egy asztalhoz, miután megkapták az ebédet.

A hatszemélyes asztalnál ketten ültek, egyrészt azért, mert így nyugodtabban tudtak beszélni, másrészt pedig azért, mert jóformán még senkit sem ismertek. Pár perc némaság után, Temari kezdett hozzá.

- Még nem volt alkalmam bemutatkozni, a nevem Sabaku no Temari – húzta mosolyra a száját.

- Nagyon örvendek! Én Okataka Misa vagyok, Felhőrejtekből, a másik asztalnál pedig a két társam ül – mutatott feléjük, kissé zavartan.

- Jaj, nem kell ennyire merevnek lenni, hiszen mindketten geninek vagyunk, más szóval egyenrangúak – mondta Temari az asztalra könyökölve.

- Értem, ez megnyugtat, kicsit szokatlan még a közvetlenség, de azt hiszem, jól ki fogunk jönni egymással – mosolyodott el Misa, aki szemmel láthatóan lazított is.

Az ebédlőben ez alatt elég nagy lett a hangzavar, mindenki kezdett összebarátkozni a másikkal, de mint mindig most is voltak különcök.

- Egyébként, a csapattársaiddal jól ki jöttök? – kérdezte Misa barátságosan.

Erre a kérdésre lehetett volna számítani, de Temarit még így is meglepte, olyan annyira, hogy félre is nyelt. Miután megivott egy pohár vizet hozzákezdett.

- Ne haragudj, de még nem nagyon érdeklődött senki hármunkról. Főleg Gaara miatt nem, de mivel még nem ismersz minket, jogos, hogy megkérdezted – letette a villát majd hozzákezdett a mondandójához. - Azt nem mondanám, hogy jól kijövünk, de valamennyire összetartunk, pláne mert testvérek vagyunk. Kankuro a barnahajú, ő az idősebbik öcsém, a vörös hajú pedig Gaara, a fiatalabbik. Gaarával egyikünk se jön ki túl jól, az okát elég bonyolult lenne elmondani, inkább majd kérdezd meg őt magát – mondta, majd figyelte Misa reakcióját.

- Oh, nem gondoltam volna, hogy testvérek vagytok, ezek szerint te vagy a védelmező nővér – nevetett fel Misa korántsem gúnyosan. – Gaarával kapcsolatban pedig van egy furcsa érzésem, de azért szeretném őt is megismerni, ahogy titeket is.

- Biztosan lesz rá lehetőséged, de azért vigyázz magadra – intette óvatosságra Temari.

- Szerintem meg kerüld el, amennyire csak tudod! – vágott közbe Kankuro, miközben a tálcáját az asztalra csapta. – Ezt csak a saját érdekedbe mondom, még mi is így tennénk sokszor, pedig testvérek vagyunk – magyarázott tovább.

- Ez így nem teljesen igaz Kankuro, igazán adhatnánk egy esélyt Misának, ha valóban meg szeretné ismerni. Mert megszeretnéd igaz? – fordult Misa felé a szőke hajú lány.

- Persze, hogy meg, ahogyan titeket is – felelte a smaragdzöld szemű lány.

Szemében látszódott az eltökéltség.

- Rossz válasz! Ha csak annyira szeretnéd megismerni, mint minket, akkor inkább bele se kezdj. Ő nagyon nehéz eset, ha elszúrsz valamit véged, ezt így fogd fel – próbálta ijesztgetni a fekete hajú lányt Kankuro.

Misa szemei kikerekedtek, nem hitte volna, hogy ilyen veszélyesnek fogják beállítani a társai, akik mellesleg még a testvérei is. A smaragdzöld szemű lány mély levegőt vett, majd belekezdett.

- Szeretnék róla mindent megtudni! Nem tudom a pontos okát, de furcsa, kicsit ijesztő, mégis kellemes érzés jár át, ha rápillantok. Arra késztet, hogy megismerjem – mondta Misa elég hangosan, de annál hihetőbbé tette. – Mellesleg nem lesz baj, nem látszik rajtam, de elég erős vagyok – húzta ki magát.