꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/32. Felfordult az életem, de nem is kicsit. Ezek az izgalmak fognak éltetni!♪

Reggel 9:00-óra.

Halálosan meguntam már, a fél életemet. Néha néha, sikerült elbóbiskolni 1-2 percre, de szinte ébren aludtam. Izgatott vagyok, de mellette meg, nagyon ramatyul is érzem magam. A karom nagyon fáj, a nyakamat már nem is érzem. Nagyon közel állok hozzá, hogy letépem magamról ezt a nyakmerevítőt. A lányok, még mindig alszanak.
Nagyon hiányoznak a srácok! Komolyan mondom, hogy lassan már Luke idegsitő feje is kezd hiányozni.

A telefonomat, már órák óta nem néztem meg, valahogy nem érdekel, hogy ki ez az idegen. De olyan hatalmas az unalom, hogy erősen gondolkodom rajta, hogy megnézem, hogy érkezett-e sms.
Fújtattam egyet, majd pedig magamhoz vettem a készüléket. Amint feloldottam a kijelzőt, döbbenten szemléltem, a 12 új üzenetet.

1. Ismeretlen: Nincs hozzáfüzni valód?

2. Ismeretlen: Miért nem válaszolsz?

3. Ismeretlen: Nem érdekellek?

4. Ismeretlen: Nem akarod megtudni, hogy ki vagyok?

5. Ismeretlen: Emma válaszolj!

6. Ismeretlen: Annyit elárulok magamról, hogy helyes vagyok. Na már tudod ki vagyok?

7. Ismeretlen: Tudom hogy belém zugnál, ha megmondanám kivagyok.

8. Ismeretlen: Emma válaszolj! Szükségem van rád!

9. Ismeretlen: Ne haragudj, hogy ilyen nyomulós vagyok, de aggaszt hogy nem válaszolsz!

10. Ismeretlen: Alszol?

11. Ismeretlen: Ha megakarod tudni, hogy ki vagyok, akkor nyisd ki a szemed és láss.

12. Ismeretlen: Lehet hogy alszol, majd később írok. Emma kellesz nekem, ne hagyd hogy elmenjek.

Nem találok szavakat. Nem tudom hogy ki lehet ő, még tippem sincs. Ki írogatna nekem ilyeneket? Be kell hogy valljam, hogy érdekel hogy ki lehet ő.

Én: Mond meg a neved!

Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e neki írni, pláne az sms lavina után.

Pár perc múlva, érkezett is az újabb üzenet.

Ismeretlen: Ha nagyon megakarod tudni, hogy ki vagyok, akkor nyissd ki a szemed és vedd észre a jeleket.

Miféle jeleket? Ezt nem értem. Nem tudtam válaszolni neki, mert idő közben, kopogtatni kezdtek az ajtón. Felnéztem a telefonból, majd pedig becaplatott a Doki. Végig nézett rajtunk, majd pedig rám vetette a tekintetét és mosolygott.

-Jó reggelt kisasszony, hogy van? Nem volt semmi probléma az alvással? - Felém lépkedett, majd pedig megmérte a vérnyomásomat.

-Nem volt gond, rendesen aludtam. Doktor úr, hadd kérdezzem meg, hogy levehetjük végre már a nyakmerevítőt? Mert nagyon zavar! Szerintem már rendben van a nyakam.-

-Úgy gondolja?- Felvonta az egyik szemöldökét és a merevítőre szegezte a tekintetét.

-Igen! Kérem szedjék le!- Nem szoktam könyörögni senkinek, de most az egyszer, megtettem. Kiálhatatlanul zavar ez a merevítő.

-Megvizsgálom a nyakát.- Leült az ágyam szélére én pedig felültem. Kezeivel, eltűrte a hajamat, majd pedig a nyakam mögé nyúlt és egy pillanat alatt, le is vette a merevítőt. -Lassan és óvatosan próbálja jobbra, majd pedig balra forgatni a fejét.- Az utasítása szerint cselekedtem és egyáltalán nem fájt. -Rendben, akkor most nézzen le, majd pedig fel.- Végig csináltam és nem nyilallt be sehol és semmi komplikáció nem lépett fel.