꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/95. A döntés. ♪

***Emma szemszöge.***

A nappaliban lévő kanapén ülök és a tekintetem a kezeimre meredtek. Elmondtam Lucas-nak mind azt a dolgot, ami már féléve a fejemben zakatolt. Nem tudom hogy most mi zajlik a fejében, de már nem is érdekel. A lényeg az, hogy kiadhattam magamból, a bennem tomboló fájdalmakat. Luke most már tisztán lát velem kapcsolatban és én ezzel le is zártam mindent. Innentől kezdve nem fogok még csak rá nézni sem. Utálom azt amit velem tett és utálom azt is, akivé miatta lettem. A gondolataimból, Calum szakított félbe.

-Na mi a helyzet kislány? Olyan csendben ülsz itt. Lassan próbálnunk kellene. Mi a baj?- Leült mellém.

Cal felé fordultam. -Mindent elmondtam Luke-nak. Kiöntöttem magamból a mocskot, amit hála neki minden nap innom kellett. Láttam rajta hogy ledöbbent, de most már legalább mindent tud.- Mondtam.

-Értem.-

-Cal.- Elakadt a szavam és lehunytam a szemeimet, majd pedig nyeltem egyet és vissza néztem az íriszeibe. -Neked is tartozom egy vallomással.-

-Igen?- Meglepetten nézett szemeimbe. -Miféle vallomással?-

-Pontosabban nem csak egyel és nem csak neked, de első sorban viszont igen. Cal én, drog függő lettem, hála Harry-nek és Luke-nak. Hozzá fordultam segítségért Lucas ügyében és ő sajnos vissza élt vele. Rászoktam a drogra, de ez az én hibám is. Összejöttem Ashton-el, mert rájöttem hogy ő igazán szeret. Most viszont abban kételkedem, hogy én viszont tudnám őt szeretni. Tudod Luke volt a mindenem.- Ekkor elakadt a szavam és nyeltem egyet, majd pedig folytattam. -Nem tudom mitévő legyek. Szeretem Ashton-t, de nem szerelemből. Luke pedig teljesen kikészít a jelenlétével. Nem akarok többet rá nézni sem. Folyton vissza térnek az emlékeim és már azon a szinten vagyok, hogy nem elég naponta egyszer bedrogoznom magam.- Calum csak döbbenten hallgatta az őszinteségi rohamomat.

-Ezeket én miért nem vettem észre?- Bűnbánó szemeket meresztett.

-Mert titokban zajlottak az események. Nem akartam hogy így legyen, de már késő a bánat. Gondolkodtam Cal. Kifogok válni a bandából és folytatom a szóló karrieremet. Természetesen veled, Demi-vel és Mich-el továbbra is tartani fogom a kapcsolatot. Calum! Meg kell értened, hogy nem maradhatok itt. Nekem ez maga a pokol. Innentől kezdve nem tudom hogyan fogom letenni a drogot, szóval nem is tudom hogy mi lesz velem. Azt viszont tökéletesen tudom, hogy el kell költöznöm.- Miután végig mondtam a dolgokat, felálltam és elindultam az emelet felé, hogy összecsomagoljam a cuccaimat. Hirtelen megragadta a karomat és vissza húzott magához. Átölelt és a nyak hajlatomba temette az arcát.

-Nem kell el menned. Változtatunk a dolgokon Em. A legjobb Rehabra viszünk téged és segítek neked, hogy többet ne kelljen Luke-ra úgy tekintened, mint ha ő lenne az aki lerombolta az életedet. Természetesen ez igaz és tudom hogy nehéz, de segítünk. Ash-nak pedig mond meg, hogy kell neked egy kis idő. Amíg elvonón leszel, addig úgy is lesz időd elgondolkodni a dolgokon. Tudni fogod, hogy Ashton mennyit jelent neked és tudni fogod Luke-ot is kezelni. Elintézem neked a helyedet az elvonón, csak ne hagyj itt. Az egy dolog hogy Demi-vel vagyok és ő a barátnőm, de az irántad való hatalmas szeretetem, a barátság ami köztünk van, egy percre sem merült feledésbe. Sajnálom ha így érezted. Maradj itt Em és én bebizonyitom neked, hogy baráthoz képest fogok viselkedni. Csak mond azt, hogy itt maradsz.- Elengedett és belenézett a megtört szemeimbe.

-Cal.- Szólaltam fel halkan, mondhatni majdnem hogy némán.

-Emma! Maradj itt!- Könnyekben úsztak a szemei. Annyira nem akarom őt is megbántani. Nem tudom hogy mit tegyek, de ha továbbra is itt maradok, teljesen kifogok készülni és akkor már nem a Rehabra visznek hanem a Pszichiátriára, de azt viszont nem akarom! Ha ott kiderülne hogy öngyilkosságot kíséreltem meg és még ráadásul régebben is, akkor soha nem kerülnék ki onnan. Viszont ha itt maradok, illetve miután ha vissza jövök a Rehab-ról, akkor az utam egyenesen a Pszichiátriára fog vezetni. Úgy érzem, hogy teljesen reménytelenné vállt a helyzetem. Valamit sürgősen ki kell találnom, mert már nincs sok időm.

-Em. Kérlek válaszolj.- Látom a szemeiben, hogy hihetetlenül el van keseredve és eszméletlenül sajnál. Arcáról lelni lehet, hogy őszintén segíteni akar, csak itt az a gond, hogy már nem fog tudni. Hamarabb kellett volna hozzá fordulnom, de mint már oly sok mindent, ezt is elhibáztam. Ezért vagyok az aki, én nem értek máshoz csak ahhoz, hogy mindent elrontsak és hogy tönkre tegyem mások életét is. Nem csodálom hogy a szüleim is gyűlölnek.

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

Tudom hogy rövid lett ez a rész, de szerettem volna munka előtt ismét 2 részt hozni nektek. :) Azon vagyok, hogy ne igazán vegyétek észre azt, hogy sajnos eléggé megritkultak a részek. Tudni illik, nekem nem valami könnyü most a helyzetem, mert nagyon bennem van a történet és szívem szerint, megállás nékül írnám a részeket. :D Észre is vették a munka helyemen a vevők és a kollégám, hogy nem igazán vagyok mostanában valami bőbeszédü. :D Mert ugyan is eladóként dolgozom. :) Szoktam mondani nekik, hogy alig várom hogy végre folytathassam a "könyvemet." :D :)
Holnap szintén 9:00-11:00 között lesz várható 1 vagy 2 rész. :)
Remélem, hogy tetszett nektek. :) Sziasztok! :)