Én csak utazni akartam, megnézni ezt a csodálatos országot és tanulni a nyelvet. Minden olyan jól indult, a szüleim kifizették a repülőjegyemet, a szállást és még egy helyi idegenvezetőt is, aki tíz napig kísérgetett.
És mi lett belőle? Félelem és r...
- Nem fogom elvinni! - Kötöttem az ebet a karóhoz.
- Azt mondtam, hogy hozod magaddal! - Folytatta a vitát az apám.
Az ő villájuk nappalijában ültünk és már vagy egy órája ment a vita. Kizárt, hogy elvigyem! Nem és nem! Ha meg fog ölni, amiért ellent mondok, akkor megöl, de én akkor sem viszem oda őt! Nincs az az isten és pénz amiért kitenném ennek.
- Jeon Jungkook! - Apám hangja végigsöpört a házon, ahogy elordította magát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hosszú percekig ültünk egymással szemben. Néma csend telepedett ránk, ahogy egyikünk sem szólalt meg. Lassan lélegeztünk, ahogy próbáltuk lenyugtatni magunkat és a pislogáson kívül semmilyen mozgást nem végeztünk. Anyám mindig mondta, hogy ha egyszer két domináns-itt mindig ránk célzott- egy vitába keveredik, sosem lesz gyors kifejlet. Láss minket példának ismét, hiszen egy órája megy a vita a "Hozd el, mert azt mondtam!" és a Nem!Kizárt!" mondatokkal.
Farkasszemet néztünk egymással, közben próbáltam ellazítani a befeszült izmaimat, amik ösztönösen ugrásra késztettek volna engem és nagy valószínűséggel, ha nem tisztelném ennyire az apámat, akkor már a tizedik perc után bemostam volna neki egyet, hogy aztán verekedés és ellenállás nélkül, nyugodtan puffanthassam le. De mivel Ő volt az, kénytelen voltam belemenni egy végtelenségig tartó, értelmetlen vitába vele.
- Elhozod őt! Ismerje meg a jövőjét.. - Közölte egyszerűen.
- Nem fogom bevinni őt több száz elmebeteg, perverz fasz közé! - Átvettem a hangsúlyát és a kiabálást felváltotta a baljóslatú, csendes veszekedés.
- Anyáddal hetekig lőni tanult - Kezdte az érvelést. - Megverte három emberedet, kiállta az első próbákat nálam. Segítette a családot több millió won gyarapodásával, mert olyan szerződést írt neked, amit nemhogy nem lehetett nem elfogadni, de úgy fogalmazta meg, hogy biztos vagyok benne, hogy a másik úgy fogadta el, hogy a felét nem értette.
- Nem arról van szó, hogy ne bíznék a képességeiben - Folytattam a vitát. - De nem vagyok benne biztos, hogy oda való az asztalhoz már.
- Netán titokban akarod tartani a gyönyörű barátnődet és bezárni, hogy semmi baja ne essen? - Apám gúnyos hangjára egyszerre húztam fel magam még annál is jobban, amennyire fel voltam tüzelve és egyszerre eresztettem le a tudatra, hogy igaza van.
- Nem - Válaszoltam.
Apám bólintott és hátat fordított nekem.
- Péntek este 9 - Bökte még oda, mielőtt teljesen el nem tűnt volna a szemem elől.
Idegesen csaptam ököllel az alattam elterülő kanapéba. Nem hiszem el! El kell, hogy vigyem, tudtam legbelül, hogy nem lesz más választásom. Mégsem akarom kitenni ennek az orbitális baromságnak, amiért az életével fizethet. Én pedig nem vállalom, hogy elveszítem, ah már úgy döntött, hogy velem marad. Nem és nem! Nem, nem, nem! Felrúgtam a szőnyeget, ahogy felálltam a kanapéról és kifelé indultam a házból. Tudtam, hogy apán két hónap után mindent végigjáratott anyámmal, még a legszarabb poklot is, de az teljesen más. Anyám ebben a környezetben nőtt fel és erre az életvitelre nevelték őt. JaeHwa még szinte friss, teljesen új ebben a világban, habár profibban mozog és cselekszik, mint néhány erre tanított nő. Igen, bíztam benne és tudtam, hogy mire képes. Azt is tudtam, hogy ha elviszem, egy lépést nem engedem tenni anélkül, hogy ne lennék ott. Ha kell még a mosdón is fogom a kezét vagy kötelet kötök rá, akár egy nyomkövetőt is teszek a csuklójára, csak nem akarom ezt! Tudom, milyen következményei voltak és vannak és lesznek is az ilyen összejöveteleknek.
