꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/28. A döbbenet árnyékában. ♪

Egy nagyon sötét, csendes szobában tértem magamhoz. Ha nagyon füleltem, csak akkor hallottam halkan egy folyamatos pittyegést. A hang irányába akartam fordítani a fejem, de nem sikerült.

Hol vagyok? Miért nem tudom mozgatni a fejem?

Förtelmesen nehezen, de megemeltem a jobb kezem, és a nyakamhoz nyúltam. Rögvest felfogtam, hogy nyakmerevítő van rajtam. Azt is hamar észrevettem, hogy a bal karom, be van gipszelve.

Mi történt velem?

Kezdett rajtam eluralkodni a pánik. Sejtelmem szerint, kórházban lehetek és még hozzá, az intenzív osztályon. Csak azt nem tudom, hogy hogyan kerültem ide. Nem emlékszem semmire.

Majd ekkor, lassan kinyílt a szoba ajtaja és egy kis gyenge fény szűrődött be. Egy nővér lépett be és hallottam, ahogy végig trappolt a szobán. Elhúzta a függönyöket és ekkor nézhettem szembe, a napkeltével.

-Jé, magához tért a kisasszony. Jó reggelt!- Néztem hunyorítva a nővérre, aki megkerülte az ágyamat és valamit az infúziómnál kezdett matatni.

-Magának is. Mennyi ideig, nem voltam magamnál?- Meglepődtem, a rekedtes hangomon. Majdnem olyan, mint Andy-é, a Black Veil Brides-ből.

-Négy napig volt kómába.- Felelte, majd pedig egy halvány mosolyt varázsolt az arcára.

-Értem és megtudja mondani, hogy miért és hogyan kerültem kórházba?-

-Hát én nem tudom, de hamarosan jön a doktor úr. Tőle kérdezze meg.- Mosolygott rám, majd pedig kiment a szobából.

Törtem a fejem, hogy vajon mi is történhetett, de nem jutottam egyről a kettőre. 10 perc után, meguntam a felesleges töprengést, majd pedig arra lettem figyelmes, hogy a napot eltakarják a felhők. Kezd beborulni.

***

Nem tudom, hogy mennyi ideig bambultam magam elé, de egyből észrevettem, hogy a kilincs ismét elfordult. Becaplatott a egy fiatal Doktor, aki hatalmas mosollyal nyugtázta, hogy magamhoz tértem. Szőke kék szemű, pont mint Luke.

Ekkor villant be, az a szemét. Fokozatosan, eszembe jutott minden, hogy mit tett velem, de arra még mindig nem emlékszem, hogy miért kerültem kórházba.

-Jó reggelt, Emma kisasszony.- Lépkedett felém, majd pedig leült az ágyam jobb szélére.

-Jó reggelt!-

-Ahogy elnézem, már sokkal jobban van.- Rendületlenül tartotta a mosolyát. -Szerintem 1, 2, óra múlva, átvisszük a javulóba.-

-Doktor úr, hadd kérdezzem meg, hogy mi miatt hoztak be? Vagyis hát úgy értem, mi történt?- Rögvest felállt és a szemeimbe világított egy kis lámpával.

-Nem emlékszik?- Felvonta szemöldökeit.

-Ha emlékeznék, nem kérdezném.- Motyogtam.

-Elütötte az autó és négy napra, kómába esett. De azt kell hogy mondjam, hogy szerencsésen megúszta. Egy kartörésel és egy kis nyak húzódással, némi zúzódással az oldalán.

-Értem. Volt bent valaki nálam, amíg nem voltam magamnál?-

-Igen! 4 fiatal ember és az édesapja.-

-Az apám?- Kikerekedett szemekkel néztem a Doktor arcára. -Nem mondott semmit?-

-Úgy konkrétan nem.-

-Értem.- Tekintetemet, az ablak felé vetettem.

Felállt a Doki az ágyról, majd pedig megfogta a kezem.