Ezer megtekintésnél jár a fici, srácok! Hihetetlenek vagytok! Köszönöm <3
By the way: A rész elég szaftosra sikeredett, bocsi anyu O_O :D <3 Igyekeztem kikerülni a nagyon durva részeket és visszafogni magam, azért olvassátok figyelmesen, és vigyázzon, akinek a szeme még ártatlan! Lesz még jobb is :D
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Jungkook POV*
- Inkább ez - Bökött az egyik lemez felé JaeHwa a négy közül, amit ajánlottam. - Ez nem tűnik rossznak.
- Legyen - Bólintottam és visszasétáltam a tévéhez. Leguggoltam és behelyeztem a megfelelő helyre a kiválasztott filmet, aztán bepötyögtem minden szükséges gombot ahhoz, hogy zavartalanul elinduljon a film. Visszamentem a kanapéhoz és ahelyett, hogy leültem volna, eldőltem jobbra a lány háta mögött. JaeHwa kérdőn nézett rám, aztán az induló film kezdő hangjai elterelték a figyelmét.
Bal kezemet felemeltem és a derekára tettem, majd egy rántással lehúztam magamhoz a lányt.
- Mi a.. - Kérdezte a meglepődöttségtől. Elmosolyodtam rajta.
- Így kényelmesebb - Magyaráztam az okát, amiért kis híján szívinfarktust okoztam neki. Láttam, ahogy az arcát ismét elönti a pír, aztán zavartan a tévé felé fordult. Végül ott maradt mellettem, de már nekem volt kényelmetlen, ahogy próbált távol feküdni tőlem és már a kanapé szélén egyensúlyozott. Vettem egy mély levegőt és megráztam a fejem. Hogy lehetséges, hogy ennyire ártatlan legyen valaki, amikor már ennyi szörnyűség történt vele? Hihetetlen egy lány, hogy ennyire tartani tudja magát azok után is, amit átélt és nem lett belőle olyan nő, akit senkinek nem kívánnék, kivéve az alja népnek. Halkan sóhajtottam, aztán előre nyúltam, át a lány derekán. Tenyeremet alá fúrtam, hogy kényelmesen megtaláljam azt a pontot, ahol nem fáj neki, aztán közelebb vonszoltam magamhoz. Nem engedtem a szorításomon, amíg nem éreztem, hogy a háta a mellkasomnak nem nyomódik. Azt akartam, hogy mindig legalább olyan közel legyen hozzám. Jobb kezemet tartottam a fejem, hogy kényelmesen lássam a filmet és az előttem fekvő nőt is, balommal pedig még mindig őt öleltem, de már nem erősen, csak rá volt ejtve a kezem. JaeHwa meg volt feszülve és zavarban volt a közelségtől, amit nagyon aranyosnak találtam. Szemeit a kijelzőre tapasztotta, de nagyon nem ott járt fejben, ezt még én is meg tudtam mondani.
Egy kis idő után éreztem, ahogy elernyednek fokozatosan az izmai, ahogy már inkább a film kötötte le a figyelmét. Kezemet megmozdítottam a hasán és felvittem a válláig. Lassan végigsimítottam a még mindig bekötözött felkarján, óvatosan, hogy véletlenül se okozzak neki fájdalmat. Haladtam tovább, amíg el nem értem a vékony ujjaihoz. Egyenként végigcirógattam mindet, aztán megfogtam a kezét és felemeltem, hogy egy puszit adjak rá. JaeHwa szemei még mindig a tévét figyelték, de egy apró mosoly jelent meg az arcán. Tetszett, hogy mennyire könnyen zavarba tudom hozni, azonban ugyanilyen könnyen mosolyt tudok varázsolni a gyönyörű arcára. Leengedtem a kezét és a tenyeremet az oldalára nyomtam. Fel-le simogattam a vékony derekat, a mozdulatommal pedig a pólója vékony anyagát is felgyűrtem. Megállítottam a kezem egy pillanatra, ahogy a szemem leragadt a kilógó, fehér bőrfelületen. Megnyaltam a számat, aztán a legközelebbi mozdulatommal már a tenyerem szándékosan feltolta a felsőjét, hagyva a tenyeremnek egy pont akkora részt, amekkorán hozzáérhettem a meleg és sima bőréhez. Hüvelykujjammal apró köröket kezdtem el rajzolgatni a derekára és a hátára, ameddig elértem. JaeHwa vett egy mély levegőt és görcsösen próbált koncentrálni a filmre helyettem. Beharapta alsó ajkát egy pillanatra, hogy egy hangosabb levegővételt elnyomjon. Mosolyogtam rajta és eldöntöttem, hogy akkor sem fog a film nyerni, én akarom a figyelmét! Lehajoltam és számat a vállára nyomtam, hogy apró puszit hagyjak ott. Aztán minden egyes centiméteren hagytam egy apró csókot, a válla és a felkarján lévő kötés között.
YOU ARE READING
A maffia karjaiban (BTS-JK)
FanfictionÉn csak utazni akartam, megnézni ezt a csodálatos országot és tanulni a nyelvet. Minden olyan jól indult, a szüleim kifizették a repülőjegyemet, a szállást és még egy helyi idegenvezetőt is, aki tíz napig kísérgetett. És mi lett belőle? Félelem és r...