꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

1/14. Erősnek kell lennem! ♪

Újra a földön heverve eszméltem fel arra, hogy apám még nem végzett a megnevelésemmel. Az alsó ajkam rendesen felszakadt és már nem csak az orromból dől a vér. A bal szemem biztos hogy monoklis lesz, de ezuttal nem a smink miatt..

Hogy lehet egy ember ilyen kegyetlen? Hogy lehet képes egy magzatpózban fekvő embert rugdosni, egy gonosz kacajjal? Hát úgy ahogy apám teszi. Nem tudom megérteni, hogy miért gyűlöl ennyire. Mit tettem ellene?
Nem én kértem hogy hozzanak erre a mocskos világra.
Miért kell szenvednem?

Hirtelen arra lettünk figyelmesek apámmal, hogy az eddig masszívan álló ajtóm, egy nagy reccsenés után, teljes erőből kivágódott. Calum betörte és egyből rohant hozzám hogy felsegítsen és én egyből fel is pattantam a fájdalmaim ellenére. Apám vissza akart húzni, de Cal gyorsabb volt és a karomnál fogva elrántott, majd végig szeltük az egész házat. Magamhoz vettem az egy vállas iskola táskám, ami az előtérben leesett rólam, amikor apám felvonszólt az emeletre.
Amint kiértünk a pokól kapuján, egyből a házuk felé futottunk.

Calum-ék biztonságot nyújtó házukba érve, ziháltam mint egy kivert kutya. Ledobtam magamról a táskát, majd Cal szülei döbbenten bámulták a szétvert arcomat. Missis.Hood egyből odarohant hozzám én csak állok mint egy nem is tudom hogy micsoda. A lábaim remegnek, csak a földre akarok zuhanni, ezt érzem.
Missis.Hood aggodó megrémült arca láttán, nem tudtam tovább vissza tartani a kínkeserves könnyeimet.
Kitört belőlem és érzem, hogy az ajkam csak egyre jobban fáj..

-Úristen!! Mi történt?- Hangos kérdezte és kétségbeesett tekintetét váltogatta Calum-on és rajtam, Mrs.Hood. Megszólalni nem tudtam, csak fájdalmasan sírni.
- Valamiért kikattant az apja, elvileg az igazgató felhívta, hogy nevelje meg Emma-t, hát meg is nevelte. De én betörtem a szobája ajtaját és minnél hamarabb kiakartam és sikerült is kimenekiteni onnan.- Mesélte idegesen Cal, közben pedig Mrs.Hood, arcomból eltürt egy fekete tincset.

Egyből a mosdó felé vitt Cal és Mr.Hood már a rendörséget akarta hívni, de ezzel nem érne el sokat, pláne ha anyám beveti a "Jaj ne szegény kislányom„ hazug aggodalmas arcát. Egy szempillantás alatt vissza kellene mennem hozzájuk.

-Hagyd nem kellenek ide a rendőrök, azok semmire sem jók!- Vágta rá Mrs.Hood.

Amig Calum és én, az emlitett helyre caplattunk, addig Cal szülei, azon agyaltak hogy mit lehetne tenni az én drága szüleim ellen.

Na vajon mit? Hát semmit. Nem fogok haza menni, majd a kastélyomba költözöm és minden sokkal jobb lesz.. Ott senki nem bánthat.

A mosdóba érve, Cal felültetett a törölközőszekrényre és magához vett egy sebfertőtlenítő folyadékot és egy csomag vattát, meg egy rakás sebtapaszt, majd felém lépkedett. Előttem állva, előkészitette a dolgokat. Ráöntötte az emliett puha fehér dologra az emlitett folyadékot, majd rám nézett.

-Ez most rohadtul fájni fog!- Monda és már is az ajkam felé közelizett vele. Az igazság az, hogy meg sem mukkantam, mert a fizikai fájdalmaim, nem tudtak felérni a lelkemen tátongó vérző fájdalmakhoz.

Szépen lefertőtlenítette a sebeimet, majd elhelyezte a sebtapaszokat az arcomon.

- Kitalálunk valamit, nem engedem hogy vissza menj oda!!- Jelentette ki Calum.- Hát oda nem is fogok...- Vágtam rá, majd leszálltam a szekrényről és a mosdókagyló feletti tükörben kezdtem pásztázni a meggyötört arcom szétvert arcomat.

Kellene smink, amivel eltudom fedni a bal szememen kialakuló monoklit, mert ezért is csak szekálnának Arnoldék, de hát ez van. Még soha nem akartam ennyire suliba menni, érzem hogy ha ott is megvernének, szerintem nekem annyi lenne. Nem birok már ki több lelki és fizikai bántalmat..

Cal szüleihez caplattunk a nappaliba és magamhoz vettem az eldobott táskámat.

-Biztos hogy képes vagy igy is suliba jönni?- Kérdezte Cal. -Hát nem tudom. De muszáj lesz, ha azt akarom hogy minnél hamarabb véget érjen ez a pokól. Amint vége lesz az iskolának, lelépek Californiából. - Motyogtam, majd a parkettát kezdtem pásztázni.

-Ha bármi baj lenne, hívjatok és kitalálunk valamit.- Ajánlótta fel lelkesen Mr.Hood. Calum csak bolintott, majd elköszöntünk és elindultunk a suliba, egy nagy kerültünk, hogy apám véletlenülse vegyen észre.. 7:40-van, szóval simán beérünk a pokól másik házába..

Nem tudom hogy a mai napot hogy fogom átvészelni, de azt viszont tudom és érzem, hogy a nyugodt élet kulcsa az, hogy el kell végeznem az iskolát, hogy máshol új életet tudjak kezdeni..

***

Az első óránk testnevelés, de mi Cal-al, rohadtul nem vittünk torna cuccot...

Az öltözőből a tesiterembe caplattam mezitláb és nem sokkal utánam Cal is megérkezett. A tanár szúrós tekinetét a retinkámba égette.

-Emma Horan, magával meg mi lett? Tudja mit? Nem érdekel. Hozott igazolást? Ja várjunk, maga soha nem hoz.- Tekintetét az izomtrikós Calum-ra szegezte hirtelen.- Na és maga mivel magyarázza, a testnevelés ruházatának a hiányát?- Kérdő tekintetét Cal "mert leszarom az egészet„ szemeibe szegezte.

-Otthon hagytam.- Vágta ra Cal, majd a terem szélébe lépkedett és hanyagul leült a földre.

A tanár idegbeteg tekintete vissza szegeződött rám.

-Szerintem nem kell mondanom semmit, mert ahogy maga mondta, én soha nem hozok igazolást.- Vágtam rá, majd Calum mellé caplattam és leültem.

Na ebből mi lesz? Ez itt a jó kérdés, tuti hogy megint elküld az igazgatóiba. Ennél rosszabb már nem hiszem hogy történhet. Remélem..