A maffia karjaiban (BTS-JK)

54

Amikor reggel lementem, a nappaliból csörgést hallottam. Kíváncsian vettem arrafelé az irányt, még mielőtt megcsináltam volna a reggeli teámat. Először csak a fejemet dugtam be, aztán az egész testemmel a kanapé felé sétáltam. Minden, amit láttam, az egy barna frizura volt, papírokkal a kezében, amiket idegesen lapozgatott és cserélgetett az asztalon lévőkkel, aminek a hangjait hallottam korábban. Lassan felé vettem az irányt és megálltam a kanapé mögött. Előrehajoltam és óvatosan, hogy ne ijesszem meg őt, a kezeimet a vállaira tettem. A férfi kérdőn fordította felém a fejét és amikor meglátott, akkor egy halvány mosoly suhant át az arcán.

- Jó reggelt, Jagiya - Köszöntött halkan.

- Neked is, Oppa - Mosolyogtam rá. Előrébb hajoltam a kanapé támlája fölött és lejjebb vittem a kezemet a felkarján. Lehajoltam és a feje búbjára nyomtam egy apró puszit. Hajának mentolos és citromos illata volt a samponjától, amit mélyen beszívtam, mielőtt elhajoltam volna a puha tincsektől. - Miért nem alszol még?

Jungkook sóhajtott egyet és letette a kezéből a papírokat. Elvettem a kezemet róla, hogy kényelmesen előre tudjon hajolni, amíg elrendezgeti a lapokat, addig pedig felegyenesedtem. Lassú léptekkel megkerültem a kanapét, hogy leülhessek normálisan. Jungkook megelőzte a mozdulatomat és felém nyújtotta a kezét, amikor bekerültem a kanapé elé. Mosolyogva elfogadtam a kezet és ráhurkoltam az ujjait a kézfejére. Egyre jobban húzott magához és megértettem a jelzést, a kanapé helyett a combjaira ültem. Oldalra fordultam és kényelmesen lelógattam a lábaimat, jobb kezemmel pedig átkaroltam a nyakát, hogy biztosan tartsam magam a lábai tetején. Jungkook bal kezét a derekamra tette, hogy ő is támasszon, jobbját pedig a combomra fektette.

- Minél előbb végezni akarok ezzel - Válaszolt a korábban feltett kérdésemre.

- Tudok segíteni? - Ajánlottam fel.

Mintha meglepődött volna, hogy megkérdeztem, kikerekedett szemekkel nézett rám és egy kérdőjel villogott a barna szemeiben. Végül elmosolyodott és előre biccentette a fejét, hogy közeledhessen felém. Boldogan mentem a mozdulat elé, hogy félúton összetalálkozzanak az ajkaink és egy gyors, reggeli köszöntő csókban végezzék.

- Segíteni akarsz? - Kérdezte mosolyogva.

Megrántottam a vállam és én is kivillantottam a fogaimat.

- Tegnap este én szakítottalak el téged a papírjaidtól és ezért nem tudtad befejezni - Magyaráztam a buzgóságom okát. - És legalább előbb végzel vele.

- Hm - Jungkook elgondolkozott és túljátszva a szerepét összeszűkítette a szemeit és csücsörített, mintha nagy fejtörést jelentett volna neki meghoznia a döntést, hogy mi legyen.

Halkan felnevettem és finoman megpöcköltem a mellkasát.

- Nem kell segíteni, ez az én munkám - Válaszolt végül vigyorogva.

- Nem akarsz gyorsabban túl lenni rajta? - Próbálkoztam tovább.

- Miért akarsz ennyire segíteni? - Széles mosolya egy ravasz félmosollyá szelídült.

- Csak megkérdeztem - Vontam vállat.

Igazából azt akartam, hogy minél gyorsabban végezzen és akkor annál többet lehet velem. Amíg azokkal a papírokkal foglalkozik, addig én unatkozom vagy csak zavarnám őt azzal, hogy próbálom magamra vonni a figyelmét. És az sem neki nem jó, mert nem tud foglalkozni azzal, amivel kellene, nekem meg azért nem nem tanácsos, mert halvány sejtelmem azért van róla, hogy mit tesz egy maffiafőnök azzal, aki idegesíti. És én nem akartam egy lenni azok a vonalak közül, akiket strigulázni lehetett volna Jungkook halállistáján.