꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/70. Egyre elviselhetetlenebb a helyzetem. ♪

Az autó leghátsó ülésén ülök és az ablaknak döntött fejjel kémlelem Sydney házait. Ash vezeti a kocsit, mellette pedig Michael ül és csendben nyomkodja a telefonját. Előttem Calum és a karjaiban Demi pihenget.
Nincs gond a fiúk és köztem, csak egy kicsit eltávolodtunk egymástól. Köztük élek és ugyanolyan aktív vagyok próbáinkon mint régen. Azon vagyok hogy ne lássák rajtam, hogy össze vagyok zuhanva még mindig.
Hirtelen megrezzent a telefonom, majd pedig előhalásztam a zsebemből és láttam hogy Harry írt.

Harry: Este 21:00-re ott vagyok érted. Ne várass meg megint!

Egyik felem elmenne vele, már csak azért is hogy újra láthassam Luke-ot, de a másik felem nagyon ellene van. Kedves és figyelmes velem és talán belé tudnék szeretni egyszer, de tudom jól hogy csak arra kellek neki. Nekem meg amúgy sem kell komoly kapcsolat, mert én még mindig Luke-ot szeretem.
Ha testileg nem is, de elméletben hű maradtam hozzá és ez nyugtat. Minden elcsattant csókkor csak Luke-ra gondolok és a vágyat nem Harry iránt érzem.

Én: Talán ma nem kellene.

Miután elküldtem az sms-t, ismét a házakat kezdtem kémlelni, de pár perc múlva ismét jött a következő üzenet.

Harry: Neked lehet hogy nem, de én akarom! Akarlak ma és holnap és mindig. Gondolj Luke-ra. Látod őt bennem nem igaz? Képzeld azt, hogy ő akar veled lenni. Belementél a játékba Emma, szóval most ne hátrálj meg. Este ott vagyok érted.

Utálom amikor Luke-val takarózik. Neki az egész csak egy játék, de nekem ez az életem.

Én: Oké.

Elraktam a telefont és behunytam a szemeimet.

***

Szombat este 20:00-óra.

A kanapén ülök és éppen fagyit eszek. Már rendbe raktam magam, de egy köntös van rajtam hogy ne gyanakodjanak a fiúk.

-Akkor elmentünk, majd valamikor jövünk.- Mondta Cal, Demi mellett állva a bejárati ajtó előtt.

-Oké. Sziasztok.- Mondta Ash.

-Jó szórakozást, sziasztok.- Vágtam rá és azzal el is mentek.
Ash-al ketten maradtunk itthon, mert Michael az új barátnőjénél van.

-Ma is elmész igaz?- Kérdezte, én pedig meglepetten néztem a mellettem ülő fiúra.

-Hova mennék?-

-Azt nem tudom, csak gondolom. Már 1 hete figyellek Emma és eddig minden este 21:00-22:00-kor egy szürke autóba szálltál be. Tegnap pedig nem találtalak a szobádban.-

-Te nyomozol utánam?- Akadtam ki.

-Nem, csak kíváncsi voltam.- Vissza nézett a Tv-re.

-Tudod aki kíváncsi, az hamar megöregszik.- Próbáltam viccesre venni a formát és összekócoltam a haját.

-Na!- Nyújtotta el az "a„ betűt és felnevetett. -Egyébként ügyes voltál ma.- Mosolygott.

-Ügyes?- Felnevettem.

-Igen! Nem mindenki lenne képes arra, hogy elmesélje az életét nem is egy kamera előtt. Biztos látták a műsort a szüleid és Luke is. Szépen lezártad a dolgokat.- Megsimogatta a vállamat.

-Köszi.- Egy szerény mosolyra húztam az ajkaimat, majd pedig magam elé kezdtem bambulni.

-Na.- Lökött oldalba gyengéden. -Ne szállj ki magadból. Itt vagyok és én szórakoztatlak.- Vigyorgott. Ránéztem és ismét egy szerény mosolyt villantottam. -Gyere ide.- Suttogta és átkarolt. A vállára hajtottam a fejem. -Tudom hogy még mindig nehéz neked, de ezzel csak is saját magadat teszed tönkre. Tudod mit?- Nézett rám. -Ne menj el ma, inkább gyere el velem egyet bulizni és legalább kikapcsolódsz.- Mosolygott én pedig meglepetten néztem rá.

-Nem lehet.- Suttogtam és belemeredtem a fagyimba.

-Miért nem?- Felvonta a szemöldökeit.

-Mert el kell mennem.- Hiányzik Luke és sajnos a drog is.

-Ne menj el létszi. Most itt hagynál egyedül?- Lebiggyesztette az ajkait én pedig gyengén felnevettem.

-De hányszor volt már, hogy itthon voltál egyedül!? Most miért nem menne?-

-Akkor még nem tudtam, hogy éjjelente elmászkálsz. Most én is mászkálni akarok, de nem egyedül. Gyere el velem Em.- Hirtelen kapcsolt. -Bocsi. Akarom mondani Emma.-

-Semmi gond, nyugodtan hívhatsz Em-nek.- Mosolyogtam.

-Na akkor eljössz velem?- Kíváncsi mosolygós tekinteteket mért rám.

-Lerendezek egy hívást és meglátjuk rendben?-

-Oké.- Mosolygott. Felálltam és felmentem a szobámba. Bezártam az ajtót és elkezdtem tárcsázni Harry-t.

Harry: Igen?

Én: Ma nem tudunk találkozni, mert el kell mennem.

Harry: Ne már! Hová?

Én: Lebuktam Ash előtt és tudja hogy éjjelente kiszökök, de azt nem tudja hogy veled. Azt akarja hogy ma vele menjek el bulizni.

Harry: Mire érsz haza? Felmegyek addig a szobádba és megvárlak ott.

Én: Ez szerintem nem a legjobb ötlet. Figyelj, majd holnap max tovább maradok nálad ha neked úgy jó.

Harry: Egy feltétellel!

Én: Mi az?

Harry: Úgy fogsz lefeküdni velem holnap elsőnek, hogy nem leszel a szer hatása alatt. Utána pedig kaphatsz belőle.

Én: Hogy kérhetsz ilyent tőlem? (Ledöbbentem.)

Harry: Igen, vagy nem? Ha nem, akkor ma ott foglak várni a szobádban.

Én: Legyen, gyere ide.

Harry: Ennyire nem akarsz tiszta elmével lefeküdni velem?

Én: Hagyjuk! Csak gyere és hozd a szert. A pótkulcsot a lábtörlő alatt találod.

Harry: Erre még vissza térünk.

Bontottam a vonalat és az ágyamra ültem, majd pedig a kezeimbe temettem az arcomat.
Tudtam, hogy elfog szállni vele a ló és hogy vissza fog élni azzal, hogy rászoktatott a szerre. Harry teljesen kihasznált és még folytatni akarja. Nekem pedig egyre nehezebb és egyre jobban érzem, hogy ha nem kapom vissza Luke-ot, engem tönkre fog tenni a drog. Persze arra az esély hogy vissza kapjam őt, egyenlő a nullával. Napról napra jobban kívánom a szert és Luke kezd elviselhetetlenül hiányozni. Amíg a drog hatása alatt állok, addig olyan boldog vagyok, de az a baj, hogy soha nem fogom már azt az érzést átélni, hogy amikor reggel felébredek, Luke csillogó tenger kék szemei nézzenek vissza rám és hogy azt suttoghassam a fülébe, hogy "szeretlek.„
Kibírhatatlan ez a fájdalom!