꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/87. Vajon készen állok, egy új kapcsolatra? ♪

Jelen időben.

***Ashton szemszöge.***

Em. Te most szórakozol velem?- Néztem a kezére, amelyikkel éppen a mellkasomra rajzolt.

-Nem válaszoltál a kérdésemre.- Mondta.

-Te sem.- Feleltem.

-Szeretnéd, hogy szórakozzak veled?- Kérdezte és megszüntette a köztünk lévő távolságot. Egy csókot lehelt a mellkasomra, majd pedig még egyet. Még mindig nem hiszem el, hogy belement ebbe a Barátság Extrákkal dologba. A fülemhez hajolt. -Erre sem válaszolsz?- Suttogta. Ujjaival megsimogatta a nyakamat, olyan volt mint ha kiszemelt volna egy pontot rajta. Lassan oldalra döntöttem a fejemet, hogy jobban hozzá férjen. Egy forró de mégis lágy csókot lehet rá, amitől teljesen sokkot kaptam, mert még mindig nem tudom felfogni, hogy pont az a lány csinálja ezt velem, akit irigyeltem Luke-tól. Tudom hogy gonoszul hangzik, de ez az igazság.
Kezeimet lassan a derekára simítottam, ő pedig a karjaim alatt el vezette a kezeit. Éreztem a mellkasát az enyémhez nyomódni és ez valami csodálatos érzés volt. Ajkaival újra a nyakamra lehelte csókját. Behunytam a szemeimet és ismét elém ugrottak azok az emlékek, amikor mindent megadtam volna ezért. Most pedig úgy érzem, hogy részben enyém lett Em. Talán van esélyem, illetve esélyünk, egy normális kapcsolatra?
Hirtelen megtalálta a gyenge pontomat a nyakamon és a kislábujjamtól egészen a fejem búbjáig beleremegtem.

-Megint kínozol igaz? Most sem akarsz semmit.- Suttogtam, de ekkor egy újabb csókot lehelt arra a bizonyos pontra. Hirtelen megemeltem őt és az ágyra fektettem. Hagyta, hogy az ujjaim a fürtjeibe vándoroljanak. Akkora vágyat érzek iránta, amit még soha senki iránt.
Apró puszikkal kezdtem ajkait kényeztetni. Kezei végig simultak a hátamon, én pedig belenéztem gyönyörű szemeibe.

-Azt mondod hogy nem szeretsz, de még is olyan érzéki vagy.- Suttogtam.

-Mert nem szeretlek.- Felelte egy vigyorral az arcán.
Nem igazán értettem ezt a választ. Nem szeret, de még is úgy viselkedik. Van aki ezt érti?

-Nem értem.- Felvontam a szemöldökeimet. -Válaszolva a kérdésedre.- Suttogtam. -Én tudnálak szeretni.- Ujjaival megsimogatta az ajkaimat.

-Akkor szeress!- Jelentette ki és megsimogatta az arcomat. Belepusziltam a tenyerébe, majd pedig vissza néztem rá.

-Nincs értelme annak, ha én szeretlek téged, de te engem nem. Vagy most mi van?- Tényleg nem értem. -Most őszintén mond meg Em. Tényleg semmit nem érzel irántam? Akkor miért hagyod hogy megcsókoljalak?-

Huncut vigyorra húzta az ajkait. -Érzek irántad Ash. Akkor kezdtem érezni, amikor eljöttél velem a világ végére is, hogy megtaláljam Luke-ot. A hotelben is figyelmes voltál és vigyáztál rám. Nem voltál szemtelen, pedig egy ágyban aludtunk. Csak most értettem meg, hogy miért nem mondtad el, hogy Luke hol van. Elakartad érni, hogy abban a kis időben is, velem lehess és hogy bebizonyíthasd, hogy jobb vagy mint Luke, csak én vak voltam. Csak őt láttam és kerestem.-

-Nem is haragszol, hogy nem mondtam el?- Kíváncsian meredtem szemeibe.

Némán nézett rám, majd pedig nehezen de szavakra nyitotta ajkait. -Már nem. Nem lett volna jobb a helyzetem, ha megtudtam volna hogy hol van, csak a felesleges keresgéléstől kíméltél volna meg.- Mondta és elfordította a fejét.

-Tudom hogy haragszol, hiába mond mást a szád. Meg is értelek.- Feleltem és leszálltam róla.

-Mondom hogy nem haragszom!- Hirtelen felült.
Látom a szemeiben, hogy nem őszinte.

-Jó mindegy.- Vágtam rá. -Akkor most arra térjünk rá, hogy mi is van köztünk?- Kíváncsian vártam a válaszát, de ő csak maga elé meredt.
Lehet hogy tényleg csak szórakozik?

-Em?- Előrébb hajoltam, hogy jobban láthassam az arcát.

***Emma szemszöge.***

A kérdése eszembe juttatott mindent, amiken eddig keresztül mentem. Beleszerettem Luke-ba és elhittem minden egyes szavát. Most tegyem meg ugyan ezt, Ashton-nál is? Kezdek iránta érezni, de még mindig itt lebeg Luke hiánya. Persze már tudom, hogy nem békülnék ki vele. Azonban ez nekem annyira gyors! Nagyon szerettem Luke-t és ezért is nehéz nekem azt feldolgozni, hogy ő igazából egy őrült. Annyira nem néztem ki belőle, csak az nap vált gyanússá, amikor a nyakamnak támadt a kezeivel. Azt hittem, hogy meg fog folytani.

-Em?!- Türelmetlenkedik. Most mit mondjak?

-Nem tudom, hogy mi van köztünk.- Feleltem és rögvest rájöttem, hogy nem válogattam meg a szavaimat.

-Értem.- Mondta és az ajtóm felé nézett.

-Elfogsz most menni?- Néztem rá.

-Csak ha azt akarod. Harry bármikor betoppanhat és nem biztos hogy jó hangulatában lesz, de te döntöd el hogy akarod-e, hogy maradjak vagy sem.- Határozottan, egy csepp érzelem nélkül mondta végig.

-Ash.-

Rám nézett. -Mond.-

-Te mit szeretnél?- Fogalmazhattam volna jobban is, de most már mindegy.

-Tudni akarod?-

-Hát akkor nem kérdeztem volna.- Megforgattam a szemeimet.

-Akkor jól figyelj!- Mondta és megfogta a kezemet, majd pedig arra késztetett, hogy üljek az ölébe. Így is tettem és a szemeibe meredtem. -Én téged szeretnélek Em. De nem úgy mint barátok, akik néha összefekszenek. Nekem teljes egészében kellesz, minden hibáddal együtt.- Megsimogatta az arcomat én pedig a vállára hajtottam a fejem.

-Ezt nagyon jól esett hallani.- Suttogtam.

-Na mit szólsz?- Kérdezte.