꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/78. Valódi igazság Luke-ról és Ash-el való megvilágosodás. ♪

-Nem te mondod meg!- Meredtem dühösen a szemeibe. -Ha úgy alakulna, én egy szó nélkül vissza mennék hozzá. Ebbe te nem szólhatsz bele.- Ellöktem magamtól és elindultam a lépcső felé, de ő megragadta a karomat és vissza rántott magához. Kezeit a derekamra tette és a homlokát ismét a homlokomhoz érintette.

-Tetszik, amikor ilyen határozott vagy.- Beleharapott az alsó ajkába és a számra vetette a tekintetét. -Tudod mi jobban mondva ki kellene neked?-

-Nem akarom tudni.-

-Egy olyan férfi, aki megbecsül téged.- Ajkaival közelített az enyém felé. -Hihetetlenül karvaly vagy és bátor. Tudod hogy mit akarsz, csak még azt nem, hogy kit.- Egy apró puszit lehelt az ajkamra. -De amit most fogok mondani, az nem fog tetszeni neked. Ellened az szól, hogy nagyon naiv vagy és azt hiszed, hogy ha vissza is jön Luke, ő ugyanúgy akarni fog téged. Abban a hitben vagy, hogy ott fogjátok folytatni, ahol abba maradt köztetek. Sajnos el kell hogy keserítselek, ez nem így lesz. Luke nem tud megállapodni senki mellett. Nem te voltál Samantha után az egyetlen lány az életében. Voltak páran előtted és mindegyikkel ugyan ezt játszotta el. Nem mondom azt, hogy nem szeretett téged, csak egyszerűen nem tudott melletted megmaradni. Még pár hónap és vissza fog térni.- Ahogy mesélt Luke-ról, úgy gyűltek össze a könnyek, a szemeimbe. -Tudom hogy fáj. Sajnos ő ilyen, de én vele ellentétben tudom hogy hogyan kellene, hozzád állni.-

Ismét ellöktem magamtól. -Mert te milyen vagy? Fogadni mernék rá, hogy neked meg volt az összes exe Luke-nak.- Fordultam volna el, amikor hirtelen összeállt a kép. -Már mindent értek. Ti egymásnak adogattátok a lányokat. Te folyton Luke árnyékában voltál és mindig megetted azt, amit ő meghagyott. Soha nem tudtál te lenni az első, mindig csak második voltál és maradsz is. Luke a domináns, te pedig vagy az, aki eltakarít.- Hátrálni kezdtem a lépcső felé. -Csak duma volt ez a barátok dolog. Te csak arra mentél, hogy engem is felírhass a listádra. Elérted amit akartál, én is megvoltam neked. Nyugodtan felírhatsz Mostantól felejts el Ashton!- Köptem a szavaimat és felrohantam a lépcsőn.

-Emma! Ez nem így van! Ne.. Ilyen nincs..- Kiabálta és utánam szaladt.

Amint beértem a szobámba, beakartam csukni az ajtómat, de ő megfogta és nem engedte. Harcoltam hogy sikerüljön, de ő benyomta és bejött. Megfogta a karjaimat és magához húzott. Szorosan átölelt.

-Engedj el Ashton! Nekem nem kell Luke kettő. Összepakolom a cuccaimat és elmegyek. Elegem van belőletek! Folytathatjátok a kis játékotokat Lucas-al. Egyedül Cal-t és Michael-t fogom sajnálni.- Próbáltan eltolni magamtól, de nem sikerült.

-Ez nem így van Em. Közel sem vagyok én ilyen. Félre ismertél. Ne haragudj rám, nem akartalak megbántani.- Hiába ficánkoltam, ő olyan biztosan fogott, hogy esélytelen volt a menekvés. Miután belefáradtam a felesleges harcba, a csupasz mellkasának döntöttem a fejem. Zokogtam a karjaiban és nem akartam mást, csak ismét droghoz nyúlni. Elegem van mindenkiből, ez nekem már sok! Sorban kapom a pofonokat és egyszerűen képtelen vagyok megemészteni. Hiányzik Luke, pedig csak játszott velem. Belementem Harry játékába, hogy Luke-val lehessek a fejemben. Szintén belementem Ash játékába, mert részből megsajnáltam és valahol jól esett a közeledése. -Nyugodj meg.- Simogatta a hátamat. -Tudom hogy egy nagy barom vagyok és hogy most ezt nagyon elpuskáztam. Valóban a barátod vagyok és szeretnék több is lenni, csak nem tudtam hogy hogyan mondjam el.- Ekkor figyeltem fel, a szavaira. Több akar lenni? Az nem lehet. Vagy még is?
Gondoljuk csak végig! Ash mindig a háttérben figyelt és védett. Soha egyszer sem ölelt át és ha kettesben is voltam vele, ő sokszor zavarba jött. Párszor a számon felejtette a tekintetét. Elkezdett nyomozni utánam és elhívott bulizni. Miután leitta magát, felbátorodott és közeledni mert. Most pedig elő állt ezzel a barátok dologgal. Benyögte hogy ő ezt szeretné, azonban még is elkezdett féltékenykedni. Ashton szerelmes lenne belém? A francokat! Látszik hogy nem lennék jó rejtély fejtő. -Láttam mit művelt veled Luke és ezért is voltam vele olyan buta és ezért sem beszéltem veled olyan sokat. Nagyon tetszettél és tetszel nekem, pont ezért próbáltam rábeszélni, hogy telepedjen le melletted és ne akarjon tovább menni. De sajnos ő ilyen. Emma én minden percben figyeltelek téged és csak bíztam benne, hogy veled nem fogja eljátszani, amit már sok lánnyal meg tett.- Hát az feltűnt, hogy figyelt. -Tudom hogy szeretett téged, mert nagyon sokszor sírt, de sajnos Luke, egy csendes őrült. Miután elvesztette Samantha-t azóta nem tudott megállapodni senki mellett. Nem a te hibádból ment el. Tudni akarod hogy hol van?- Belenézett a szemeimbe és letörölte a könnyeimet az arcomról. Bólintottam egy "igen„-t. -A többiek nem ismerik annyira őt, mint én. Most per pillanat New York-ban van, bevonult a Pszichiátriára. Kezelteti magát, mert tudja jól hogy ismét vissza esett. Azok ellenére, hogy tudom mi a baja én akkor is mérhetetlenül haragszom Lucas-ra, mert én már az első perctől fogva láttam rajtad, hogy te más vagy. Bánom hogy nem álltam oda és nem beszéltelek le téged róla. Nagyon sajnálom! Nem tudom elmondani, hogy mennyire rossz nekem látni, hogy miatta szenvedsz. Belemenekültél a drogokba miatta.- Eltávolodott és belenézett a szemeimbe és ismét letörölte a könnyeimet. -Ha akarod, én segítek neked leállni a kábítószerekről. Harry-t pedig leállítjuk. Benne vagy?- Biztatóan mosolygott rám. Bólintással helyeseltem és a mellkasába fúrtam a fejem. -Jól van.- Suttogta és csendben ölelkeztünk tovább. -Miért nem mondtad el hogy hol van Luke?- Most már tisztán látok Luke-val kapcsolatban, de akkor is fáj. Becsülöm Ash-ben, hogy elmondta az igazat és hogy most is velem van. Lassan felnéztem az arcára, ő pedig lenézett rám.

-Em.- Nyelt egyet és megsimogatta az arcom. -Én.-

-Te?- Felvontam a szemöldökeimet. -Miért nem mondtad el?-

-Attól féltem, hogy utána mész és itt hagysz.- Arcom minden szegletét szemügyre vette.

-Utána akarok menni.- Suttogtam és kíváncsian vártam a reakcióját.

-Biztos vagy benne?- Hirtelen felcsillant a szemeiben a csalódottság.

-Igen.- Feleltem és minden arc mozdulatát figyeltem, hogy letudjam szűrni, hogy őszinte-e.

Elengedett és lassan meghátrált. -Rendben. Holnap elviszlek hozzá.- Mondta határozottan. Arcára ült a féltékenység, amit igyekezett elnyomni.

-Tényleg megtennéd?-

-Igen.- Az erkélyem felé nézett, kerülte a tekintetem.

-Miért?- Közelebb lépkedtem hozzá és akkor nézett csak rám.

-Mert számítasz nekem és azt akarom hogy boldog legyél.-

-Tényleg azt akarod?- Néztem mélyen a szemeibe. Tudom hogy idegesítő vagyok, de muszáj ezt a kérdezz felelteket végig csinálnom vele, hogy láthassam azt, hogy érdemes-e arra, hogy megbízzak benne.

-Igen.- Mondta fél halkan. -Vagy most mit szeretnél Em? Mit vársz? Mit tegyek? Itt állok előtted, elmondtam mindent. Tudod mit érzek és te ennek ellenére is egy beteg srácot akarsz. Luke nem tudna úgy szeretni, ahogy azt te megérdemelnéd.-

-Mert te tudnál?- Kíváncsian meredtem arcára, erre ő hirtelen elvörösödött. -Válaszolj.- Suttogtam és a kezemet kezdtem nézni, ahogy lassan hozzá értem az ujjaimmal az alkarjához és lassan simítottam felfelé, egészen a mellkasáig vezetett az utam. Formákat kezdtem rá rajzolni, közben pedig félszemmel figyeltem az arcát és vártam a válaszát. -Elvitte a cica a nyelved?- Mosolyogtam rá.