꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/76. Harry! Nem lehetsz ilyen!♪

-Biztos bedrogoztam és valaki kiszívta az este a nyakam.- Azt mondják ha elmondod az igazat, akkor azt úgy sem hiszik el. Hirtelen Cal és Demi is felnevettek.
Mondtam én! -Nem tudom hogy mitől alakult ki, lehet hogy allergia.-

-Meglehet.- Vágta rá Cal. -Ha nem múlik el, akkor mutasd majd meg egy bőrgyógyásznak.- Mondta.

-Oké.- Mosolyogtam és odacaplattam Ash-hez és segítettem neki a szendvicsek elkészítésében.

-Ash!- Szólalt fel Calum. -Nem akarsz felvenni egy felsőt?-

Értetlenkedve nézett Cal-ra. -Miért?- Hirtelen rá nézett Demi-re. -Ó! Már értem.- Hirtelen megfogott és maga elé állított, majd pedig átkarolt. Iszonyatosan meglepődtem. -Ez a póló jó lesz?- Nevetett fel. Cal és Demi is elkezdtek nevetni, csak elég meglepetten. Rávetettem a tekintetemet az óvatos kezeire, amik gyengéden fogják a hasam.
Ismét Luke jutott róla az eszembe, de most nem érzek akkora bűntudatot. Talán azért, mert meglepetés szerűen ért, vagy már magam sem tudom. Éreztem hogy beleszagolt a fürtjeimbe és attól féltem, hogy ez fel fog tűnni Cal-éknak.
Megfordultam a karjai közt és a mellkasára tettem a kezeimet. Hirtelen az ajkaimra vetette a tekintetét és az egyik kezével megsimogatta az arcomat, majd pedig végig simított a nyakamon és a mellkasomon megállt.

-Mit csinálsz?- Suttogtam.

-Nem tudom.- Felelte.

-Akkor fejezd be!-

-Csókolj meg! Most!- Suttogta.

-Nem!- Vágtam rá halkan és levettem magamról a kezeit, majd pedig folytattam a szendvicsek elkészítését.

Miután végeztem, az asztalra tettem és ránéztem a kanapén ülő, két Tv néző jó madárra. -Gyertek vacsorázni.- Egy szerény mosolyt varázsoltam az arcomra. Felálltak és az asztalhoz caplattak és leültek.

Cal leült velem szembe, mellé pedig Demi, vele szembe pedig Ash. -Jó étvágyat.- Mondogattuk felváltva.
Néma csendben fogyasztjuk a vacsorát. Végig néztem a társaságon és egy erős mély szomorúság fogott el. Hiányzik Michael és förtelmesen hiányzik Luke. Szétesett a családom, összeomlott a várunk, amit felépítettünk. Egy óriási űr tátong a szívemben, amit első sorban Luke jelenléte és Michael viccei tudnának betölteni. Örülök, hogy Cal és Mich boldogok, de nem látják hogy tönkre ment mind az, mit nehezen de elértünk. A hírnév, az új életünk, szétszedett minket. Hol lehet Luke? Mit csinálhat? Gondolhat-e rám?
Hirtelen újra belém hasított a bűntudat. Most már nem csak fizikailag, hanem az elmémmel is megcsaltam őt.
Vajon mit tennék, ha újra előttem állna? Megtudnám neki bocsátani, hogy belekergetett a hiányával a drogokba? Vajon ő megtudna nekem bocsátani?
Szerethet még?

-Em!- Integetett előttem Cal. Ránéztem az értetlenkedő szemeire. -Miért nem eszel?-
Nem mondhatom el, hogy a lelki fájdalmaim miatt nincs étvágyam. Azt hinné hogy önző vagyok, pedig egyáltalán nem vagyok az! Abban a hitben lenne, hogy nem örülök a boldogságuknak, pedig pont hogy ellenkezőileg! Demi-nél nem is kaphatott volna jobb lányt, mert jobb nála nem létezik. Nekem ők lettek az elsők és maradnak is, amíg élek. Cal, Demi, Mich és Ash. Mondjuk Ashton-el elég labilis a kapcsolatom. Amikor rá nézek akkor őt látom, de amikor megérint, olyankor Luke-ot érzem.
Kezdek megőrülni! Kifogok kattanni pont úgy, ahogy a szobámban történt.

-Eszek, csak elgondolkodtam.- Feleltem és beleettem a vacsorámba.

Vajon mit gondolnának, ha meg tudnák hogy drog függő lettem? Elítélnének? Vagy próbálnának segíteni? Már nem tudom.
Hirtelen megcsörrent a telefonom a szobámban, amire mindannyian felemeltük a fejünket.

-Egy pillanat!- Mondtam és felálltam, majd pedig megindultam a lépcső felé.

-Em!- Szólt utánam szomorú hangon Ash. Megfordultam és ránéztem, de nem szólt semmit. Cal és Demi értetlenkedve néztek ránk. Felmentem az emeletre és bementem a szobámba. Magamhoz vettem a telefonomat az éjjeliszekrényről és láttam, hogy Harry keres. Felvettem.

Én: Igen?

Harry: Nem mentél haza időben, én pedig vártam rád. Hol voltál?

Én: Nem mindegy az neked?

Harry: Nem!

Én: Hát akkor sajnálom.

Kinyomtam a telefont és az ágyra dobtam. Ismét elkezdett csörögni. Sóhajtottam egyet és újra felvettem.

Harry: Ne nyomd rám a telefont, ha beszélek!

Én: Miért ne? Hisz tudom mit akarsz.

Harry: Akkor 22:00-kor nyisd ki az erkélyed ablakát.

Én: Már nem akarok veled drogozni. (Nyeltem egyet.)

Harry: Igen? Szóval így állunk? Azt hiszed, hogy csak így letudsz rázni? Kislány te engem nem ismersz! Meg fogod még bánni hogy így beszéltél velem. Könyörögni fogsz te még nekem.

Én: Ne fenyegess!

Harry: Nem fenyegetlek, csak szerintem kíváncsi lenne a kis családod arra, hogy mekkora kis drogos lett a drága Emma-juk. Luke is biztos örülne neki ha meg tudná, hogy nem is egyszer, sőt hónapokon keresztűl, velem voltál.

Én: Hagyd ki ebből Luke-ot! Meg aztán honnan tudná meg? Meg amúgy is elhagyott. Semmi bizonyítékod nincs!

Harry: Nincs? (Kajánul felnevetett.) A képek nem ezt bizonyítják. Tudod drágám, nem vagy valami szép, amikor be vagy állva. Sok kép készült rólad nálam. Ha nem viselkedsz szépen, akkor akár az egész világ is megtudhatja, hogy a híres Emma Horan, mekkora egy drogos r*banc. Gondolkodj el! Hamarosan jelentkezem.

Bontotta a vonalat és elküldött egy két képet MMS-ben, amitől rögvest lementem hídba
Úristen!