꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/79. Azt hiszem, hogy összeállt a kép. ♪

-Em. Te most szórakozol velem?- Nézett a kezemre, amelyikkel éppen rajzoltam a mellkasára.

-Nem válaszoltál a kérdésemre.- Mondtam.

-Te sem.- Felelte.

-Szeretnéd, hogy szórakozzak veled?- Kérdeztem és megszüntettem a köztünk lévő távolságot. Egy csókot leheltem a mellkasára, majd pedig még egyet. Lábujj hegyre álltam és lassan a füléhez hajoltam. -Erre sem válaszolsz?- Suttogtam. Ujjaimmal megsimogattam a nyakát, ő pedig oldalra döntötte a fejét, hogy jobban hozzá férjek. Egy óvatos lágy csókot leheltem a nyakára és még én is beleremegtem egy pillanatra. Kezei lassan a derekamra simultak. Tovább kémleltem a nyakát és a feltünően lüktető eret. Kezeimet lassan elvezettem a karjai alatt és a hátára simítottam őket. Újra csókomat leheltem nyakára és amikor ránéztem egy pillanatra az arcára, láttam hogy behunyta a szemeit, ajkai pedig résnyire vannak nyitva, amin gyengén remegve veszi a levegőt és fújja ki. Folytattam a nyaka kényeztetését és amikor elértem egy bizonyos pontot az arc csontja közelében, éreztem hogy beleremegett és a tenyerei jobban a derekamra simultak.

-Megint kínozol igaz? Most sem akarsz semmit.- Suttogta, de én egy újabb csókot leheltem arra a bizonyos pontra. Hirtelen megemelt és az ágyra fektetett. Egy pillanatra belenézett a szemeimbe és éreztem hogy türtőzteti magát. Apró puszikat lehelt az ajkaimra, amin meglepődésemre rögvest kiborsóztam.

-Azt mondod hogy nem szeretsz, de még is olyan érzéki vagy.- Suttogta.

-Mert nem szeretlek.- Feleltem egy vigyorral az arcomon.

-Nem értem.-Felvonta a szemöldökeit. -Válaszolva a kérdésedre.- Suttogta. -Én tudnálak szeretni.- Ujjaimmal megsimogattam ajkait.

-Akkor szeress!- Jelentettem ki és megsimogattam az arcát. Belepuszilt a tenyerembe, majd pedig vissza nézett rám.

-Nincs értelme annak, ha én szeretlek téged, de te engem nem. Vagy most mi van?- Értetlenkedve nézett a szemeimbe. -Most őszintén mond meg Em. Tényleg semmit nem érzel irántam? Akkor miért hagyod hogy megcsókoljalak?-

Huncut vigyorra húztam az ajkaimat. -Érzek irántad Ash. Akkor kezdtem érezni, amikor eljöttél velem a világ végére is, hogy megtaláljam Luke-ot. A hotelben is figyelmes voltál és vigyáztál rám. Nem voltál szemtelen, pedig egy ágyban aludtunk. Csak most értettem meg, hogy miért nem mondtad el, hogy Luke hol van. Elakartad érni, hogy abban a kis időben is, velem lehess és hogy bebizonyíthasd, hogy jobb vagy mint Luke, csak én vak voltam. Csak őt láttam és kerestem.-

***

6 hónappal ez előtt.

Miután Luke elment a táborból, teljesen összetörtem. Nem tudtam hogy mihez kezdjek. Már 1 hete hogy nem láttam Luke-ot. Itt fekszem az ágyban és a félhomályban meredek magam elé. Abban a szobában vagyok, ahol végleg elhagyott.
Ash alszik, bár nem hallom hogy szuszogna. Nekem nem megy az alvás, mert ha el is alszom, rögvest egy rémálomba kerülök. Ebben az egy hétben megszámlálhatatlanul sokszor riadt fel Ash, az éjjel közepén a rémálmaimból fakadó, szívbe markoló kiáltásaim miatt. Mindig jött és megvigasztalt.
Hirtelen mezítláb léptekre lettem figyelmes, majd pedig arra, hogy Ash az ágyamra ült.

-Emma.- Megsimogatta a vállamat én pedig felé fordultam. -Szedd össze a cuccaidat, elviszlek innen.-

-Hova?-

-Megkeressük Luke-ot.- Suttogta.

Hirtelen annyira megörültem a hírnek, hogy rögvest felültem. -Tényleg?-

-Igen.-

-Köszönöm!- Habozás nélkül átöleltem, majd szétváltunk és elkezdtem mindent belepakolni a bőröndömbe és ő is így tett.

-Amíg átöltözöl, én addig beszélek Cal-ékkal.- Mondta és megindult az ajtó felé.

-Hajnali 1 óra van, biztos hogy jó ötlet felkelteni?- Néztem rá, a ruhámmal a kezemben, amit fel fogok venni.

-Igazad van. Akkor inkább írok neki egy levelet és az ágya mellé teszem.-

-Oké.- Mosolyogtam.

***

2 órával később.

Az autóban ülünk és azt mondta Ash, hogy New Yorkba fogunk menni legelőször, de én azt sem tudom hogy mikor indul a gépünk.

-Mondom a tervet, mert gondolom nem tudod, hogy most mi hogy lesz.- Mondta.

-Hát nem igazán.- Feleltem.

-Meg fogunk szállni egy hotelben, a reptér közelében és próbálok foglalni a neten, két jegyet a korai járatra.

-Rendben.- Feleltem.

***

1 és fél órával később.

4:32-óra van és éppen a hotel bejárata felé tartunk. Amint beléptünk az ajtón, nem találtunk senkit sem az információs pultnál, szóval vártunk.
Pár perc múlva, egy bajszos közép korú férfi lépett elő, a pult mögötti ajtó mögül. Ash kérni akart két szobát, de csak egy volt szabad és ráadásul egy ágyas. Felvontuk mind ketten a szemöldökeinket.

-Oké jó lesz, én úgy sem alszom.- Mondta és kifizette pár órára a szobát, majd pedig megkaptuk a kulcsot. Felkísért minket a férfi, végül ott hagyott minket. Leültem az ágyra és hátra dőltem.

***Ashton szemszöge.***

Nagyon vacillálok rajta, hogy elmondjam-e Em-nek, hogy én tudom hol van Luke. Hirtelen felindulásból mondtam neki, hogy megkeresem vele. Most elviszem New York-ba és meglátom hogy lesz tovább.
Nem is igazán tudom, hogy miért viselem a lelkemen ezt az egészet. Nem tudom, hogy miért akarom boldognak látni őt, de viszont azt az egy dolgot tudom, hogy Luke mellett nem lenne az.
Azt hittem hogy észhez tért Lucas, de tévedtem.
Em, az ágyon fekszik és csak a mennyezetet fürkészi. Kivettem a laptopomat a bőröndömből és leültem mellé. Hirtelen felült és a vállamra hajtotta a fejét.
Miért fáj az nekem, hogy Emma Luke-ot szereti?

-Aludj egy kicsit.- Mondtam a vállamra hajtott arcára nézve.

-Nem tudok.- Lehunyta a szemeit. Nem tudom hogy miért, de egy puszit leheltem a homlokára, ő pedig mosolyogni kezdett.

***Emma szemszöge.***

Annyira hálás vagyok Ash-nak, hogy itt van velem és próbál segíteni. A korai járatot próbálta lefoglalni, azonban csak a 8:00-órási szabad.

-Hát azt hiszem, hogy itt leszünk egy darabi.- Mondta és lefoglalta a jegyeket. Vissza dőltem az ágyra és a hasamra tettem a kezeimet. Ash elrakta a laptopját és oldalasan mellém dőlt. Tenyerébe tette az arcát, a másik kezével pedig megfogta a hasamon pihenő kezemet, én pedig felé fordultam.

-Legyen bárhogy is, szeretném hogy tudd, hogy soha nem leszel egyedül.- Jelentette ki és egy szerény mosolyt varázsolt az arcára. Hálás vagyok neki, de nem igazán értem, hogy miért segít nekem. Vagy legalább is próbál.

-Próbálj meg aludni egy kicsit, mert fáradt leszel. Majd én felkeltelek.- Mondta és felállt. Az ágy jobb oldalára húzódtam és az ablak felé fordultam. Éreztem, hogy ő is elfeküdt.

-Ash!- A hátamra feküdtem és felé fordítottam a fejem.

Ő is így tett. -Igen?-

-Miért segítesz nekem?-

-Mert a barátod vagyok.- Mosolygott rám.

-Köszönöm.- Mondtam és behunytam a szemeim.

***Ash szemszöge***

Hogy a fenébe volt képes Luke, egy ilyen lányt magára hagyni? Szép, okos és egyáltalán nem gyáva.
Nézem őt és látom hogy próbál aludni. Akaratom ellenére, megsimogattam az arcát, ami miatt rögvest kinyitotta a szemeit és rám nézett, végül pedig mosolyra húzta az ajkait. Oldalasan felém fordult és a tenyerébe tette az arcát. Újra behunyta a szemeit, én pedig a mennyezetre vetettem a tekintetem.
Most már végképp nem tudom hogy elmondjam-e neki, hogy hol van Luke. Lehet csak ártanék vele neki. De amíg utazunk, addig is lefoglalja magát.