꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/98. Miért mindig az utolsó pillanatban, megy tönkre minden? ♪

-Az nem lehet.- Fakadtam ki és a fejemhez kaptam mind két kezem. Idegesen kezdtem fel alá járkálni. -Tuti hogy beszélni akarnak velem. Lehet hogy vissza akarnak rángatni magukkal Californiába, de az is lehet hogy csak meg akarnak alázni. Mi a fenét akarhatnak?- Hangosan gondolkodtam.

-Ne foglalkozz velük szerintem. Próbálj arra koncentrálni, mint ha itt sem lennének.-

Idegesen rá néztem. -Ha neked ez a véleményed, akkor mi a fenének mondtad el? Minek?- Dühösen lépkedtem felé.

-Ne emeld fel rám a hangod!- Szólt rám erélyesen. -Tehetek én arról, hogy itt vannak? Azért mondtam el, mert szerintem rád is tartozik és így nem fog váratlanul érni, ha netán odamennek hozzád.-

-Jó oké, de lehet jobb lett volna, ha nem mondod el.- Kezeimbe temettem az arcom. Hirtelen elvettem az arcomtól őket és kikerültem Luke-ot. Kiakartam menni a raktárból, de ő megragadta a karomat. Vissza néztem rá meglepetten.

-Szerintem jár azért valami, mert szóltam.- Felvonta a szemöldökeit.

-Micsoda? A szád? Vagy egy pofon esetleg?- Haragszom még mindig rá, de ez vagy nem tűnik fel neki, vagy nem érdekli. Hirtelen neki nyomott a falnak. -Basszus! A ruhám!- Sziszegtem.

-Kit érdekel a ruhád?- Kérdezte és a mellkasomhoz érintette a sajátját.

-Talán engem?- Néztem rá unottan.

-Még mindig annyira tetszik, ha ilyen flegma vagy.- Mondta és a homlokát a homlokomhoz érintette. Némán az ajkaimat fürkészi, én pedig elkezdtem remegni, a közelsége miatt. Még mindig akkora lázba tud hozni, hogy arra nincsenek szavak.
"Emma! Ne légy hülye! Emlékszel hogy mit tett veled Luke? Na meg ott van neked Ashton. Jó oké, igaz hogy most mással láttad őt, de az nem azt jelenti hogy akar is valamit attól a lánytól.
Ne légy idióta Em! Told el magadtól Luke-ot! Most!„
*De nem megy!*
"Ne legyél ennyire puhány! Erős vagy! Tedd meg.„
*De nem akarom! Még mindig szeretem őt! Nagyon!*
"Hát te tégyleg megőrültél. Na várj! Majd én segítek.„
Erősen ellöktem magamtól és az ajtó felé igyekeztem, de ő ismét megragadta a karomat és tudtam, hogy innentől nekem végem.

-Emma. Emma. Emma. Ne lègy kuka. Nem tudsz nekem ellen állni. Láttam rajtad, hogy nem tetszett neked az, hogy Ashton-t más lánnyal láttad, de közel nem buktál ki rajta annyira, mint amikor az én volt osztálytársam jött oda hozzánk a táborban.-

-Ne hozd már fel a múltat! Az akkor volt! Már nem kellesz! Már az sem érdekel, ha a Görög szerelem istennője állna veled szemben.- Hihetetlenül rosszul hazudok.

-Vajon ezt miért nem hiszem el?- Hirtelen magához rántott és a kezeit a derekamra simította. -Ha te vagy a Görög szerelem istennő, akkor én vagyok Zeusz és bármit megtehetünk. Igaz titokban, de akkor is.- Ajkaimat kezdte kémlelni, én pedig azt hittem hogy elájulok. Tudtam hogy ha meg csókol, akkor nekem befellegzett. Hirtelen oldalra vetettem a tekintetem.

-Ott egy patkány!- Szólaltam fel hangosan. Hirtelen elengedett.

-Hol?-
Abban a pillanatban kiszaladtam a raktárból.

***Luke szemszöga.***

Basszus és bedőltem! Nagyon rafinált ez a lány. Nem volt ilyen régebben, de tetszik hogy ilyen lett. Most ez a helyzet, pont ugyanolyan, mint ha macska egér játékot játszanánk. Ő az egér és én vagyok a macska. Úgy is elkapom és akkor már úgy sem fog a karmaim közül szabadulni. Tagadja hogy kellek neki, de tudom hogy még mindig szeret.

***Emma szemszöge.***

Vissza rohantam a pihenőbe és becsuktam magam után az ajtót, lihegve neki dőltem, majd pedig szembe néztem Ashton-el, ahogy az asztalnál ül és meglepetten engem néz.

-Na mi van? Meguntad Luke-ot? Most vissza jöttél hozzám?- Flegmán kérdezte.

-Micsoda?- Még mindig lihegek. -Ash te meg hibbantál? Kell a bánatnak az az ember. Azon vagyok hogy kitudjam őt kerülni.-

-Aha, veszem észre. Azért mentél el vele. Mi van le zavartatok egy gyors menetet?-

-Mi a fene? Mi van veled Ash?- Teljesen ledöbbentem. Még soha nem viselkedett így. Közelebb lépkedtem felé.

-Ne közelíts!- Rám szólt és felém tartotta a tenyerét.
-Ashton! Te is tudod, hogy semmi sincs Luke és köztem! Fejezd be ezt a hülyeséget. Akkor ennyiből én is kiakadhattam volna, hogy te pedig egy másik lánnyal voltál itt kettesben, de nem tettem.- Egyre ingerültebb vagyok.

-Jól van, nem kell a hablatty szöveg. Tudom én hogy neked én úgy sem kellek.- Mondta és felállt. Elindult az ajtó felé, de én gyorsan odaálltam, hogy ne tudjon kimenni. -Állj el az utamból.-

-Nem!- Vágtam rá. -Ashton! Tudod hogy szeretlek. Igaz még nem szerelemből, de ezt már régebben is tudtad. Nekem iszonyat sokat számítasz és nem tudnám elképzelni nélküled az életemet. Te olyan jó vagy hozzám és érzem hogy igazán szeretsz. Jó most perpillanat ez nem igaz, de ez mellékes. Ashton én nagyon közel állok hozzá, hogy beléd szeressek! Kérlek ne rontsuk el! Kellesz nekem.- Kiadtam magamból az igazságot, de láttam rajta, hogy ez egy cseppet sem hatotta meg.

-Szólj ha befejezted.- Karbatette a kezeit.

-Ash.- Szólítottam remegő hangon.

-Hagyj!- Vágta rá és félre állított az útból, végül pedig elhagyta a helységet.
Miért ilyen velem? Hiszen én mindent megteszek azért, hogy távol tartsam magamtól Luke-ot. Jól tudom, hogy nekem Ash mellett lenne a helyem, de ő teljesen másképp reagált most. Mi a fene folyik itt? Valamit tennem kell, nem veszthetem el Ashton-t és még a szüleimet is ki kell kerülnöm valahogy.