A maffia karjaiban (BTS-JK)

42

Ültem a meleg vízben és csak áztam. A zuhanyzást elfelejthettem, mivel a friss sebet nem érhette víz, ezért már napok óta a kádban tudtam megtisztítani magamat. Ez egyrészt lassabb és kényelmetlenebb volt, de valahogy mégiscsak jobb volt hosszú percekig a meleg vízben ülni és a semmit csinálni. Csak élveztem, ahogy körbefogta a testemet a meleg, átforrósított, aztán lehunytam a szemem és gőzöm sem volt róla, hogy mennyi ideig ülhettem bent némán és mozdulatlanul, csak élveztem. Az izmaim elernyedtek, szinte mindenem bizsergett, pedig alig csináltam valamit, de egy kezem hiányában minden kétszer olyan megterhelőnek bizonyult. Az ember természetesnek veszi mindazt, amije van, még a végtagjait is, mert annyira egyértelműnek vesszük. Én sem gondoltam rá, hogy hálát adjak mindkét lábamért, vagy azért, mert hallok, vagy mert szép hajam van. A kezeimet is mindennapinak tartottam, amíg rá nem jöttem, hogy mennyivel nehezebb boldogulni csupán az egyikkel, még úgy is, hogy tudtam, hogy azért egy minimális mozgással a bal kezemmel is rásegíthetek a másiknak, és azt is tudtam, hogy nemsokára minden olyan lesz, mint régen. De mégis minden nap könyörögtem, hogy elmúljon a fájdalom, hogy ne kelljen folyamatosan bevennem a bogyókat, mert utána csak álmos lettem, még azért is könyörögtem volna, hogy ismét megüthessek valakit a bal kezemmel, csak használhassam végre.

Lassan kikászálódtam a kádból és magam köré tekertem a törölközőt. Finoman áttöröltem a testemet a hatalmas, puha lepedővel, különös tekintettel a fehér tapasz körülötti helyre, amit csak az ujjaim segítségével mostam le. A törülközőt felakasztottam a bordázott, melegítős tartóra és felvettem a pizsamámat. Felhúztam a rövidnadrágot, aztán kicsit több küszködéssel áthúztam a fejemen az ujjatlan pizsama felsőt-Jungkook pólóját sajnos a mosásba kellett küldenem-, aztán először a bal kezemet bújtattam át, hogy nagyobb helyem legyen manőverezni, aztán tettem a helyére a jobb kezemet. Mintha egy egész napos túra után álltam volna le, annyira lihegtem egy egyszerű pizsamafelvételtől. Belenéztem a tükörbe és kibontottam a hajam. A töve vizes lett a fürdővíz felszálló, meleg párájától, ezért az ujjaimmal összeborzoltam kicsit, hogy szétszedjem az összetapadt tincseket és gyorsabban megszáradjanak.

----

*Jungkook POV*

Mélyet sóhajtottam és fellépcsőztem az emeletre. A négy nappal azelőtt történt elcseszett este óta csak rohangáltam a szüleim, a békében szereplő bandák főnökei és résztvevői között, hogy ápoljam a nyugalmat és biztosítsam róla őket, hogy nem mi tehetünk róla. Szerencsére minden simán ment és állítólag a besúgó az egyik kisebb csoport tagjai voltak, akik abban a reményben tették ezt, hogy a nagy felfordulásban majd elkapják a nagy családok főnökeit, ezáltal a kisebb káoszt kihasználva átvették volna a vezető nélkül hagyott csoportok irányítását. A nagy lószart! Apám apja után az apám, utána én vettem át a vezetést és utánam majd az én fiam fogja rátenni a kezét erre az egészre, nem valami piti kis szarházi!

Amint felértem a lépcsőn, szembe találtam magam JaeHwa pizsamába bújtatott testével. A selyem rövidnadrág és a hozzá tartozó, vékony pántos felső halványbarna színei kiemelték a lány hófehér bőrét, amit elcsúfított a bal karján lévő fehér, téglalap alakú tapasz. Abban a pillanatban végezhetett a fürdéssel.

Odaléptem hozzá és végig a barna, csillogó szemekbe néztem. Arcán egy halvány mosoly terült el, ahogy egy helyben várta, hogy elé érjek. Ahogy egyre közelebb értem, neki úgy kellett egyre feljebb fordítania a fejét, hogy tartani tudja velem a szemkontaktust. Előrenyúltam és először ujjaimat, aztán egész tenyeremet a derekára tettem. A bőrömet simogatta a pizsama felső puha, selymes anyaga. Amilyen közel csak tudtam, odaálltam elé és én is rámosolyogtam.

- Zuhanyoztál? - Kérdeztem.

- Mhm - Bólintott egyet.

Lehajoltam egy kicsit, hogy a fejem az övé mellett legyen és el is fordítottam az arcomat, hogy a nyakához közeledjek. Közvetlenül a fülembe érkeztek JaeHwa nehéz légzései. Egyre nehezebben bírtam a közelében, alig bírtam visszafogni magam, főleg, ha tisztán látható vagy hallható reakciókat produkált a közelségemre. Nem kicsit tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá és nem tudtam betelni a nehéz és egyenletlen levegővételekkel, az éppen csak, de hangosabb sóhajokkal és az enyhén elnyílt ajkakkal. Mély levegőt vettem és felszippantottam a friss, barackos illatot, ami átlengte őt a zuhanyzás után. Nem tehettem róla, de az ujjaim végei automatikusan belemélyedtek a derekába, ahogy forszíroztam magam, hogy nehogy megforduljon a fejemben bármit is csinálni. Csak néztem a bársonyos, vékony bőrt a nyakán, amit felfedett azzal, hogy hosszú haját a vállai mögé lógatta le. Szemeim ráfókuszáltak az aprócska érre, ami kidomborodott a füle mögött és szinte sikított, hogy tapasszam rá a számat, aztán kövessem végig a vonalat a nyelvemmel, később pedig szívjam meg, hogy egy apró, de jól látható lila foltot hagyjak magam után. Akkor mindenki láthatná, hogy az enyém, hogy megkaptam és, hogy megbízik bennem és végre nekem adta magát, de főként, hogy én is megbíztam magamban és nem bántottam, hanem puszta örömet szereztem neki. És végül, de nem utolsó sorban végre hallani akartam legalább egy kisebb nyögést a szájából, de egyúttal tartottam is tőle, hogy a hangja annyira beindítana, hogy nem tudnám leállítani magam és először csak egy újabb puszira vágynék, aztán a szájára, aztán végül az egész testére.

- Jungkook? - Halk és kicsit reszketeg hangja ébresztett fel az álmaimból, ami arra engedett következtetni, hogy vagy fél, de ami valószínűbb volt, hogy nem csak én voltam az kettőnk közül, akinek átrohantak a fejében jobbnál jobb gondolatok.

- Jó illatod van - Morogtam a nyakába és még egy levegőt vettem.

Hátráltam, hogy ismét ránézhessek. Rámosolyogtam, aztán egyik kezemet levettem a derekáról és a feje tetejére tettem. Végigsimítottam a hajtövétől a haja végéig egy, az ujjaim közé vett tincsen, aztán odahajoltam hozzá és a homlokára nyomtam a számat. Egyenlőre elég volt, de nem sokáig bírtam már, hogy ajkaimat a homloka és az orra között mozgassam. Az ő szája kellett, a meleg nyelve, a puha nyaka, a törékeny teste, mindene.

- Megyek, én is lezuhanyzok - Mondtam, mielőtt mást cselekedtem volna.

JaeHwa csak bólintott egyet, aztán hagyta, hogy elengedjem és kikerüljem őt. A szobámba mentem, hogy felkapjam az alsómat, amit pizsamaként használtam. Megálltam egy percre a szoba közepén és vettem egy mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam a testemben áramló vért, ami egyre jobban érezhetően egy bizonyos testrészembe akart áramolni a gondolataim után. Halkan morogtam, ahogy lehajtottam a fejem és az enyhén megfeszült, fekete farmeromra néztem. És még csak meg sem csókoltam! Nagyon úgy tűnt, hogy magamon kell segítenem egy ideig, ha nem akartam minden egyes percben robbanás közeli állapotba kerülni, akárhányszor megláttam JaeHwa...bármiét.