꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/89. Ez a sorsom, nem tehetek ellene semmit. ♪

A fejlécben, az én zenémet találhatjátok. :) Gondoltam belinkelem, hogy élvezhetőbb legyen ez a rész. :)

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

Csak ledermedten álltam a gardróbomban és elhatalmasodott felettem a fájdalom. Néztem könnyes szemekkel arra az emberre, aki miatt tönkrement az életem. Néma csendben néztük egymást. Szemeiben csillog a csalódottság és a bánat. Bennem pedig kezdett a düh és a harag lángra gyúlni.

-Hazudtál.- Ennyit bírtam remegő hangon kimondani.

-Nem!- Suttogta. -Csak nem mondtam el az igazságot, de már nem számít. Láttam azt, amire amúgy is számítottam.- Mélyen a szemeimbe néz.

-Nem érdekel, hogy mit láttál. Te 6 hónappal ez előtt, elmentél és nem foglalkoztál vele, hogy mi lesz velem. Menekítetted a bőrödet, de most már mindent tudok rólad és az egészben az fáj a legjobban, hogy nem tőled tudtam meg. Tudom hogy beteg vagy, de akkor is csak játszottál velem. Most pedig vissza tértél és szemrehányóan, undorodva nézel rám.- Életemben nem volt még ilyen nehéz beszélnem. A sírás küszöbét taposom és nem hiszem el, hogy képes volt megszökni a pszhiciátriáról és belopózni a házba.

-El kellett mennem, de már látom hogy felesleges volt vissza jönnöm. Túl vagy rajtam és ezt tisztán bele is mondtad a kamerákba. Igen, láttam mindent. Az újságokban is te voltál, ahogy kábán egy Discoba-n csókolóztál egy sráccal. Emma, én bíztam benned. Azt reméltem, hogy várni fogsz rám és ha majd vissza jövök, velem maradsz amíg élünk. De már látom, hogy neked Ashton kell. Azt is tudom, hogy összefeküdtél Harry-val is. Gondolom most nem tudod hogy honnan tudom. Igaz? Hát akkor elmondom! Harry mondta el. Bejött és az orrom alá dugta, a rólad készült ocsmány képeket. Undorodom tőled Emma!- Mondta és hátra lépett egyet. Nekem ennyi elég is volt, rögvest útnak indultak a könnyeim.

-Nem érdekel.- Nyögtem ki és a gyűlölet lángjai, mardosták a szívemet.

-Ha nem érdekelne, nem sírnál. Habár.- El gondolkodóan meredt a teraszom felé. -Lehet hogy valóban nem érdekel téged.- Mondta és vissza nézett rám. -Lehet, hogy mind végig csak megjátszottad, hogy szeretsz. Feleslegesen estem vissza a depresszióba.-

-Így gondolod?- Letöröltem az arcomról a könnyeimet. -Azt mondod, hogy nem szerettelek?-

-Nem gondolom, hanem tudom.- Mondta és elindult a teraszom felé.

-Menny is csak el! Futamodj meg újra!- Dühösen sírva mondtam. -Vissza se gyere! Nem kellesz!- Minden szavam hazugság volt és ezt ő is tudta. Vissza lépett hozzám idegesen és megragadta a karjaimat.

Elkezdett rángatni. -Emma Horan! Neked fogalmad sincs arról, hogy én miken mentem keresztül miattad. Átkozom azt a napot, amikor megismertelek és átkozlak téged is. Átkozom a közösen megélt perceinket. Megvetem minden közös emlékünket. Gyűlöllek!- Mondta és ellökött. Beestem a ruháim közé és bevertem a fejemet valami kemény éles tárgyba. Hamar feltűnt, hogy elkezdett vérezni a fejem. Luke riadtan leguggolt hozzám és a félhomályban kezdtett vizsgálgatni. -Ne haragudj!- Mondta és elsírta magát. -Emma!- Hirtelen átölelt és szorosan fogott. Szánalmasan sírtam én is, de nem azért mert bevertem a fejem, hanem mert újra átölelt az a férfi, akit oly sokszor vissza kívántam magam mellé. Mindenhol őt kerestem és mindenkiben.
Ekkor hirtelen betoppant Ashton a szobába és legyökerezett teljesen. Nem hitt a szemeinek és nem tudta, hogy hirtelen mit is higgyen. Látta hogy Luke karjai közt vagyok és ez teljesen betette nála az ajtót.

-Te szemét!- Kiabálta el magát Luke és felállt. Rögvest Ashton felé rohant és amint odaért, bevágott neki egyet. -Elvetted tőlem, az egyetlen értelmet az életemből. Te voltál a legjobb haverom és azt ígérted, hogy nem fogsz rámászni, amíg távolt vagyok.- Ekkor bevágott volna neki még egyet, de ő lefogta a kezét.

-Tudom hogy mit ígértem, de nem tehetek arról, hogy beleszerettem.- Ekkor rám nézett Ash. -De már úgy is mindegy. Látom rajta, hogy soha nem fog úgy szeretni engem, ahogy téged. Bennem is csak téged látott. Luke! Te teljesen tönkre tetted Emma-t. Most meg úgy csinálsz, mint ha semmit nem tettél volna.- Ekkor meghátrált Luke és rám nézett, majd pedig vissza Ashton-ra.

-Mind a ketten szemetek vagytok.- Mondta és kiment a szobámból. Becsapta maga után az ajtót.

-Ash.- Remegő hangon szólítottam.

-Hagyjuk Emma. Nem akarok erről beszélni.- Mondta és ő is kiment a szobámból. Egyedül kuporgok a földön és szívem szakadtjából sírok. Vérzik a fejem, de azzal sem törődöm. Luke vissza tért és gyűlöl. Ashton-t is elvesztettem, mert rájött hogy én mind végig Luke-ot láttam benne.
Harry nemsokára jön és számon fog kérni a drog miatt, amit Ash ellopott. De az is lehet, hogy megfog verni miatta. Már az sem számítana, nekem mar úgy is lőttek.
Tökre ment az egész életem és mire befejezhettem volna, a váram újjá építését, addigra ismét lerombolták. Luke Hemmings mindent elvett tőlem. Legalább egy valamiben most már egyezek vele. Mind a ketten depressziósak vagyunk.
Tisztában vagyok vele, hogy én is megőrültem ahogy ő. Elérte amit akart, újra az a depressziós zavarodott lány lettem, mint aki voltam. Most csak annyiból rosszabb, hogy mellette megkeseríti az életemet a drog is.