Sunagakurén kívül

Az utolsó pillanat

- Van még más is, amiről tudnom kellene? – kérdezte a vörös.

– Nem. Nincs más! Annyira boldog vagyok, hogy visszatérsz! – engedte el az ölelésből.

Gaara még mindig rideg volt a lányhoz, pedig valójában nem volt vele semmi baja. Persze ő tudta nagyon jól, hogy miért is kedveli őt ennyire a barna.

- Matsuri.

– Igen?

– Kimennél? Egyedül szeretnék lenni – nézett rá a fiú.

A barna szemű kunoichi valószínűleg pont annyira szerette a fiú türkizkék szemeit, mint fekete riválisa. Ezért sem nagyon tudott neki ellenkezni.

- Reméltem, hogy az estét együtt töltjük – mosolygott csábosan. – Biztosan ne maradjak? – lépett egyet felé.

– Nem kell – hangzott a fiú szájából.

– Ha szeretnéd bármit megteszek a kedvedért – győzködte továbbra is.

– Távozz! – mondta kicsit erélyesebben.

A barna hajú csalódottan sóhajtott és tudomásul vette a kérést.

- Rendben! Megyek. De még egyszer köszönöm, hogy hazatérsz! – mosolygott rá.

Mikor Matsuri elindult volna az ajtó felé, a vörös hajú hirtelen megállította.

- Mikor indulnánk? – nézett a lányra tisztes távból.

– Holnap délelőtt – válaszolta.

– Akkor lesz a harcom is a két földrejtekivel – jegyezte meg a jinchuuriki.

– Hát nem csodálatos? Így az is elmarad, és nem kell megmérkőznöd azzal a két degenerálttal.

– De... nagyszerű – mondta kicsit sem boldogan.

– Pihend ki magad! Holnap hosszú utunk lesz – csukta be az ajtót maga után.

Gaara az ágyra dőlt, és arcát a kezébe temette.

Francba! – súgta maga elé.

Matsuri nagy vidáman jött ki a vörös szobájából, de valaki máris az útját állta.

- Mesélj el mindent, kérlek! – szegezte rá tekintetét a sötétkék szemű homoki.

A lány kicsit meglepődött, de készségesen tájékoztatta barátnőjét a fejleményekről. Persze ezt mind Temari szobájában tette.

- Gaara holnap délelőtt visszamegy veled Sunagakuréba?! – ugrott fel az ágyról. – Ez most valami hülye vicc?!

– Nem az – válaszolt könnyen. – Ennek így kell lennie. A Kazekage betegsége miatt nem várhat. De ne aggódj, vigyázok rá! – mosolygott a barna szemű.

– Itt nem is rólam van szó elsősorban. Mi lesz Misával? – kérdezte kétségbeesetten.

– Misával? – húzta fel a szemöldökét.

– Igen! Közel állnak egymáshoz. Ebbe nem fog csak úgy beletörődni!

– Vele is beszélek még ma éjjel – jött a váratlan válasz.

Temari annyira megdöbbent, hogy hirtelen szavakat sem talált.

- Nekem akkor sem tetszik valami. Matsuri, ugye nem a saját önzőséged vezérel? – kérdezte kissé gyanakvóan.

– Persze, hogy nem! Attól függetlenül, hogy egyetértek és örülök a döntésnek, ilyet nem tennék!

– Hiszek neked – ült vissza. – De szerintem te is tudod, hogy Gaara nem úgy néz rád, ahogyan te rá. Ami akkor történt az...