꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/23. Nem tudom hogy mire véljem, ezt az egészet. ♪

Amint megérkeztünk, kiszálltam az autóból, kiszedtem a csomagot a csomagtartóból, majd előre mentem. Egy megjátszott mosollyal, benyitottam a házba. Legalább ebben az egyben, egyezünk Luke-val. A színészi mosolyt, mind a ketten kitűnően, tudjuk alkalmazni.

Rögvest a konyha pultra tettem a vásárolt élelmiszereket, majd pedig felraktam főni a tésztát. Calum-al már elpakoltunk mindent, mire beért a házba Luke.

Majd a bőröndömhöz léptem és láthatatlanul, kicsempésztem belőle, a cigimet és az öngyújtómat. Bementem a mosdóba, kinyitottam az ablakot, ami mellesleg elég magasra volt beépítve a falba. Egy kis szekrényre felállva, kitudtam rajta hajolni és rágyújtottam.

A cigim közepénél járva, semmi előre jelzés nélkül, benyitott valaki. Hátra néztem és szembetaláltam magamat, Luke-val.

-Te dohányzol?- Döbbenten suttogta, majd rögvest bezárta az ajtót.

-Mit vagy úgy meglepődve? Nem ismersz, csak ítélkezel.- Vágtam rá, majd pedig vissza fordultam az ablak felé.

-Most majd azt hiszik, hogy én dohányzom. Megfogják érezni rajtam, a füst szagot.- Idegesen suttogta.

-És ez engem, hol érdekel? Ki mondta, hogy gyere be?- Kérdeztem flegmán.

-Nem tudtam, hogy bent vagy.-

-Aha, most már tudod, úgy hogy ki is mehetsz.- Motyogtam.

Hirtelen felállt Luke is a kisszekrényre és kivette a kezemből a cigit, majd pedig kidobta az ablakon és leszállt. Meglepetten néztem utána.

-Na nekem most telt be a pohár!- Vágtam rá, majd leszálltam én is és megálltam vele szemben.

-Mi a fenét, képzelsz te magadról? Amióta "ismerlek," azóta megállás nélkül, csak kötekedsz velem és sas szemekkel figyeled, minden mozdulatom. Mondtam, hogy elfogok költözni, nem kell félned. Vissza kapod Calum-ot, nyugi!- Vágtam rá, majd pedig meg sem vártam a reakcióját, kimentem a mosdóból.

Nagyon elegem van Luke Hemmings-ből. Amikor Calum szüleinél laktam, ott is folyton kereste a pillanatot, hogy belém köthessen. Ember még ennyire, nem utált engem mint ő. Nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy förtelmesen fáj. Nem tettem semmi rosszat Luke-nak, a bolti esetet leszámítva, de azt megérdemelte.

Leültem a fotelba és hallgattam, hogy hogyan beszélgetnek a fiúk, Mrs. Hemmings-el és a feleségével. Idő közben Luke is kijött a mosdóból, majd pedig felém lépkedett és leült a fotel kartartójára.

Ez hihetetlen! Ezer százalék, hogy valamit mondani akar. Mi másért lenne, a nyomomban folyton? Mondtam neki, hogy elfogok költözni. Nem tud kibírni, egy két hetet? Elhiheti, hogy nekem ezerszer nehezebb lesz kibírni, ezt a pár hetet. Utálom Luke Hemmings-et!

-Ez az én helyem.- Motyogta.

Ó már értem, akkor a fotel miatt jött ide. Nem baj, akkor is utálom!

-Nem érdekel.- Suttogtam, majd pedig elővettem a telefonom és elkezdtem nyomkodni.

-Na és eldöntöttétek már, hogy ki hol fog aludni?- Kérdezte Mrs. Hemmings. Ránéztem Luke anyukájára, majd pedig a fiúkra.

Na akkor most, megint kezdődhet a balhé, elölről. Mielőtt,bárki is megszólalhatott volna, felálltam.

-Én ideiglenesen.- Mondtam volna tovább, de Luke felállt és vissza ültetett a fotelbe.

-Emma, ideiglenesen a kanapén fog aludni.- Jelentette ki. Nagyra kerekedett szemekkel fürkészte mindenki, Luke arcát. -Apa, anya, akartunk veletek már, beszélni erről.- Vett egy mély levegőt. -Elfogunk költözni! Ez a ház, kicsi ötünknek.- Ahogy beszélt Luke, én csak döbbenten hallgattam a szavait. -Szóval, tovább nem kell segítenetek nekünk pénzileg, mert Calum és Emma is keresnek munkát.-