꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/35. Miért mindig Luke Hemmings, húzza ki magát mindenből?♪

Ki cseng és én egyre izgatottabb vagyok.

-Szia Emma!-

-Szia Cal! Most azonnal, öltözzetek fel! Nem sokára ott vagyunk értetek Andy-val és elhozunk benneteket a BvB házba. Valószínűleg szombaton, ti lesztek az előzenekar az Arénában, több millió ember szeme előtt.- Hadartam, közben pedig siettünk a lifthez, Andy-val.

Hirtelen akkorát sikított Calum, hogy még Andy is meghallotta. Felnevettünk, majd pedig meghallottam, ahogy üvöltötte a srácoknak az információt. Ők is felsikítottak és ezt követte, egy hatalmas puffanás.

-Mi volt ez?- Érdeklődtem.

-Ja, csak Michael leesett a kanapéról örömében. Emma! Hogyan köszönhetnénk meg, ezt neked?-

-De jól vagyok!- Kiabálta Mich.

-Az a lényeg!- Felnevettem. -Már megköszöntétek.- Mosolyra húztam ajkaimat és Andy-re néztem, aki szintén mosolyogni kezdett. Majd pedig kiszálltunk a felvonóból és határozott léptekkel, siettünk elhagyni a házat.

-Mivel?- Meglepettséget szűrtem ki a hangjából.

-Azzal, hogy a barátaim vagytok. Na de siessetek srácok!-

-Köszi Emma!- Kiabálták a telefonba a fiúk.

-Na sziasztok!-

-Szia Emma!- Izgatottan köszönt el Cal, én pedig kinyomtam a telefont. Zsebre vágtam, majd pedig kimentünk a házból. Nem habozva, siettem az autóhoz, amivel jöttünk Andy-vel.

-Emma! A másikkal megyünk! Abban nem férünk el mindannyian, vissza felé.- Kiabálta nekem, a 8 személyes autónál állva.

-Ja oké, de a cuccaimat, ki vesszük?-

-Ja persze!- Elkezdett felém kocogni Andy.

Ezt látnotok kellett volna lányok. Teljesen elvarázsolt, ahogy felém szaladt. Beletúrt a fürtjeibe, a kellemes korai nyári szél. Sokkal helyesebb élőben, mint a videókon és a képeken. Rabul ejtette a szívemet, ez nem vitás. De nem mutathatom, hogy odáig vagyok érte. Nem szabad!

Kinyitotta a kocsit, majd pedig behajoltam a táskáért. Amikor megfordultam, hirtelen szembe találtam magamat vele, ahogy lazán a kocsira támasztott kézzel állt és azt várta, hogy felegyenesedjek és félre álljak. Azonban ez a helyzet, őt is meglepte. Arcunk vészesen közel került a másikéhoz és egy hajszál híján, egy csók is kisülhetett volna belőle, de még időben kapcsolt Andy és zavartan beletúrt a fürtjeibe. Félre állt, hogy eltudjak menni az útból. Arrébb álltam, ő becsukta az ajtót és a másik autóhoz siettünk. Beültünk, de valamiért nem indította el az autó motorját. Ránéztem, majd egyszer csak azt láttam, hogy a kormányra meredt a tekintete.

-Mi a baj?- Kicsit előre dőltem, hogy jobban láthassam az arcát. Rám nézett, a nagy szemeivel.

-Ja! Semmi!- Vágta rá és beindította az autót. Habozás nélkül, elindultunk a fiúkért.

Mi volt ez? Miért meredt így maga elé? Miért jött zavarba, a másik kocsinál? De jó! Ismét születtek kérdések, melyekre valószínűleg, soha nem kapok választ.
Hátra döntöttem a fejem és elkezdtem a házakat nézegetni, amik mellett elhaladtunk. 6 perc után, Andy megszólalt.

-Emma?-

-Igen?- Ránéztem és egy szerény mosolyra húztam ajkaimat.

-A szöszi srác volt az, aki miatt kórházba kerültél?-

Tuti Luke-ra gondol.

-Részben. Mert?-

-Csak kérdeztem.- Ez után, egyenesen az útra koncentrált.

-Oké.- Vissza tértem a házak fürkészéséhez. A későbbiekben, elkezdtem mutogatni, hogy merre menjen.

***

Amint megérkeztünk, megláttuk a fiúkat, hogy már kint álltak.
Várjunk csak! Luke hiányzik.
Kiszálltam a kocsiból és kérdőn néztem a fiúk arcát.

-Luke?- Cal felé sétáltam.

-A házban.-

-Mit kever ott? Miért nem jött ki?- Akadtam ki teljesen. A srácok megvonták a vállaikat.

-Jó, mindegy! Beszélek vele, ti addig szálljatok be az autóba.- Elindultam a házba, majd amint benyitottam, nem találtam a nappaliban Luke-ot. Felmentem az emeletre és bekopogtam a szobájába, azonban nem érkezett válasz. Benyitottam és megláttam az ágyon fekvő szöszit, miközben zenét hallgatott a fülesén és nyomkodta a telefonját.

-Luke!- Kiabáltam, de rám sem hederített. Odamentem hozzá és megpöcögtettem a vállát. Kivette az egyik fülesét és rám nézett.

-Kint várnak rád a többiek és te még fel sem vagy öltözve! Ezt mire véljem?- Nagyon nem tetsző tekintetemmel méregettem, a boxerban heverésző, rendkívül makacs fiút.

-Nem akarok általad, hires lenni.- Vágta rá, majd pedig vissza dugta a fülest a fülébe. Döbbenten néztem rá, majd pedig leültem az ágyára. Kezemet a karjára tettem, ő pedig ismét rám nézett és kivette a fülest.

-Ne miattam, hanem magatok miatt, szedd össze magad. Tudom hogy azaz álmod, hogy énekes legyél. Szeretnélek titeket látni, a nagyszínpaton játszani. Luke! Most azt egyszer, tegyük félre az egymás iránt érzett, utálatunkat.- Meredtem a tenger kék szemeibe és reménykedtem benne, hogy a lelkére tudtam beszélni. -Nem maradok veletek, ha ezt akarod. Elfogok költözni.-

-Nem az a baj!-

-Hát akkor mi?- Idegesen ültem az ágyán, de próbáltam nem mutatni. Szorít az idő minket, Luke pedig halál nyugodtan itt fekszik.

-Hagyjuk!- Vágta rá, majd pedig felállt és a szekrényéhez lépkedett. -Kimennél? Átöltöznék, ha már ennyire erőszakos vagy.- Végig néztem rajta, majd pedig kimentem a szobájából.

Erőszakos vagyok? Az lennék? Csak nekik akartam jót! Luke olyan hálátlan, hogy nincsenek rá szavak.
Amíg vártam a szőke démonra, addig előkaptam a telefonom és megnéztem az sms-eket, amik időközben felhalmozódtak.

1. Ismeretlen: Látom nem érdekellek. Lehet jobb lenne, ha te sem érdekelnél engem.

2. Ismeretlen: Nem értem, hogy miért vagy ilyen. Nem írsz, pedig nem akarok neked rosszat.

3. Ismeretlen: Már nem vagy bent, a kórházban. Igaz? Megszöktél egy sötét alakkal. Ő kell neked igaz?

4. Ismeretlen: Válaszolj!

Egyre idegesítőbb ez az alak. Most olyan írok neki vissza, amit nem tesz el zsebre.

Én: Mi közöd van neked ahhoz, hogy én mit csinálok és hogyan és kivel? Azt sem tudom hogy ki vagy! Kitartóan írogatsz nekem és azt mondod, hogy figyeljem a jeleket és akkor majd megtudom, hogy ki vagy te. Semmiféle jelekkel nem találkoztam, de már nem is akarok! Szóval, vagy elmondod, hogy ki vagy, vagy pedig ne is írj többet!

Pont akkor nyomtam rá a küldés gombra, amikor Luke végre kitámolygott a szobájából.

-Mehetünk?- Kérdeztem és elraktam a telefonomat, majd pedig rá néztem. Szóra akarta nyitni ajkait, de hirtelen elkezdett pittyegni a telefonja. Rávetettem a tekintetemet a zsebére, ő pedig hirtelen rátette a kezét. Vissza néztem az arcára és rémületet olvastam ki Luke Hemmings szemeiből.

Nem lehet az, hogy Luke legyen az sms írogató! Képtelenség! Ennek nincs semmi értelme!