꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

1/12. Második család? ♪

-Meg beszéltük Cal-al, hogy majd a suli után vissza térürünk erre a témára..- Zavaros tekintetemet inkább az íróasztalra szegeztem.

Ashton és Michael csak annyit reagáltak, hogy "Aha„ "Ömm jó„. Luke pedig nem szólt semmit, csak egyenesen a monitort bámulta.

Hát várható volt ez a reakció. Várjuk csak!! Miről is beszélek én?
A francokat volt várható! Hisz nem is ismernek és én sem őket. Miért kell minegyiknek úgy viselkednie, mint ha már ezer éve ismernének? Calum sem mondott semmit, pedig aztán igazán elvártam volna most tőle.

-Na jólvan srácok én most lépek, nem akarok zavarni!-Egy erőltetett mosolyt fúrtam a kamerába, majd lazán intettem egyet. Nem vártam meg a válaszukat, de annyit hallottam még hogy "Héj!!„ "Nee!!„ de inkább jobbnak láttam ha lemegyek a nappaliba.

Észrevettem hogy éppen a New York Times-t olvassa Mrs. Hood. Megálltam a kanapé mellett.

-Nem zavarok?- Kedves hangon kérdeztem és arcomra akaratlanul is egy mosoly ragadt.

-Nem de hogy! Ülj csak le!- Mosolygott, majd kezével megpaskolta a mellette lévő üres helyet és félre rakta az újságot.

Olyan régen nem mosolygott rám így senki sem. Nagyon szerencsés Calum, hogy ilyen anyukája van. Bár csak az enyém is közel ilyen lenne.

-Na mi a helyzet kislány?- Nagy széles mosolyra, vagy is jobban mondva vigyorra húzta ajkait.

-Hát.. Semmi különös. Gondoltam lejövök hozzád, hogy ne legyél egyedül.- Feleltem és összekulcsoltam kezeimet az ölemben.

-Ez nagyon rendes tőled.- Megsimogatta a fejemet, így szélesebbre húzódott a mosolyom.

Nagyon sokat beszélgettünk, már este 19:00-óra is elmúlt. Rengeteg mindent elmesélt magáról és Calumról és persze a férjéről, én csak hallgattam és a mosolyom levakarhatatlanná vált. Olyan mint ha az igazi anyámat látnám benne. Fekete haj, barna szem, az öltözködési stilusa is szinte megfelel az enyémmel és persze Calum-éval. Annyira fáj, hogy az én anyám nem ilyen.

-Valamit tudnod kell Calum-ról!- Mondta és hirtelen szomorkás lett az arca.

-Igen? Mit?- Felvontam szemöldököm.

-Hát a fiam, egy éve esett át egy nagyon kemény szakításon, nagyon szerette a lányt és még én is azt hittem, hogy viszont szereti a lány, de sajnos ez nem így volt. Nagyon hasonlitasz rá és szerintem ezért csinálta végig veled a mai napot Cal. Nem tudom, hogy mi lesz köztetek, de arra szeretnélek meg kérni, hogy ha még csak barátnén is, de maradj a fiammal. Nem akarom hogy majd New York-ban önfeledten bulizzon minden áldott este a haverjaival. Tartsd kordában kérlek! A sors is ezt akarja, nem hiába alakult így az életed! A szüleiddel pedig ne foglalkozz! Tudom hogy ezt igy durva hallanod, de amiket elmondtál róluk, az mind arra ösztönzött, hogy ezt mondjam neked! Nálunk mindig ellehetsz, nyugodtan tekinthetsz minket a második családodnak! Hidd el, Mrs. Hood is ezen a véleményen lesz, majd ha haza ér.- Szépen lassan mondta végig, közben nagyon figyelte az arcom reakcióit, majd végül mosolyra húzta ajkait.

-Nagyon szépen köszönöm!- Érzem hogy sírni fogok, de annyira nem akarom kimutatni azt hogy mennyire fáj, hogy rossz családba születtem.. Hirtelen elvettem tekintetem Mrs. Hood arcáról és magam elé meredtem.. Majd átkarólt és magához húzott, ez elég volt ahhoz, hogy elsírjam magam.

-Sírd csak ki! Könnyebb lesz! Mindig itt leszek neked, illetve leszünk!! Éreztem az első perctől fogva az étkezőben, hogy anyukádat fogod bennem látni.. Szívesen lennék az édesanyád, szóval nyugodtan tekinthetsz rám úgy. - Oly megnyugtató a hangja.. Hihetetlenül furcsa nekem ez az egész! Ez a nap annyi mindent tartogatott számomra. Calum nagy hatással lett rám és az anyukája is..
Olyan érzés Mrs. Hood ölelése, mint ha valóban az anyukám lenne.

Hirtelen kinyilt a bejárati ajtó és belépett rajta Mrs. Hood.

Meglepett tekintetét egyből rám és Missis.Hood-ra szegezte.

Na megérkezett a családfő..

Felálltam és felé lépkedtem hogy bemutatkozzak, de ő csak furán néz rám..

-Jó estét, én Emma Horan vagyok, a szemben lévő szomszéd.- Mondtam erre hirtelen felállt Missis.Hood és mellém termett, majd kezét a vállamra tette.

-Na és egyben egy új családtag is!! Szívem hallanod kell a történetét!!- Csillogó tekintetét férje szemeibe szegezte.

-Jó estét! Már azt hittem hogy.. Szóval.. Te vagy Linda.- Döbbent arcáról és a lány névről, tudtam hogy Calum volt barátnőjére gondolt.

-Ő még véletlenül sem Linda!!!- A lépcsőn állva kiabált le Calum, mi pedig felnéztünk rá.

Mióta állhat ott? Lehet hogy hallotta ahogy sírtam?
Remélem nem hallott semmi olyan dolgot..

Sziasztok. Remélem tetszett ez a rész, ha igen akkor jelezzétek egy Vote-olal és írjatok véleményt, kommentben!! Köszönöm! Nem sokára jön az új rész. Pusziii ♥:-*