A maffia karjaiban (BTS-JK)

25

(Csak szeretném megköszönni a vote-okat, nagyon sokat jelentenek :) <3 Remélem, a továbbiakban is tetszeni fog a fanfiction <3 )

Valahogy ismét sikerült korábban felkelnem, mint Jungkook. Vagy én szoktam hozzá, hogy az elmúlt évek alatt mindig várnom kellett a reggelit, hogy megköszönhessem, vagy Jungkook szeret aludni.. vagy mindkettő. Felkaptam azonnal a fürdőruhámat, mert terveztem ismét úszni egyet a nagy hőségben, még akkor is, ha bennem volt a félelem, hogy néznek. Bár nem igazán kellett tartanom a továbbiakban attól, hiszen ahogy hallottuk, jócskán híre ment Jeon Jungkook "királyságában" az incidensnek és az, hogy tőlem is kaptak a jómadarak egy maflást. Az esetnek már jó pár napja volt elcsendesedni, mégis ahogy sétálgattam a hatalmas erődítmény magánlakása és könyvtára, esetleg a kert között, láthatóan mélyebben hajoltak meg nekem Jungkook emberei és már jobban tiszteltek, mint korábban. Nem mondom, hogy élveztem a helyzetet, miszerint négyajtós szekrény méretű férfiak megalázkodnak nekem...de ez az, amit mondok. Igenis élveztem, kövezzenek meg! Tetszett, hogy végre nem tipornak a földbe, nem vesznek semmibe, nem aláznak meg és nem néznek rám úgy, mint a véres rongyra, hogy nem szólnak egy rossz szót sem, nemhogy egy ujjal is hozzám érjenek. Bár bántott a tudat, hogy mindezt nem magam miatt érdemeltem ki, hanem az erőszak miatt. De amint Jungkook azt határozottan kijelentette, ez az oldal ilyen sajnos-vagy nem sajnos-, itt nem érsz el semmit kedves szavakkal és fejsimogatással. Itt keménynek és kőszívűnek kell lenni, néha át kell lépnünk a saját határainkat is, de ez egy idő után természetessé fog válni. Amikor legelőször hallottam ezt tőle, a fejemben sikítva röhögtem rajta, hiszen számomra akkor még elképzelhetetlen volt, hogy én, mint nő álljak azok a hústornyok felett és majd nekem kell engedelmeskedniük, és hogy tisztelni fognak. Mert én pont az ellenkezőjét kaptam meg Myungtól. Hogy a maffiában a nők senkik, a szexen kívül semmire sem jók, nincsen beleszólásuk semmibe és meg kell hunyászkodniuk a férfiak előtt. Bár néhányan valóban ezt csinálják Jungkook elmondása szerint. A maffia alja tényleg így neveli fel az elrabolt vagy megszerzett nőket, hogy aztán kielégítsék őket, majd két-három év múlva jól nevelten tovább adnak rajtuk, mert megunták őket.

A teával a kezemben ültem a kertben. Még mindig rajtam volt a lenge, hosszú ing szerű ruha, amit a bikinim felé felvettem. Nem akartam addig úszni, amíg Jungkook nincs ott mellettem. Tudtam, hogy nem lenne semmi baj, de azért a biztonság kedvéért mégis vártam rá. Na meg szerettem volna a kedvére tenni, ugyanis ez volt a kérése, akár fenyeget a veszély, akár nem, hogy meglesnek. Tudtam, hogy semmi szükség erre, de mégis úgy éreztem, hogy tartozom neki ennyivel. Úgyhogy csak a kinyitott napozóágy szélére letettem magam és a frissen elkészített zöld teával vártam, hogy mikor áll meg az ajtóban, kezében tartva a szürke bögrét, benne a közepes erősségű kávéjával és méri fel mindenemet, hogy aztán végre kijöjjön hozzám. Félelmetes volt, hogy ennyire megragadt a napi rutinja, ráadásul hogy természetesen gondolkodom róla, mintha mindennapi lenne, hogy valakinek elmondom a tevékenységeit, aztán valóban az történik. Pár évszázaddal ezelőtt már rég elégettek volna boszorkányságért, pedig biztos voltam benne, hogy az akkor megégetett lányok közül is csak okos volt pár szerencsétlen.

- Min gondolkodsz ennyire? - Hangzott fel a mély hang a madárcsicsergéseket túlzengve. Akaratlanul is elmosolyodtam a tiszta orgánumra, de a fejemet még mindig a napsugarak felé fordítva tartottam, félig lehunyt szemmel, hogy ne égjen ki a pillám.

- A boszorkányokon - Feleltem őszintén a kérdésére.

Megmozdult alattam a napozóágy, mire lassan a bal oldalamra néztem. Jungkook egy fehér ujjatlanban ült mellettem. A póló mély kivágása akkora volt, hogy ahogyan előre dőlt, hogy a könyökét megtámassza a térdein, a felső szinte az egész felsőtestére belátást engedett. A fehér anyag hanyagul gyűrődött be a derekánál, ahol találkozott a fekete farmerral, ami pedig tökéletesen rásimult az izmos combokra, ahogy a tulajdonosuk a lábát behajlítva ült a bal oldalamon.