꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/63. Nálam most telt be a pohár. ♪

-Egy a szerencséd.- Suttogta a nyak hajlatomba és elvette a kezét, arról a bizonyos pontról.

Meglepetten néztem rá. -Ezt hogy érted?-

-Most csak is azért nem teszlek magamévá, mert nem tudom bezárni azt az átkozott ajtót. Nem lenne kellemes, ha valaki pont akció közben nyitna ránk.- Nevetett fel gyengén. -Vagy várjunk csak!- Úgy szólalt fel, mint akinek egy frappáns ötlete támadt. -El kell torlaszolni az ajtót!- Egy ördögi vigyort varázsolt az arcára.

-Merjünk kockáztatni?- Néztem rá egy "nem is tudom, hogy jó ötlet-e„ szemekkel. -Meg aztán Demi kint vár rám.-

-Majd a fiúk elszórakoztatják.- Vágta rá és leszállt rólam, én pedig fekve maradtam és a hajamba túrtam. Fújtattam egyet, végül pedig a mennyezetet kezdtem kémlelni.
Luke kinyitotta a szoba ajtaját és hallottam hogy egy meghökkent hangot hallatott. Oldalra kaptam a fejem és szembe néztem Demi-vel az ajtóban.

-Bocsi.- Mondta zavartan. Összenéztünk Luke-val én pedig menten fel ültem.

-Demi!- Lelkesen mondtam ki a nevét és az ajtóhoz lépkedtem.

-Rosszkor jöttem?- Arca egyre pirosabb lett.
Miért jött zavarba? Elvileg nem látott semmit. Lehet meghallotta Luke szavait? Mondjuk ha jobban belegondolok, az ágyon fekve, kócosan látott meg és Luke is csak egy szál fürdőnadrágban van és a zászlója éppen delet mutat.

-Dehogyis!- Vágtam rá mosolyogva és magamhoz vettem a tárcámat, ami a másik ágyon pihent. Luke döbbenten váltogatta a tekintetét rajtam és Demi-n.

-Csak beszélgettünk.- Motyogta a zavarban lévő szőkeség és rám nézett.

-Igen.- Határozottan próbáltam felelni. -De már mehetünk ha gondolod.- Néztem a paradicsom színű arcú lányra.

-Jó, oké.- Mondta és egy szerény mosoly ült az arcára.

-Te is jössz?- Néztem Luke-ra és halál nyugalmat próbáltam színlelni.

-Mehetek.- Felelte, majd pedig egy kicsit meghátrált, hogy az ajtó eltakarja őt és elkezdte igazgatni a fürdőnadrágja tartalmát.

-Ez csodás, akkor menjünk!- Vágtam rá és rögvest elindultam a szoba ajtaja felé. Belekaroltam Demi-be és a faház kijárata felé vettük az irányt.
Hogy a bánatba vagyok képes, mindig én belekeveredni ilyen kellemetlen helyzetekbe? Kezd ebből elegem lenni! Utálok magyarázkodni, de hazudni annál inkább.
Luke jött utánunk és amint kiléptünk a szabadba, mellém szegődött. Ekkor hirtelen elénk ugrott egy fekete pulcsis kapucnis nap szemüvegben feszítő pasas, aki rögvest készített rólunk egy két képet. Ebben a pillanatban jött két nagydarab security feliratos kék pólós férfi is és elakarták kapni a fotóst, azonban ő elszaladt. Elég vicces volt, ahogy utána futottak.
Nem is foglalkoztunk tovább a dologgal, folytattuk az utunkat a part felé. Azonban a hangulat annyira lapos volt, hogy rögvest ki kellett találnom valami témát, mert kezdett kínos lenni a helyzet.
Hirtelen elénk termett egy derékig érő barna hajú lány és Luke-val szembe állt.

-Lucas Robert Hemmings!- Öröm teli hanggal mondta ki a fiú nevét és két nagy hatalmas puszit nyomott a döbbent szőkeség arcára.

-Lucy!- Meglepett hangon vágta rá a lány nevét. Demi-vel összenéztünk egy pillanatra, majd pedig vissza néztem a már ölelkező két jó madárra.
Ez meg ki a bánat? Mit ölelgeti a barátomat? Mindjárt felrobbanok! -Hú de megváltoztál!- Nézett végig Lucy-n és végig mérte az eléggé kirívó ruházatát. -Miújság van veled?- Egy hatalmas vigyorral fürkészte még mindig a lányt.

-Te sem panaszkodhatsz Lu.- Mosolygott kacéran, nekem pedig egyre jobban táncolt az idegeimen. -A konyhán dolgozom.- Felelte.
Csak is oda való vagy te liba.

-Az jó.- Mosolygott Luke és még egyszer végig nézett a lányon, majd pedig rám nézett. -Óó! Jut eszembe. Ő Lucy Mendez.- Mondta, majd pedig ránézett a lányra és felém mutatott. -Ő Emma Horan, ő pedig Demi.- Nézett ránk.

-Lováto.- Mondta ki már türelmetlenkedve Demi.

-Szóval, igen.- Mosolygott tovább Luke. -Lucy a volt osztálytársam és rengeteget köszönhetek neki, mert egy csomószor megcsinálta a házimat.-

-Hát igen.- Mondta és elkezdte simogatni a mellkasát. -Azért azt se feledd, hogy nem csak a házifeladataid elkészítésében jeleskedtem.- Kacsintott egyet.
Most komolyan flörtöl a pasimmal? Mindjárt lefejelem!
Nyugi Emma! Nyugi, majd Luke lerendezi.

-Hát igen.- Helyeselt halkan Luke és egyre pirosabb lett az arca.
Na nálam most telt be a pohár!

-Gyere Demi, nézzünk valamit a büfében.- Szólaltam fel és iszonyat nehezen de elkezdtem mosolyogni.

-Óó! A büfébe tartotok?- Izgatottan nézett ránk Lucy. -Veletek mehetek?- Kérdezte és Luke-ra nézett.

-Nem!- Vágtam rá és Luke pont ugyan ekkor felelte azt hogy "igen„. Hirtelen összenéztünk a szőkeséggel.

-Nekem mindegy.- Motyogtam utólag és magam után kezdtem húzni Demi-t.
A francokat mindegy! Mindjárt vissza megyek és keresztben lenyelem a kis Lucy-kát.