Én csak utazni akartam, megnézni ezt a csodálatos országot és tanulni a nyelvet. Minden olyan jól indult, a szüleim kifizették a repülőjegyemet, a szállást és még egy helyi idegenvezetőt is, aki tíz napig kísérgetett.
És mi lett belőle? Félelem és r...
Egy új, fekete luxusautó hátsó ülésére ültünk be a férfival, a vele érkező pedig a sofőr volt. Amint gázt adott, a hátsó és első részt elkülönítő kis fekete paraván húzódott fel előttünk.
A férfi a jobb oldalamon ült. Bal karját a háttámlára tette és így fordult felém féloldalasan.
- Jeon Jungkook vagyok - Nyújtotta a kezét.
Kezet nyújtott? Csak néztem a férfias ujjakat, ahogy kettőnk között lebegett, várva, hogy viszonozzam a tettét. De nem tudtam, vajon ez egy próba? Ha megfogom, elbuktam és visszavisz Myunghoz? Az vajon rosszabb vagy jobb lenne?
A férfi sóhajtott és a bal kezét levette a támláról. Az ölemben lévő jobb kezem után nyúlt. Megfogta a csuklómat és a még mindig várakozó, jobb kezébe csúsztatta, az ő kezéhez képest apró mancsomat.
Váratlanul ért az a finom érintés, amivel a csuklómat megemelte, nem szorított rá és rántotta magához a karomat. Csak becsúsztatta hosszú ujjait a csuklóm alá és úgy emelte magához. A kézfogása is más volt. Érződött a határozottság és az erő, de a miattam és a törékeny kezem miatt visszafogott erősség.
Óvatosan megszorítottam az ujjakat, amik tartottak.
- Hogy hívnak? - Kérdezte Jungkook, amikor nem mutatkoztam be.- Tudod, pofátlanság nem bemutatkozni, amikor én megtettem.
- Örülök, Debbora - Elengedte a kezemet és visszaült eredeti pozíciójába.
Nem tudtam felfogni a történteket. Myung félt ettől az embertől, ez határozottan érezhető volt a beszédén, amit felé tanúsított. Akkor hogy lehet mégis ennyire gyengéd valaki, akinek ekkora tekintélye van? Myung teljes ellentéte, ami összezavart. Nem tudtam, hogyan viselkedjek, ugyanis teljesen az ellenkezőjét is várta el, mint Jae Myung eddig. Zavart voltam és tanácstalan. Nem tudtam semmit, nem tudtam, hogyan és mit csináljak most vele.
Egy jó órát utazhattunk. Nem is vettem észre, végig a fejemben lévő kérdésekre összpontosítottam. Azt sem láttam, hol és merre mentünk.
Jungkook kiszállt az autóból és én is követni akartam a példáját, amikor az ajtó kitárult előttem, még mielőtt magamnak kinyithattam volna. Jungkook társa, a sofőr nyitott nekem ajtót és várta, hogy kiszálljak. Aprót hajolva mélységesen megköszöntem a kedvességét, amit ő kicsit értetlenül fogadott, de végül biccentett ő is.
- Gyere! - Mondta Jungkook és kezét a hátamra tette.
Elindult a kövezett járdán, ezzel maga mellett tolva engem is. Meglepő volt az a gyengédség, amit idáig tapasztaltam felőle.
Ahol az autó kitett minket, csupán egy hatalmas kertet lehetett látni, körben egy gyönyörű kőkerítéssel és egy hatalmas, kovácsolt vas kapuval. A járda, amin sétáltunk, elég széles volt ahhoz, hogy két ember kényelmesen elférjen rajta. Jobbra és balra is csak a zöld fű, fák, virágok és bokrok sokaságát láttam. Gyönyörű volt a látvány, amit ez a zöldellő kert nyújtott. Sétáltunk egyre beljebb a kis kőúton. Egy kanyart vettünk, mire a szemem elé tárult egy hatalmas ház.. vagy villa..kastély?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
