꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/43. Mit tehetett Luke, ami miatt könnyek közt tört ki? ♪

Már nem tudom hogy mit gondoljak, egyszerűen nem tudok kiigazodni Luke-on. Most itt állunk a ház hátsó udvarában és erősen ölelget. Olyan érzés mint ha attól félne, hogy elfog veszíteni. Annyira labilis érzelmileg ez a srác, hogy nincsenek rá szavak. Egyik percben azt érzem hogy tényleg kellek neki, de a másikban pedig pont az ellenkezőjét.
Az ajkai azt mondják hogy engem akar, de mégis letagad a haverjaink előtt. Ennek mi az oka? Vagy egyáltalán ennek mi az értelme?
Persze jogos lenne a kérdés, hogy miért akadok fent ezen, amikor még én sem mondtam el Calum-éknak. Erre a válaszom csak annyi, hogy nem tudom hogy el mondhatom-e vagy sem. Szívem szerint nem titkolóznék tovább és felvállalnám Luke-ot, de hát annak mi az értelme hogy én felvállalom őt, ő pedig letagad?
Azaz igazság, hogy még ilyen helyzetben soha nem voltam és egyszerűen nem tudom, hogy mit tehetnék. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem mehet így örökké. Egyszer ki fog derülni hogy együtt vagyunk és a srácok, teljesen jogosan fognak minket hülyének nézni. Hónapokig szívtuk egymás vérét és most meg egyszer csak összejöttünk. Ennek mi az értelme? Szerény véleményem szerint, semmi.
Érzelmileg egy kész idegroncs lettem, ebben a másfél napban amióta "együtt vagyunk." Több fájdalom ért most, mint abban a pár hónapban, amióta ismerem őt.
Na ez vicces volt! Most komolyan azt mondtam, hogy én ismerem Luke-ot? Hát szerintem közel sem.
Ki kell derítenem hogy miért viselkedik így, hogy miért vannak érzelem ingadozásai. Ez nem mehet így sokáig, mert nem csak magát ha nem engem is kifog készíteni.
Itt van a nagy nap, a fiúk meg kapták a lehetőséget, hogy bizonyíthassanak a világnak. Egy ilyen holmi se veled, se nélküled "szerelmi" probléma, nem tehet keresztbe a srácoknak. Luke nem csak magával, hanem a többiekkel is kicseszhet és a hibás nem ő lesz, hanem én.
Ezt az egészet le kell tudnunk tisztázni, mert ez árthat a mai koncertjüknek.
Eltoltam magamtól Luke-ot, ő pedig értetlenkedve nézett rám.

-Luke.- Szólaltam fel lágy hangon, majd pedig nyeltem egyet. -Áruld el hogy miért vagy ilyen? Egyik percben az mondod hogy kellek, de a másikban pedig eltaszítasz magadtól. Mi az oka ennek?- Szemmel láthatóan, nagy gondolkodásba esett és elengedett. Leült a fűbe és átkulcsolta a karjait, a sípcsontjain. Követtem a példáját és belemeredtem a szemeibe. -Azt leszűrtem hogy félsz, csak azt nem tudom hogy mitől. Tudom hogy rengeteget szívattuk egymást az elmúlt hónapokban és hogy eléggé utálatosak voltunk egymással, de hidd el hogy vannak bennem emberi érzések és szeretném tudni hogy mi a viselkedésednek az oka és szeretnék egyben segíteni is.- Várakozó pillantásokat mértem a gondolkodó arcára, de válasz nem nagyon akart érkezni. Letéptem egy fűszálat és elkezdtem az ujjam köré csavargatni.
Lehet hogy nem kellett volna számon kértem, de egyszerűen már képtelen vagyok rendesen gondolkodni. Nem tudom eldönteni, hogy mi a helyes és mi a helytelen.

-2 évvel ez előtt.- Elakad a szava, én pedig rögvest az arcára vetettem a pillantásomat. Elkezdett valamit mesélni, de félbe hagyta.

-Igen? Mi volt 2 évvel ez előtt Luke?- Kíváncsian meredtem a tenger kék szemeibe.

-Hagyjuk!- Vágta rá és felállt. Elindult a ház eleje felé, ismét faképnél akar hagyni, de ezt nem engedhetem. Fáj, de akkor sem hagyhatom! Felálltam és még éppen hogy utolértem, a ház oldalában. Megragadtam a kezét, ő pedig vissza nézett rám.

-Mi volt 2 évvel ez előtt? Ne menekülj el Luke! Nekem elmondhatod.- Látszólag nagyon vacillál azon, hogy elmondja-e vagy sem. -Gyere üljünk vissza és meséld el.- Elkezdtem gyengéden húzni, ő pedig utánam jött. Vissza ültünk a fűbe, egymással szembe. -Na szóval?- A zsenge füről levette a tekintetét és felnézett a borult égre. Nem szólt semmit, csak nézett ki a fejéből. Vártam pár percet, de láttam rajta hogy feleslegesen tettem, nem fog mondani semmit.

-Jólvan Luke. Ha nem akarod elmondani, én nem erőltetem. Ha majd készen állsz egy normális beszélgetésre, akkor majd keress meg.- Felálltam.

-Várj Emma! Készen állok.- A kezem után nyúlt és lehúzott a fűbe. Terpeszbe tette a lábait és közéjük ültetett, végül pedig karjait átfonta a hasamon. Arcát a nyak hajlatombe temette. Egy darabig így ültünk, néma csendben. Hirtelen valami nedves dolgot kezdtem érezni a nyakamon végíg folyni, ami miatt meglepődtem. Nem sokkal később, sírósan kezdte venni a levegőt. Rájöttem hogy az a nedves dolog, Luke könnyei. Félig megfordultam, magam alá húztam a lábaimat és átöleltem őt.

-Ne sírj!- Suttogtam és arra lettem figyelmes, hogy mind két kezével ami a hátamon volt, belemarkolt a felsőmbe.
Azt hiszem, hogy kezdek mindent érteni. Luke Hemmings 2 évvel ez előtt esett át egy nagy szakításon, amit még nem hevert ki. -Ne sírj Luke! Nyugodj meg.- Nyugtatgattam, közben pedig simogattam a hátát. -Ha nem állsz készen erre a beszélgetésre, hidd el hogy én megértem. Nem is akarom erőltetni, csak azt szeretném hogy tudd, én itt vagyok és rám számíthatsz.- Suttogtam és éreztem, hogy fokozatosan kezdett megnyugodni.

-Kész vagyok rá, hogy beszéljek róla.- Remegő hangon felelte.

-Biztos?-

-Igen! Csak arra kérlek hogy ne hagyj itt, miután elmeséltem. Rendben?- Letörölgette a könnyit, a vállam felett.

-Nem foglak itt hagyni.- Jobban magamhoz öleltem és a nyak hajlatába leheltem a csókomat. Kicsit eltávolodtunk egymástól, de még mindig a kétlába között ülök. Egyik kezét a derekamra tette, a másikat pedig a combjaimra.

***Luke Szemszöge.***

Nézem Emma arcát és látom rajta a segíteni akarást, de attól félek hogy itt fog hagyni, miután megtudja hogy ki is vagyok igazából és hogy mit is tettem. Nem vagyok rá büszke, sőt már két hosszú éve szenvedek a tettem miatt. Borzasztóan nagy bűntudat gyötör és egyszerűen nem tudok teljesen megnyugodni, csak a zenélés csillapítja ezt a kínt.

-Emma, én két évvel ez előtt, egy nagyon rossz dolgot tettem, egy lánnyal.- Felcsillanni láttam a szemeiben, a rémületet. Pont ezt nem akartam látni, de hát várható volt.

-Mit tettél Luke?- Hiába tagadná, látom rajta hogy elkezdett félni tőlem. -Luke.- Alig jött ki hang, a torkán. El kell mondanom, nincs mese. Tudom hogy itt fog hagyni, miután elmeséltem az életem legnagyobb baklövését, de jobb ha tisztán lát velem kapcsolatban.