꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

1/10.Mrs. Hood bízik bennem. Jaj ne már.. ♪

Döbbenten bámulok csillogó írisziébe.. Ezek a szavak teljes mértékben lesokkoltak..

Az ötlete megrémiszt, de az hogy még belém is lát, az egyenesen hátborzongató. Ki lehet ő? Miért sodorta elém őt a sors? Bízhatok benne?

-Na mit szólsz?- Türelmetlenkedve várja válaszom, a mosolya kiégeti a retinám.

-Hát..- A mennyezetre szegeztem tekintetem.

-Mi hát?- Felvonta szemöldökét.

-Hát.. Szerintem erre később térjünk vissza.- Ezt most miért mondtam? Úgy sem lenne semmi az egészből. Nekünk nincs közös jövőnk. Tekintetemet az övébe szegeztem.

-A suli végén, vissza térünk erre a témára rendben?- Egy pillanatra lebiggyesztette, majd ismét mosolyra húzta ajkait. Bolintottam egy "oké„-t.

-Na most már meg kapom a puszimat?- Hirtelen ismét egy huncut vigyort véltem felfedezni, a szabályos férfias arcán.

A könyökömre támaszkodtam, ő oldra forditotta fejét, én pedig arca felé hajolva készültem az ajkaimmal egy puszit lehelni, a borosta mentes arcára. Hirtelen velem szembe fordult és döbbenetemre összeértek, az egyméshoz passzoló ajkaink. Magához húzott és egy forró csókba gabalyodva, eszméltem fel a jelen pillanatban történtekre.

Nem mondom, hogy rosszul esik ami most történik, de ez nagyon korai.

Elakartam tolni magamtól, de hirtelen abba hagyta az ajkaim ostromlását és felállt az ágyról.

-Gyere menjünk le, együnk valamit.- Egy elégedett mosolyt fúrt szemeimbe, majd az ajtó felé vette az irányt.

Hihetetlen ez a srác!

***

15:20-van és hirtelen egy kulcs zörgésre eszméltem fel, Calum és én is a bejárati ajtó felé szegeztük tekintetünket. Calum anyukája lépkedett felénk, az étkezőbe.

-Sziasztok! ohh mi finomat esztek?- Nagy mosolyát szemeinkbe fúrta. Csodálkozom, hogy nem lepődött meg, hogy itt vagyok.

-Jó napot!- Halvány mosolyomat szemeibe fúrtam.

-Szia anya.- Pillanatra anyukájára nézett Cal, majd pedig vissza szegezte tekintetét, az előtte lévő ételre.

-Meleg szendvicset.- Vágyta rá Calum.

Majd hirtelen leült velem szembe Mrs. Hood. A tekintetéből leszűrtem, hogy most kérdések hada fog a fejemre szakadni, egy pár másodpercen belül.

-Meg kérdezhetem, a nevedet?- Mosolyogva könyökölt az asztalra, én pedig letettem a kezemben lévő ételt a tányéromra.

-Emma. Emma Horan.- Mosolyom egyre bátrabbá vált, az övé láttán.

-Önt hogy hívják?- Kérdeztem vissza, hisz az illem megköveteli. Nem értem, hogy miért akarok illedelmes lenni és hogy miért érdekel az, hogy mit gondol rólam.

-Jennifer, kérlek tegezz inkább.- Felelte, majd pedig felállt és odajött hozzám, majd a fülemhez hajolt.

-Kérlek ne hagyd magára a fiamat, mert végre újra láthatom csillogni a szemeit.- Suttogta, erre Calum felfigyelt.

-Mit sugdolóztok??- Felvonta szemöldökét és kíváncsian méregette felváltva Mrs. Hood arcát és az enyémet.

-Női dolgokról fiam, nem tartozik rád! Na nem zavarlak benneteket tovább. Ha kellek, akkor a nappaliban megtaláltok.- Mosolyogva az étkező ajtó felé vette az irányt, majd egy pillanatra felém fordult és kacsintott egyet, ezt követve el hagyta az étkezőt.

Na ez fura volt! Egy nap alatt, felborult az egész életem, már két embernek is számítok valamit, legalább is azt hiszem. De mi ez a nagy változás? Lehet hogy mégis van odafent valaki, aki megelégelte az egyedüllétemet? Nagyon remélem hogy ez az egész, nem csak egy nagy fájdalom kezdete. Nem tudom hogy mit tegyek, egyik felem elmenekülne, de a másik itt maradna. Mi van velem??

-Mit súgott az anyám?- Felvonta szemöldökét és érdeklődő tekintetét szemeimbe fúrta.

-Nem érdekes.- Vágtam rá és folytattam a meleg szendvicsem elfogyasztását, ami inkább már hidegnek mondható.

-Úgy is kiszedem belőled!- Kaján de még is kedves vigyorát szemeimbe szegezte. Valamiért erős késztetést éreztem a mosolygásra.

***

Az evés után, megragadta kezemet Calum és felvitt a szobájába.

Mi van itt? Ma egyfolytában a karomat kezemet rángatják, illetve csak Calum. Nem lenne egyszerűbb inkább megkérnie, hogy kövessem?

A szobába érve a ruhás szekrényéhez caplattunk, majd elengedte a karomat.

Na végre..

-Adok neked alvós ruhát, amit majd fel vehetsz a fürdés után.

Akkor ezek szerint komolyan gondolta az itt alvásomat. Remélem tisztában van azzal, hogy tényleg csak alvás lesz! Ha egy ujjal is hozzám nyúl, haza megyek. Ezt nagyon komolyan mondom!

Kezeimbe nyomott egy egyszerű fekete hosszú pólót.

Aha.. Szóval most ő azt hiszi, hogy majd előtte fogok majd mászkálni egy szál pólóban és a fehérneműmben?? Hát nagyot tévedett, inkább átmegyek a házunkba és hozok egy alvóruhát.

-Calum Hallod? Inkább haza megyek és hozok egy ruhát amiben alhatok.- Komoly tekintetem szemeibe fúrtam.

-Nem tetszik a póló?- Felvonta szemöldökét.

-Nem az hogy nem tetszik, csak inkább hoznék egy alsót mellé.- Ha annyira akarja, akkor aludhatok a pólójában, de egy nadrágért mindenféleképpen haza megyek.

Hirtelen felállt, elvette a kezemből a pólót és az ágyára dobta és egy mozdulattal a derekamra simította kezét.

- Minek kell neked nadrág? Nem fog semmi olyan dolog történni, nyugodtan alhatsz a bugyidban is.- Huncut tekintetét a retinámba égette.

-De Cal!-

-Nincs de! Na menj zuhanyozni! - Vigyorogva újra megfogta a pólót, majd kezembe nyomta és az ajtaja felé fordított, majd elengedett.

Ezt nem hiszem el... Nem tudom mit tegyek, de ez a helyzet nekem nem igazán tetszik.

Kimentem Cal szobájából és fürőszobába vettem az irányt és amint beértem, magamra zártam az ajtót.

Nem gondolhatja komolyan Calum, hogy majd az apja elött is egy szál semmiben fogok flangáni. Itt az idő, hogy lelépjek.. Igaz 16:40 van, de nem baj. Haza megyek egy üres füzetért egy tollért, majd belerakom a régi iskolatáskámba és elmegyek a kastélyomba. Vagy itt maradjak?? Ahh.. nem tudom hogy mit tegyek..

Halihó kedves olvasóim, remélem tetszett ez a rész is. Ha igen, akkor jelezzétek nekem, mert akkor tudom hogy szeretnétek folytatást! ^^. Puszii ♥