Én csak utazni akartam, megnézni ezt a csodálatos országot és tanulni a nyelvet. Minden olyan jól indult, a szüleim kifizették a repülőjegyemet, a szállást és még egy helyi idegenvezetőt is, aki tíz napig kísérgetett.
És mi lett belőle? Félelem és r...
Az elmúlt egy hét igazán eseménydús volt. Jungkook szólt, hogy kapott egy kis kimenőt, az apja átvállalta a munkát, úgyhogy kilenc napig távol lehet. Úgy döntött, hogy meglep engem egy kis kiruccanással, mert elég keveset voltunk együtt az elmúlt időszakban. Mindig közbe jött egy rendezvény, egy megbeszélés, egy újabb hülye vagy csak a papírmunka. Éppen ezért örömmel fogadtam, hogy készült valamivel.
Nem árulta el, hogy hová megyünk, csak annyit mondott, hogy pakoljak be a bőröndömbe egy hétre, hogy meleg lesz és a fürdőruhámat se hagyjam otthon, bár hozzátette, hogy azt sem bánja, ha 'véletlenül' kimarad a ruhadarab és majd anélkül használom a vizes kényeztetést. Izgultam, hiszen évek óta nem sikerült kimozdulni, nemhogy az országból, de néha még a házból is alig. Izgatottan és mosolyogva készültem, attól függetlenül, hogy gőzöm sem volt arról, hogy éppen hová is készülök ennyire. Minden ruhát beraktam, aztán kivettem és újra beraktam, hogy biztos legyek abban, tényleg betettem azokat a darabokat, amikre szükségem volt. Aztán találtam még egy ruhát , amit el akartam vinni, akkor kipakoltam még egyszer mindent és megpróbáltam kitalálni, melyik ruhát helyettesíthetném az újjal. És ez így ment órákon keresztül, amíg Jungkook is bepakolt mindent - nagyjából 10 perc alatt.
Félelemmel töltött el a tudat, hogy már az autóban ültünk, de a határ felé közeledtünk. Addig eszembe se jutott, hogy tulajdonképpen Jungkook egy maffiacsalád főnöke, vagyis a rendőrség és az összes hivatalos szerv legnagyobb ellensége, én pedig konkrétan körözött személy vagyok az eltűnésem óta. Akárhogy voltak új papírjaim, hivatalos helyekről származó, nem hamisított irataim- a pénz mindent megoldott-, mégis fülem-farkam behúzva próbáltam meg mégis annyira normálisan kinézni, amennyire csak tudtam. A gyomrom liftezett, közben Jungkook ujjait ropogtattam a szorításommal, amíg átnézték az összes, szükséges iratunkat és el nem engedtek. Mindeközben Jungkook a mobilját nyomkodva intézte az utolsó ügyit, halálos nyugalommal.
A hosszú autóút után, amikor felébredtem és már majdnem megérkeztünk, szimpla házak és utcák tárultak fel előttem, mintha el sem indultunk volna. Jungkook felém fordult és adott egy csókot. Eszelős mosoly terült el az arcán, aztán csak simán a szememre húzott egy szemfedőt és közölte, hogy még pár perc, amíg kikeveredünk a házak közül, megérkezünk végre és majd levehetem, addig is meglepetés. Még jobban izgultam, mint addig. Mivel csak sötétet láttam, hallgatóztam és próbáltam kitalálni, mi is folyhat körülöttem, de sajnos az autó s a rádióból szóló borzalmas zene elnyomta a hallásomat is, így teljes tudatlanságban inkább hátra dőltem s élveztem, ahogy Jungkook lassan simogatta a rövidnadrágból kilógó combomat.
Amikor megállt az autó, izgatottan nyúltam a szemfedőhöz, de Jungkook elkapta a kezemet és közölte, hogy előbb szálljak ki, majd utána leshetek. Nem tudom, próbáltatok e kiszállni egy autóból, teljes sötétségben úgy, hogy azt sem tudjátok, hol vagytok. Nehéz, csak ennyit mondok. Jungkook nevetve figyelte, ahogy tapogatózom a kilincs után, hogy végre kiszabaduljak a kocsiból é levehessem a takaró textilt magamról. Utána viszont inkább-a hangok alapján- ő kiszállt, megelégelve a bénázásomat és segített kintről kinyitni az ajtót, aztán kisegített engem is. Lassan lehúzta rólam a fedőt, nekem pedig tátva maradt a szám.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Thaiföldre érkeztünk meg a kis nyaralásunkra.
-------------------------
A negyedik napot töltöttük ott, amikor reggel nem találtam senkit az ágyban magam mellett. Kisétáltam az egyszerű, de csodálatos bungalow hálószobájából a nappalinak nevezett térbe. Az asztalon találtam egy cetlit. Jungkook üzent, miszerint bármelyik pillanatban megérkezhet egy sminkes és egy fodrász, aki elkészíti a kinézetemet, hogy egy kis kényeztetésben legyen részem, még itt is. Írása szerint még egy kis elintéznivalója volt. Elhúztam a számat a gondolatra, hogy még a szabadságán is a munkával kell, hogy foglalkozzon, de megértettem, hiszen nem kis munkát végzett és sok ember múlt rajta. Értetlenül álltam a fodrász és a sminkes gondolata miatt is, hiszen eddig minden napunkat a vízben töltöttük, ami azt jelentette, hogy a fejemre lapult a hajam csurom vizesen, sminket pedig nem viseltem. De nagyon hálás voltam, hogy még ilyenkor is gondolt rám és szerette volna megadni azt a luxust, amire vágyott, hogy ketten benne éljük, hiánytalanul.
-----------------------------
Miután készen lettem mindennel, a lány, aki a hajammal foglalkozott, annyit mondott, hogy be kell, hogy kösse a szememet, mert Jungkook választott nekem egy ruhát, amit most fel kell vennem, de nem láthatom, mert mg nekem is meglepetés lesz. Megvontam a vállam és úgy voltam vele, hogy csinálják, ha egyszer Jungkook ezt akarta. Mosolyogva fogadtam a szemfedőt, ami kissé domború volt, hogy a szememről a gondosan feltett kencéket ne szedje le.
Fehérneműben álltam a szoba közepén és hagytam, hogy a két lány odahozza nekem a ruhát, aztán szóltak, hogy emeljem fel a lábam és lépjek előre, hogy belelépjek a ruhába. Belekapaszkodtam a felajánlott kezekbe és léptem, hogy az irányított helyzetembe érkezzek. Elkezdték felhúzni rám a ruhát, amit végül a hátamon lévő cipzárral a helyére illesztettek és eligazgatták rajtam, hogy a melleimen és a derekamon is jól álljon.
Közölték, hogy kikísérnek a házból Jungkook-hoz, csak fogjam meg a kezüket és bízzak bennük. Cipőt nem kaptam, hiszen a kis házikót minden oldalról víz és homok fedte, ezért mezítláb is nagyon jól elboldogultam, sőt, jobban, mint cipőben. Ismét elfogadtam a kezeket a két oldalamon s lépkedni kezdtem. A rám adott ruha a térdem alját verdeste, de az anyaga könnyűnek tűnt. És bár a derekamnál egy kicsit szorított, ahogy a segítő kezek felhúzták a cipzárat, nagyon kényelmesnek bizonyult.
Lassan és óvatosan sétáltunk már egy perce és a homok szinte égette a talpamat, úgy átforrósodott a napsütéstől. Egyszer csak megálltak, ezért én is kénytelen voltam abbahagyni a sétát. Mondták, hogy most már levehetem a fedőt. Kíváncsian nyúltam ismételtem a fejemre tett anyagért és áthúztam a fejemen. Az állam leesett és azonnal könnyek szöktek a szemembe. A kezemet a szám elé kaptam és próbáltam nem elsírni magam. A homokban álltam, alig két méterre Jungkook mosolygós, várakozó arcától, aki öltönyben várt rám egy kis, fehér asztalka előtt, ami mögött egy pap állt. Az út hozzá virágszirmokkal volt leszórva, amit a gyenge szél néha felkapott. Lenéztem magamra és még jobban folytak a könnyeim.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Jungkook kinyújtotta felém a kezét, én pedig sokkolva, lassan vettem az alig pár méteres távolságot kettőnk között. Megfogtam a kezét, ő pedig magához húzott és egy hatalmas ölelésben részesített. Segített letörölni a könnyeimet anélkül, hogy nagyobb kárt tettünk volna a sminkemben, közben pedig egy széles vigyor ült az arcán.
Hosszú, mély csókot adott, amikor engedélyt kapott rá a férfitól, aki összeadott minket. Azért voltunk csak ketten, hogy meghitten tudjuk eltölteni egyből a nászéjszakánkat is ezen a csodálatos helyen. És Jungkook, mivel az én szüleimről le kellett mondanom, a sajátjait sem akarta elhozni, ne legyen kellemetlen és ne érezzem rosszul magamat, na meg szülőkkel egy nászéjszaka...kalandos.
El sem hittem, hogy mi történt. Hihetetlenül boldog voltam és nagyon szerelmes. Férjhez mentem.
