꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/84. A 6 hónap után történt dolgok, Ashton szemszögéből. ♪

***Ashton szemszöge.***

Éppen a mosdóból jöttem ki, amikor egy gyenge kopogás ütötte meg a fülem. Cal nem tudott ajtót nyitni, mert nem tudta hogy hogyan bújjon Demi-be. Folyton egymás szájában vannak és már lassan rosszul leszek tőlük. Mich pedig most sincs itthon, így rám maradt az, hogy megnézzem ki kopogott. Odacaplattam és amint elfordítottam a kilincset, az ajtó majdnem nekem vágódott, de elugrottam és akkor Em a karjaimba esett. Döbbenten és rémülten néztem a karjaimban lévő lányra, nem hittem a szemeimnek.

-Calum!- Ordítottam fel. A szerelemtől vak fiú, végre kikeveredett a rózsaszín ködből és sokkot kapott, amikor meglátta hogy kit szorongatok a karjaim közt. -Gyere már!-
Nyomban jött is és épp olyan rémülten mint én, nézett az eszméletlen lányra, de habozás nélkül megfogta a lábait és a kanapéra tettük.
Demi azt sem tudta, hogy mit tegyen. Nem volt mindegy neki sem, hogy így kellett látnia a barátnőjét. Leguggoltam a kanapé mellé és elkezdtem keltegetni a hulla sápadt lányt, azonban nem reagált semmire. Kitapogattam a nyakán a pulzusát, ami nagyon gyenge volt.

-Hívjatok mentőt!- Mondtam kétségbe esetten. Cal idegesen keresgélte a telefonját, Demi pedig sokkot kapva állt mellettem. -Emma!- Simogattam az arcát, de nem reagált rá. Megfogtam a jéghideg kezét és nem foglalkoztam azzal, hogy a többiek látják a könnyekben úszó szemeimet. -Em.- Remegő hangon szólítottam.

-Hol a fenébe van ez a telefon?- Idegesen szétszórt mindent a nappaliban Cal.
Ekkor hírtelen megszorította Emma a kezemet, de sajnos elég gyengén. Rögvest a lányra néztem és a másik kezemet az arcára tettem.

-Cal!- Szólaltam fel és az ideges fiú, ránk nézett. Em elkezdte nyitogatni a szemeit és rám nézett.

-Luke?- Suttogta erőtlenül. Ideges lettem, de próbáltam nem mutatni.

-Ashton vagyok!- Mondtam érzelem mentes hangon és levettem az arcáról a kezem. Kiakartam venni a kezéből is a másikat, de ekkor jobban megszorította.

-Ash.- Mondta ki erőtlenül, remegő hangon a nevemet. -Hiányoztál.- Suttogta és annyira meglepődtem, hogy nem akartam hinni a füleimnek. Cal és Demi fellélegezve körül állták Emma-t, egy hatalmas mosollyal az arcukon.
Hiányoztam neki?

-Te is hiányoztál.- Mondtam és belemeredtem a gyönyörű mosolyába, amitől el állt a lélegzetem is. Hirtelen kapcsoltam. -Nekünk!- Tettem hozzá gyorsan.

-Mi történt Em?- Kérdezte Cal és leguggolt. Szemmel láthatóan, elkezdett gondolkodni Emma, olyan mint ha nem emlékezne.

-Öngyilkos akartam lenni.- Mondta ki nehezen és lefolyt egy könnycsepp a szeméből.

-Hogy micsoda?- Akadtunk ki egyszerre mind a hárman.

***Emma szemszöge.***

Nem fogom elmondani az okát, tudom hogy sejtik, hogy Luke miatt akartam az lenni, de azt nem kell tudniuk hogy nem csak miatta akartam végezni magammal.

-Sajnálom.- Mondtam.

***

2 héttel később.

Az elmúlt napokban, rengeteget szenvedtem. Nem tudtam ki kelni az ágyamból, mert hihetetlenül hiányzik a szer és Luke miatt pedig, kezdek teljesen megzavarodni.
Eddig mind végig előálltam valamilyen frappáns ürüggyel, Harry-nek és a srácok-nak is, hogy miért nem tudok lábra állni.
A tisztálkodást volt a legnehezebb véghez vinni, mert nagyon legyengültem és lefogytam. Zuhanyozni, csak ülve voltam képes. Rengeteget sírtam ez miatt is, nem tudtam megemészteni, hogy idáig jutottam. Teljesen tönkre mentem és ezt nem csak Luke-nak és Harry-nek köszönetem, hanem saját magamnak is!
Lassan teljesen elemészt a depresszió! Tisztában vagyok azzal, hogy el kell mennem gyógyszert írattatni rá, szóval hiába rágják a srácok a fülemet ezzel. Azt is tudom, hogy Harry-vel is beszélnem kell, mert lassan megöl a szer hiánya és az emlékeim Luke-val kapcsolatban, pedig teljesen elemésztik az élni akarási vágyamat, már ha van még nekem olyan.