꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

★2/40.★ Ez a mai nap, esemélyekkel gazdag volt, ezt be kell látni. ♪

Amint megérkeztünk az Áruház parkolójába, Luke dühösen rácsapott a kormányra.

-Na nyugi!- Szólalt fel Ash.

-De így soha nem jutunk be! Egy parkoló hely sincs.-

Kinéztem az ablakon, parkoló hely után leselkedve. Michael hirtelen hátra ugrott hozzám, a hátsó ülésre. Meglepetten és értetlenkedve néztem rá.

-Gyere Emma! Járjuk be gyalog a parkolót.- Játékosan vigyorgott rám.

-Minek? Ha így nem találtunk helyet, akkor úgy sem fogunk.- Felvontam a szemöldökeimet.

-Csak mert!- Átnyúlt a lábaim felett és kinyitotta a kocsi ajtaját. Fújtattam egyet, majd pedig kiszálltunk. Körbe néztem, a gigantikusan nagy területen.

-Mich, én így sem látok egy helyet sem.- Megfordultam és Michael "Mindent mesélj el,, tekintetével találtam szembe magam.

-Mi van?- Felvontam a szemöldökeimet.

-Mesélj! De most!- Vigyorgott rám.

-Jaj Mich.- Megdörzsöltem az arcomat. -Nincs mit mesélnem, na gyere és keressünk akkor helyet.-

-Tudom, hogy van valami köztetek Luke-val.- Huncut mosolyt villantott, én pedig megforgattam a szemeimet és elindultam, parkoló hely után kajtatva.

-Miért most nincs igazam?- Kiabálta utánam nevetve.

-Gyere már!-

Olyan óriási ez a hely, hogy szinte be sem látom az egész területet.

-Mesélj már Emma! Luke nem mond semmit.- Lebiggyesztette az alsó ajkát.

-Valószínűleg azért nem, mert nincs is mit.- Nem akarom szétkürtölni, elég hogy Ash tudja. Nem azért nem mondom el Mich-nek és Cal-nak, mert nem bízok bennük, csak szimplán nem akarom elkiabálni. A pláne az, hogy Luke sem kürtölte szét. Most az milyen lenne már, ha én meg elmondanám? Majd akkor fogom, ha látom Luke-on, hogy készen áll. Addig minek kapkodni?

-Ott egy hely!- Kiabált fel Mich.

-Hol?- Kapkodom a fejem, mindenhova.

-Ott Emma!- Megfogta a fejem és a szabad hely felé fordította.

-Már látom!- Szólaltam fel. Hátra fordultam és láttam, hogy rohadt messze vagyunk az autótól. Mich összevissza kezdett ugrálni, hogy észre vegyék a srácok, de nem járt sikerrel.
Elővettem a telefonom és felhívtam Cal-t, de nem volt bekacsolva. Megpróbáltam Ash-t, de eszembe jutott, hogy otthon felrakta töltőre a telefonját. Tárcsáztam az ismeretlent, aki ugyebár Luke volt.

Luke: Igen?
Én: Nézzetek már előre! Itt ugrál Mich. (Felnevettem.) Találtunk helyet.
Luke: Máris megyünk.

Bontottam a vonalat és ismét átírtam, Luke-ra az ismeretlent. Időközben ránéztem Mich-re.

-Már jönnek! Miért ugrálsz még mindig?- Kérdeztem, homlok ráncolva.

-Mert tök jó!- Röhögött. -Próbáld ki!-

-Jaj Mich.- Nevetve, a kezembe temettem az arcom.

-Na! Próbáld ki!- Röhög összevissza. Megfogta a kezemet és magával rántott.

-Jó jó, oké!- Vágtam rá nevetve és elkezdtem vele ugrálni. Nem is nézünk ki olyan hülyén, két hibbant ugrál egy oltári nagy, parkoló közepén és iszonyat hangosan, röhögnek.

***

Beléptünk a gigantikusan nagy, Áruházba és én tátott szájjal, néztem körbe.