A maffia karjaiban (BTS-JK)

60.

Jungkook napok óta feszült és ideges megint. Úgy járkál a lakásban és úgy van velem, mintha semmi gond nem lenne, de látom rajta. Érzem az öleléseiben, a csókjaiban és az ágyban is. Néha durvább, nem beszélgetünk annyit, nem igazán tűnik fel a kisfiús, nyuszi mosolya sem. Nem tudtam, mi lehet a baja, csak egyszer kérdeztem rá és annyi választ kaptam, hogy egy fontos döntést kell meghoznia. Elfogadtam, nem is nyüstöltem vele. Nem is szerettem volna ráakaszkodni, tudtam, hogy egyedül szeret lenni ilyenkor és úgy dolgozni, hogy semmi ne terelje el a figyelmét és teljes aggyal a döntésre és a következményeire tudjon összpontosítani. Nem szerettem volna beleszólni és beleavatkozni, hiszen ha tudtam segíteni, mindig szólt és felkeresett, hogy nézzem és gondoljam át én is és mondjam el a véleményem. Viszont voltak olyan dolgok, amikhez nem értettem és nem is akartam beleszólni, jobbnak láttuk mind a ketten, ha kimaradok belőlük. Valószínűleg ez a dolog is azok közé tartozott, és elég nagy szerepe lehetett a maffia jövőjében, hiszen Jungkook eléggé feszült volt tőle. Egy nagyobb üzletre, szövetségre vagy hasonlókra tudtam gondolni, amiket inkább négyszer is átgondolt, mielőtt kimondta volna a választ.

Feltettem a lábaimat a napozószékre és hátradőltem, hogy élvezzem a napsütést és a meleget, a napok óta tartó esős, hűvös idő után. Jungkook elment itthonról megint egy halom papírral. Az elmúlt héten elég sokat időzött a szülei házában és elég sok papírt hozott haza és vitt el. Éppen ezért gondoltam egy újabb, nagyobb üzletre vagy egy rajtaütésre, hiszen ilyenkor még közösen döntöttek, habár az apja már Jungkook-ra hagyta a családot, szeretett tudni az efféle, nagyobb volumenű intézkedésekről.

*Jungkook POV*

Visszafelé mentem, megint. Az elmúlt napokban minden egyes nap visszajártam apámhoz, hogy tárgyaljak vele az ajánlatáról és persze hogy az út közben felmerülő munkákat elvégezzük. Folyamatosan írta a feltételeket és a beleegyezéseket a házasságba, amiket tizenhétszer olvastam el, mielőtt aláírtam volna őket. Ezekben leírta, hogy megígérteti velem, hogy nem avatkozok közbe-itt felsorolt vagy negyvenféle bántalmazást-, ha ezeket alkalmazza, nem vagyok köteles ott lenni, amikor ez zajlik, hogy akár az én házamon kívül is folyhat a beleegyeztetés és családba fogadás- és így milyen szépen hangzik a kínzás-, és hogy nem köteles egy óra alatt lezárni, több napig is folyhat a dolog.

Az utolsó aláírt papírokkal érkeztem meg a nagy szobába, ahogy apám a fotelben ülve, szokásosan kezében a sárga löttyel fogadott. Egy karjelzéssel mutatta, hogy üljek le. Lehuppantam a fotelbe és elé dobtam a dossziét, ami a kijavított szerződést tartalmazta. Beleírtam, kihúztam és átjavítottam dolgokat, mert azért voltak olyan részek, amikbe már én sem mentem volna bele, akármennyire is bízom a nőben, aki most otthon, tudatlanul vár rám.

Apám felvette a műanyag tartót é kicsúsztatta belőle a papírokat. Komoly arccal vizsgálta őket és olvasta a javításaimat. Hosszú percekig nézett egyetlen oldalt, aminek eredményeképpen órákig ültünk csendben egymással szemben.

- Maximum négy nap - Olvasta fel a kijavított pontot.

Bólintottam, amikor rám nézett. Nem fogadtam el a tíz napos kínzást, na azt már nem! És ha az első nap halálos ütést vagy sebet kap, kilenc napig haldokoljon, nem? Három nap után még talán van esély megmenteni őt, de kilenc? Apám egy percig nézett a szigorú szemeimbe, aztán végül bólintott és lejegyezte magának a változást.

- Nincs erőszak? - Olvasta a következő pontot.

- Először is, három évig erőszakolták, nem hiszem, hogy nagy kunszt lenne neki - Magyaráztam. - Másodszor pedig, csak én érhetek hozzá!

Apám bólintott ismét és megint lejegyezte a változást. Visszakúszott a tekintete a papírra és szemeivel megkereste a soron következő változtatásomat.