꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/33. Hát nem semmi, Andy.♪

Amint tiszta lett a levegő, Andy elindult előre, nekünk meg intett, hogy menjünk utána.

Most vagy le bukunk, vagy nem! Lesz ami lesz, egyszer élünk nem de? De!

Elkezdtünk futni. Úgy néztünk ki, mint az igazi lázadók, egy borzasztóan rossz szerkóban. Az információs pultnál, csak úgy néztek utánunk. Amint kiértünk, egy nagy fekete autó felé rohantunk. Andy kinyitotta nekünk a hátsó ajtót, mi pedig bepattantunk. Megkerülte kocogva a kocsit, majd pedig beszállt és habozás nélkül el is indultunk. Az orvosok kifutottak a kórházból, mi meg csak röhögve néztünk őket.

-Húhú!- Szólalt fel Anna, a barna hajú lány. -Ez oltári volt!- Lihegett.

-Nem sokon múlt.- Nézett ránk Jessica.

-Közel sem volt!- Vágta rá nevetve Andy.

Hátra dőltem zihálva és fülig érő vigyorral nyugtáztam, a szökésünk sikerét. El sem hiszem, hogy Andy Biersack szöktetett meg minket. Elő kotortam az ajándék táskából a telefonomat és az sms-el nem törődve, felhívtam Calum-ot.

-Szia Emma! Mi a helyzet?- Örömöt szűrtem le a hangjából, amikor felvette a telefont.

-Szia Cal! Ne gyertek be a kórházba, mert éppen haza felé tartok.-

-Nem mondod? Most komolyan?- Döbbent le teljesen. Lehúztam az autó ablakát és a város zaja felé tartottam a készüléket.

-Basszus és nem viccelt! Skacok, Emma megszökött a kórházból!- Kiabálta.

-Micsoda?- Hallottam Ash meglepett vékonyka hangját. Rögvest felnevettem.

-Most hol vagy?- Izgatottan kérdezte Cal.

-Andy kocsijában, Jessica-val és Anna-val.-

-Az nem semmi! Halljátok srácok? Andy szöktette meg a csajokat.-

-Azt a két csajt is?- Kérdezte Michael.

-Ja!- Vágta rá Cal.

-Mire érsz haza?-

-Nem tudom, majd meglátjuk, de sietek! Majd beszélünk.-

-Rendben!-

-Szia!- Köszöntem el és a lányokra néztem, akik még mindig a jelenlegi helyzetünkről beszélgettek.

-Szia Emma.- Kinyomtam a telefont, majd pedig az ablak felé néztem.

-Na mond nekem valaki, valami úti célt?- Nézett bele a vissza pillantóba Andy.

-Akkor előbb menjünk hozzám.- Szólalt fel Jessica.

-Az nekem is jó lesz.- Vágta rá Anna.

Jessica mutatta az irányt Andy-nek és máris nem céltalanul furikáztunk, New York utcáin.

***

Amikor megérkeztünk, kiszálltak a lányok.

-Akkor mikor és hol találkozzunk holnap?- Kérdezte Jessica.

-Az Aréna előtt?- Néztem rá kérdő szemekkel.

-13:00-kor kezdődik a koncert.- Szólt közbe Andy.

-Oké, akkor Szombaton 12:00-kor az Aréna előtt?-

-Rendben!- Vágtam rá.

-Na sziasztok!- Köszönt el Andy.

-Sziasztok!- Köszöntek vissza én pedig csak intettem nekik.

Elindultuk, majd pedig már mondtam volna is, hogy merre kellene mennünk, de Andy-nek megcsörrent a telefonja.

-Cső! Na mond mi a helyzet?- Azt néztem a vissza pillantóban, hogy Andy hogyan beszél. Ott a csaj? Jaja, persze.- Miféle csajról lehet szó? -Jó persze. Most tartok haza felé.- Haza? Felvontam a szemöldökeimet. Akkor még sem engem visz haza? -Kb 10 perc és ott vagyunk.- Többes számban beszélt, szóval biztosan nem fog most egyből haza vinni. -Ja, mert velem van az egyik haverom. Jó, oké, cső.- Lenyomta a telefont, majd pedig ledobta valahová.

-Miért nem ülsz ide előre?-

-Odaülhetek.- Vágtam rá.

-Akkor gyere.-

Előre másztam és egyre jobban tudatosult bennem, hogy már iszonyatosan idegesit ez a beteg ruha. Olyan mint egy hálóing, de mozogni alig ha tudok benne.

-Nem messze van itt egy házunk. Mivel most itt turnézunk New York-ban, ezért most ott lakunk egy darabig. A koncert miatt kell haza sietnem, mert hogy a menedzserünk azt mondta, hogy az Aréna igazgatója, nálunk van. Beszélni akar velünk a pénzről.-

-Értem.- Vágtam rá. Kicsit furcsán érzem magam. Talán azért, mert még új nekem a helyzet, de hát élni akartam nem?

-A ruha miatt meg ne aggódj! Nem kell egész végig ebben lenned. Mindjárt megállok valahol, aztán előszedem Ashley nőjének valamelyik ruháját a csomagtartóból. Nem fog érte haragudni Amanda. Nyugi!

-Ó! Nem fontos. El vagyok én ebben is. Majd otthon úgy is átöltözöm. De azért köszi.- Nem tudom, hogy mi ez a nagy kedvesség. Jól esik, de akkor is furcsa.

-Laza vagy Emma, de tényleg! De ha megbocsátasz, én örülnék neki ha mindennél hamarabb átöltöznél. Tudod nem hiszem, hogy jó szemmel nézné a menedzserünk, ha megtudná hogy én szöktettelek meg a kórházból.-

-Már értem. Rendben.-

Lefordult egy sikátorba és kiszállt a kocsiból, én pedig addig hátra másztam. Egy darabig időzött a csomagtartónál, de talált ruhát. Kinyitotta a hátsó ajtót, majd pedig a kezembe nyomta. Hátast állt a kocsi ajtajának, majd pedig rágyújtott.

Meg kell hogy mondjam, elég érdekes illetve durva szerkóban fogok villogni. Egy cipzáros fekete testre feszülős bőrmellényt és egy fekete szintén feszülős bőrnadrágot kellett, magamra vennem. A cipő aránylag lazább volt, igaz egy számmal nagyobb volt, de jól nézett ki. Fekete LaTeX borítású, oldalt szegecses lábszár cipellő volt.

-Kész!- Kiabáltam. Andy megfordult cigivel a szájában, majd pedig intett hogy szálljak ki. Kiszálltam, elvette a kezemből a beteg göncöt és beledobta a mellettünk lévő konténerbe. Maga felé fordította a fejemet, majd pedig elkezdte fürkészni a hajamat. Eldobta a cigarettát, majd pedig az egész hajamat hátra fésülte az ujjaival. Ismét szemügyre vette.

-Á! Ez így nem jó. Rázd meg, de jó alaposan!- Hátra lépett egyet. Kérdőn néztem rá. -Na! Csináld!-

Megráztam a hajamat és ennyit a reggeli "fésülködésemről." Még kócosabb lettem. Hátra csaptam az egészet, majd pedig ránéztem Andy-re. Nem szóltam, hogy megroppant a nyakam és oltárian fájt. Mert még a végén azt hinné, hogy nyápic vagyok.

-A gipszet leszámítva, dögös vagy! Na gyere menjünk!- Biccentett egyet a fejével, majd pedig beszálltunk az autóba és folytattuk az utunkat.

Ilyen sem történik velem minden nap. Andy Biersack, azt mondta, hogy dögös vagyok.

***

Amint megérkeztünk én tátott szájjal néztem, az óriási házat. Gigantikusan nagy volt az egész. Fehér kerítéssel volt elkerítve, a többi épülettől.

-Ha valaki kérdezi hogy ki vagy, akkor mond azt, hogy nagyon jó haverok vagyunk. Jó?-

-Oké.- Vágtam rá.

-Na menjünk!- Kiszállt az autóból és én is így tettem.

Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből. Ezt még a legnagyobb álmaimban sem képzeltem volna, hogy idáig fogok jutni. Azt mondtam, hogy szabadon akarok élni. Hát élek is! Eddig nagyon veszélyes és iszonyat kalandos az egész, ezt meg kell hagyni.