꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/60. Mindig rejteget új meglepetéseket, az élet. ♪[A végén tájékoztató.]

Sziasztok Manókáim! :)
Mielőtt belekezdenétek a történet következő részébe, szeretnék valamit letisztázni veletek. :)
Sokan kérdeztétek privátban és facebookon is, hogy Emma miért Selena Gomez képében tűnik fel.
Erre a válaszom az, hogy Emma-t Selena játsza a történetemben. :) Ezért róla rakok fel mindig képet a fejlécbe. Az igaz, hogy a történet elején nem Selena képei vannak a fent, de arra a magyarázatom az, hogy akkoriban Emma nagyon kemény életet élt és kellettek úgy mond "depis" képek és ezért nem Selena képeit tettem fel. :)

Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást! :)

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

Luke rögvest felült, én pedig próbáltam takargatni magam.

-Nem tudsz kopogni?- Fakadt ki Luke.

-Biztos te vagy Lucas Hemmings.- Nézett rá, majd pedig rám. -Te pedig Emma Horan.- Végig mért Harry Styles. -Na és ha jól sejtem, akkor ez a felső a tiéd.- Felvonta az egyik szemöldökét. Azt hittem, hogy lesül az arcomról a bőr.

-Igen az ővé.- Vágta rá Luke és felállt. -Úgyhogy jó lenne, ha vissza szolgáltatnád és ha nem bámulnád a bar...- Nyelt egyet. -Szóval ha nem bámulnád őt.- Kivette a kezéből a ruha darabot és a kezembe nyomta. Rögvest azzal takartam magamat tovább.

-Ezer bocsánat, azt hittem hogy szabad a szoba.- Fordult egyet és kiment. Luke becsapta utána az ajtót és összenéztünk.

-Látod ezt Emma?- Idegesen mutogatott az ajtó felé. -Ezt akartam elkerülni. Most szétfogja kürtölni mindenkinek amit látott és akkor lőttek a karrierünknek is.- Förmedt rám.

-Na álljunk csak meg egy szóra!- Felvettem a felsőmet és felálltam. -Először is, te rohamoztál le és nem én téged, szóval ez a te hibád!- Köptem oda a szavaimat.

-Az egy dolog, de te nem állítottál le.-

-Ha leállítottalak volna, akkor is megharagudtál volna és szintén veszekednél velem.- Idegesen hozzá vágtam egy párnát, a másik ágyról. -Elegem van belőled Lucas! Irritálóan hisztis lettél mostanában. Miből gondolod, hogy egyből rohan és szétkürtöli azt, amit imént látott?- Vettem egy mély levegőt és folytattam. -Mindenkiről csak a rosszat feltételezed.-

-Em!-

-Nem érdekel! Szórakozz mással, én nem leszek az alkalmi babád, akin kiélheted az állati ösztöneidet.- Amint befejeztem a mondatot, kimentem a szobából és teljesen ledermedtem, amikor szembe néztem a srácokkal és az One Direction-os fiúkkal. Döbbenten végig néztek rajtam.

-Ebből is elegem van.- Fordultam vissza Luke felé, az ajtóban. -Amikor veszekszünk, utána mindenki úgy néz rám, mint ha megöltem volna valakit.- Fújtattam egyet és kimentem a házból.
Befejeztem, de végleg! Mindegy hogy mennyire is fáj ez az egész és az is mindegy hogy most legszívesebben ide sírnám a Niagara vízesést, nekem le kellett onnan lépnem.
Elindultam a kajáldába, de próbáltam nem azt mutatni, hogy mindjárt felrobbanok az idegtől. Bementem az épületbe és egyenesen neki mentem egy lánynak, akivel sikeresen összefejeltünk. Mind ketten a fejünkhez kaptunk és egymásra néztünk.

-Bocsi.- Mondtam.

-Inkább én kérek bocsánatot, én nem figyeltem.- Láttam rajta, hogy valami nincs rendben vele se, könnyek ültek a szemében.

-Minden rendben?- Kérdeztem.

-Persze, csak.- Elakadt a szava. -Te nem Emma Horan vagy?- Meglepetten nézett végig rajtam.