A maffia karjaiban (BTS-JK)

62.

- Myung - Köotem a nevet az előttem álló férfi felé.

Már koránt sem volt annyira férfias és helyes a szememben, mint akkor, amikor először megláttam. Arcán egy önelégült, visszataszító mosoly díszelgett, ami arra késztetett, hogy fejeljem le. Komolyan, még a saját orromat is eltörtem volna, ha egy jó kiadós fejeléssel köszönthettem volna.

- Cicalány - Köszöntött undorítóan nyálas hangon.

Közelebb sétált és megállt közvetlenül előttem. Lenézett rám, aztán végig az egész testemet.

- Nem is rossz - Biccentett. - Tudod, szívesen megdugnálak, de arra pont nem kaptam engedélyt.

Drámaian sóhajtott egyet, mire én megforgattam a szemeimet. Myung arca egy másodperc alatt torzult el. Kezét felemelte és érkezett is az első pofon tőle. A hirtelen és váratlan ütéstől, valamint a fáradtságtól azonnal egyensúlyomat vesztettem és a földre estem. Nem kaptam egy másodpercet sem, a hajtöveimet elöntötte a régen érzett szúró fájdalom, ahogy belemarkolt a hosszú tincseimbe és azzal rángatott fel a földről.

- Tudod - Kezdett bele a bájcsevejbe, mintha nem éppen azzal küzdenék, hogy meggátoljam abban, hogy kopasszá tegyen. - Te voltál a legjobb kurvám. Kussban voltál és nem rugdostál dugás közben. A mostani ribancom kemény kő. Valamiért nem hagyja, hogy minden nap megdugjam.

- Talán azért, mert egy undorító féreg vagy - Sziszegtem fájdalmasan.

Myung még jobban rászorított a tincseimre, másik kezével pedig ütni kezdett. Három, nagyobb pofont kaptam tőle, amitől felszakadt a szám. Megéreztem a vér fémes ízét lecsorogni az ajkaimon, de nem érdekelt.

- Ejnye, hát erre tanítottalak én? - Ciccegett, túljátszva a szerepét, miközben egy nagyobb lendítéssel elengedte a hajamat és a földre dobott.

Felhorzsoltam mindkét tenyeremet és térdemet, de az volt a legkisebb bajom. Bár még csak alig öt perc telhetett el, máris úgy éreztem, hogy az elmúlt éveket belesűrítette ebbe a pár percbe.

- Leszarom, hogy mire tanítottál - Köptem felé, miközben álló helyzetbe toltam magam. - Az mind csak azért volt, hogy kielégítsd a kisebbségi komplexusodat. Mert nem vagy férfi, csak ha megalázod a nőket. Egy senki vagy - A végére egy féloldalas mosollyal jutalmaztam.

Az állkapcsa megfeszült és a száját összeszorította. Felidegesítettem.

- Fáj az igazság? - Mosolyogtam. - Mert ez az.

Közelebb lépett és egy újabb ütést kaptam. Nem érdekelt, mert tudtam, hogy ideges lett és így képtelen volt összpontosítani. Más volt, mint Jungkook. Jungkook gondolkozott és lehiggadt, mielőtt cselekedett. Myung csak ütött és kalimpált. Bár fáradt voltam, így is el tudtam hajolni néhány ütése és rúgása elől, habár így is betalált egy jó pár. Minél többet hibázott, annál jobban fáradt és annál jobban éreztem, hogy jól sikerül a tervem. Amikor egy pillanatra megállt és csak nézett rám gyilkos tekintettel, én lendítettem a lábamat és ezzel kisodortam alóla a sajátját. Hatalmas puffanással ért földet, én pedig időt nem vesztegetve kezdtem el rugdosni felé. Tudtam, hogy gyenge vagyok éppen akkor, ezért próbáltam minél többet eltalálni. Megrúgtam a fejét és az oldalát is.

- Elég! - Hasította ketté a csendet egy hang.

Felnéztem és Jungkook apja állt az ajtóban. Lassan, zsebre dugott kezekkel sétált felénk. Én befejeztem a támadásomat és halkan lihegve húzódtam hátrébb, hogy véletlenül se legyek a fekvő, vérző orrú és szájú férfi közelében, hogy esetleg elkapjon. Felváltva néztem a főnökre és Myung-ra.

- Kifelé! - Szólt a földön fekvőnek, aki azonnal teljesítette a parancsot.

Feltápászkodott és miután egy utolsó, nehéz pillantással megajándékozott, hátat fordított és kifelé sétált. Felnéztem a főnökre, aki egy laza csuklómozdulattal egy fegyvert dobott elém a kőre. Nem hezitáltam, a kezembe vettem és céloztam. Bár a kezem remegett az a kis súly alatt is, két lövés után sikerült eltalálnom a célpontot, Myung pedig a földre esett. A férfi kivette a kezemből a fegyvert és eltette. Felnéztem rá, ő pedig le rám.

- Gondolkodni tudsz - Bólintott. - Honnan tudtad, hogy ha felidegesíted, le tudod győzni?

- Látszott rajta, hogy hülye - Adtam az egyszerű választ.

A férfi egyet biccentett.

- Miért lőtted le?

- Mert adódott rá lehetőségem - Válaszoltam, szinte azonnal. - É köszönés nélkül ment ki.

Jeon papa nem szólt semmit, csak ismét biccentett és elhagyta a pincehelyiséget. Behúzta maga után a nyikorgó, nehéz vasajtót és én újra egyedül voltam a csendben. Hátracsúsztam a falhoz és nekidőltem. Hátravetettem a fejemet is és szapora levegőket vettem, hogy enyhítsem az oldalamba és a testem egészébe nyilalló fájdalmat amiket az ütések és rúgások okoztak nekem.

Egyel kevesebb. Nem tudtam, meddig kell ott lennem és mit kell még tennem, de legalább egyel kevesebb volt.

*Jungkook POV*

Megkönnyebbülten dőltem hátra a fotelben, ahogy JaeHwa is nekidőlt a falnak. Elmosolyodtam és az arcomat a kezembe temettem. Már csak három nap. JaeHwa ügyes és okos, ráadásul ravasz is. Bíztam benne, hogy ennél nagyobb baja már nem lehet, holott tudtam, hogy ez a legkönnyebb kihívása az alvásmegvonás után.

Az ajtó kinyílt és apám lépett be a szobába. Elsétált mellettem és a kis asztalkához lépett az ablak mellett. Felvette az üveget és a poharat és töltött magának egy jókora adag whiskey-t. Belekortyolt, a többit meg lötykölgetni kezdte.

- Okos nőt fogtál ki, fiam - Dicsért meg.

- Tudom - Bólintottam.

- Most hagyom, hadd pihenjen - Azzal elindult kifelé. - Két órával hamarabb kivégezte azt a Myung gyereket, mint gondoltam.

Halkan felnevettem és megmasszíroztam az orrnyergemet. Hihetetlen nő vagy, JaeHwa!