꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/27. Ez lenne tán, a vég? ♪

Egy darabig sétáltunk még Cal-al, majd haza mentünk. Amint beléptünk a házba, Michael-el néztünk szembe, ahogy egy szál kacsás fürdőnadrágban állt előttünk. Végig néztem, a szenilis haveromon és rögvest dőlni kezdett belőlem a röhögés, amikor megpillantottam a béka lábakat a lábán.

-Csak nem strandolni mész Mich?- Folytattam a szerelése fürkészését, nevetve.

-De! Mindannyian odamegyünk!- Vágta rá, majd felém lépkedett, illetve próbált és hirtelen felkapott.

-Mich! Mi a fenét csinálsz? Tegyél le, de most!- A nevetésemtől, szerintem alig ha értett valamit abból, amit mondtam. Hirtelen megbotlot a béka lábban és akkorát borultunk, hogy még Luke is felnevetett. Ismét a fájós derekamat kezdtem tapogatni, majd pedig Michael segített felállni.

-Nincs még hideg a strandoláshoz?- Felvontam a szemöldökeimet. Ugy néztek rám a srácok, mint ha valami borzasztóan rossz dolgot mondtam volna.

-Nincs nyafi! Strandolni megyünk!- Szólalt fel Ash és nyomott egy barackot a fejemre. (Ne szó szerint értsétek a barackot!)

A bőröndömhöz kúsztam, majd előhalásztam belőle a bikinimet.

-Emma, neked van laptopod?- Leguggolt mellém Mich.

-Hát szerinted, micsodán Skype-oltam veled?- Nevettem fel, majd elővettem a laptopom és Michael kezébe nyomtam.

-Majdnem olyan, mint az enyém.-

-Jaja!- Vágtam rá, majd a fürdőszoba ajtajára néztem, de megpillantottam Luke-ot, ahogy ő is pont akkor vetett szemet a helységre.

-Na ne! Most én megyek be előbb!- Motyogta Luke és elkezdett futni az ajtaja felé.

-Azt már nem!- Harciasan szólaltam fel, majd én is elkezdtem futni felé.

Átugrotta a kanapét, de én akkor is hamarabb értem oda.

-Én megyek be!- Motyogta és közben próbált kitúrni.

-Nem mert én!-

A fiúk bambán néztek ránk, ahogy az ajtóban lökdöstük egymást. Be kell látni, lehet hogy kívülről, olyanok voltunk mint két óvodás, de mi Luke-val, nem így láttuk. Vérre menő harcot vívtunk, a fürdőszobáért.

-Hkkm.- Köszörülte meg a torkát, Ashton. -Légyszíves!- Kezeivel ketté szedet minket és így út nyit az ajtóhoz. Ash bement rajta, majd felénk fordult. -Köszi!- Végül pedig becsukta az ajtót. Döbbenten néztem Luke-ra, ő pedig rám.

-Ez a te hibád!- Mutogatott rám, majd pedig karbatette a kezeit.

-Az enyém? Miért pont az enyém?- Sziszegtem.

-Mind ketten hibásak vagytok!- Kiáltotta el magát Calum. -Egy percig tudnátok normálisan beszélni egymással? Vagy csak normálisan egymásra nézni?-

Nem szólaltunk meg, csak sértődötten álltunk.

-Hihetetlenül makacsok vagytok! Menjetek fel az emeletre és ott öltözzetek át.- Mutatott a lépcső felé Cal.

Megindultam a lépcső felé, majd Luke is.

-Akkor is a te hibád!- Motyogta.

-Luke!- Szólt rá Calum, én pedig elkezdtem kuncogni.

Ő bement a saját szobájába, én pedig a másikba és egyszerre csaptuk be az ajtót.

-Tahó majom! Még hogy Luke és a kedvesség? Azt persze!- Motyogtam magamnak, majd pedig levettem a ruháimat és felvettem a bikinit, majd pedig arra vissza vettem a ruhákat. Összeszedtem a fehérneműimet és a pólóm alá dugtam. Megálltam az ajtónál, majd vettem egy mély levegőt és kimentem. Végig caplattam a folyosón, már majdnem a lépcsöhöz értem, amikor Luke elő termett és mint a vihar, úgy száguldott el mellettem. Direkt meglökött és ez által, kiestek a pólóm alól, a fehérneműk. Rögvet észre is vette ezt és felnevetett. Hirtelen felkapta előlem a melltartómat és a magasba emelte.

-Luke add vissza!- Sziszegtem, majd pedig elkezdtem ugrálni, hogy eltudjam tőle venni, mert ugyan is ez az agy rém, egy fejjel magasabb nálam.

-Haha. Csak szeretnéd!- Kajánul nevetett és még lábujj hegyre is állt, hogy biztosan ne tudjam elvenni.

-Luke Robert Hemmings! Most azonnal, add vissza!- Tudom hogy nem szereti, ha a középső nevén szólitják, de ahogy elnéztem, ez most sem hatott.

-Mit kapok cserébe?- Egy hihetetlenül idegesítő, vigyort villantott.

-Megúszod azt, hogy az öklöm nem landól, a képedbe!- Felhagytam az ugrállásal, inkább karbatettem a kezeimet.

-Na!- Szólalt fel és végig nézett rajtam.

-Mi na?- Felvontam a szemöldökeimet.

-Mit adsz cserébe?-

Szúrós szemeket meresztettem rá, majd pedig közelebb hajoltam hozzá, ő pedig felém.

-Hihetetlenül szemét vagy!- Suttogtam. -Tartsd meg, legalább tudsz majd, mivel nagyzolni!- Lazán hátra léptem kettőt, láttam Luke-on, hogy elkomolyodott. Megfordultam és ott hagytam.

Ha ő ettől lesz boldog, akkor tartsa meg.

Gyorsan becsempésztem a fehérnemű alsómat a bőröndbe, majd amikor felálltam, Luke-val néztem szembe, ahogyan éppen a melltartómban jött le a lépcsőn. Direkt homokos test tartással, libbent le az utolsó lépcsőfokról. Döbbenten néztem végig, rajta.

-Sziasztok fiúkák!- Nyávogós hangon köszönt. Calum és Michael, rögvest felkapták a fejüket és azon nyomban hasukat fogva röhögtek. -Emma vagyok! Egy öntelt, magát Rocker-nek képzelő lány. Jöttem hozzátok takarítani, mert nincs hol laknom.- Egyenesen belenézett a szemeimbe. Hiába próbáltam vissza tartani a könnyeimet, akkor is előbújtak. Nem azért, mert hogy felvette a melltartómat, hanem azért, amiket mondott. Hamar elért a tudatomig, hogy Luke azt hiszi, hogy csak azért vagyok velük, mert hogy nincs hol laknom. Cal és Mich, egyből abba hagyták a nevetést.

-Luke, ez már nem vicces!- Szólalt fel Cal, de Luke nem fejezte be, tovább alázott.

-Egy hisztis kislány vagyok, aki teszi veszi magát. Fogalmam sincs a fájdalomról, de még is azt mutatom, hogy a hátamon hordozom a világ fájdalmát.- Egyre közelebb jött felém. Nekem ennyi elég volt, éreztem hogy nem tudom már, vissza tartani a sírást. Akkora pofont lekevertem Luke-nak, hogy csak úgy csattant.

-Gyűlöllek!- Fakadtam ki, remegő hangon. -Neked fogalmad sincs arról, hogy én miken mentem keresztül!- Végig néztem rajta, bár a könnyeimtől alig ha láttam valamit. -És ez mi? Azt hiszed hogy vicces? Hát rohadtul nem az! Ez szánalmas! Szánalmas vagy Luke Hemmings!- Köptem szavaimat, majd pedig kirohantam a házból. Az sem érdekel, hogy mezítláb vagyok. Egyszerűen már nem akarom őt látni. Nem bírom tovább!

Kimondhatatlanul gyűlöllek Luke Hemming!

Kifuttam az útra, a könnyeim patakokban folytak.

-Emma vigyázz!- Kiáltott fel Cal, hátra fordultam. Hirtelen autó duda szó hallatott hangot, majd már csak arra emlékszem, hogy homályosa láttam, a fiúkat felém futni.

-Jaj ne istenem!- Kiáltott fel Cal. Mellém termett a sofőr is és azt kérdezgette hogy jól vagyok-e. Ashton, Michael is leguggoltak hozzám.

-Valaki hívjon mentőt!- Kiabálta Cal és ahogy a hasamra hajtotta a fejét, megpillantottam Luke-ot, ahogy könnyes szemekkel, velem szemben állt és a telefonjába beszélt. Majd lassan, elsőtétült minden.