A maffia karjaiban (BTS-JK)

77.

 Felébredtem és egy hatalmasat nyújtózkodtam, amíg egy öblös ásítás hagyta el a számat. A bal oldalamra fordultam és felhúztam magam elé a kezeimet. Hatalmasat dobbant a szívem, ahogy a látásom kicsit kitisztult és szinte azonnal a gyűrűsujjamra tévedt. Elmosolyodtam és összezártam az öklömet, hogy jobban érezhessem a kis karikát az ujjamon. A hátamra gurultam és eszelős módjára megráztam a kezem, hogy levezessem a hatalmas adrenalinlöketet, amit az emlékek adtak nekem, alig egy másodperc alatt.

- Akkor nem álmodtam - Sóhajtottam mosolyogva, inkább már vigyorogva.

Tényleg megkérte a kezemet tegnap este, a naplementénél, azon az eldugott, de nagyon szép helyen. Hihetetlenül aranyos volt, ahogy kissé esetlenül, azonnal a lényegre térve feltette a kérdést. Nagyon jól tudtam, hogy nem az erőssége semmi olyan dolog, aminek nincs köze az erőszakhoz vagy a maffiához. Éppen ezért értékeltem sokszorosára az amúgy sem kis dolgot.

Visszagurultam az oldalamra, ahogy lassan kinyílt az ajtó. Először csak a hosszú ujjak, aztán egy láb jelent meg, ahogy lassan bekúszott a szobába. Nem sokkal később Jungkook egész alakja megjelent a kinyílt ajtóban. Sötét haja félrefésülve, a homlokát megmutatva állt kicsit kócosan, de már kicsit megigazgatva, ahogy valószínűleg már beletúrt, ahogy ébredés után szokta. Egy sima fekete póló volt rajta, ami úgy, mint a legtöbb, otthon hordott felsője, kissé nagyobb volt, hogy szabadon lógjon a felsőtestén. Alul egy szürke alsónadrágon kívül semmi nem volt rajta, ezért tökéletes rálátásom nyílt az izmos combjaira, amin a muszklik úgy húzódtak össze és ernyedtek el, ahogy lépett, mint egy vadászó nagymacskának, a szűk anyag pedig kihangsúlyozott mindent, amit látnom kellett. Kényelmesen felkönyököltem és ráérősen végigmértem. Megnyaltam a számat, amint a tekintetem találkozott az övével. Lustán elmosolyodott és felmászott mellém az ágyra. A hátamra gurultam és hagytam, hogy Jungkook fölém másszon. Térdével a csípőm két oldalára állt, amíg kezével felmászott a fejem két oldalára és lassan rám eresztette a testsúlyát. Mosolyogva átkaroltam a nyakát és boldogan vettem tudomásul, ahogy kisfiú módjára fúrja bele az arcát a nyakam hajlatába. Halkan felnevettem a csiklandós érzésre.

- Jó reggelt! - Dörmögte a bőrömbe.

- Neked is - Köszöntem neki én is.

Lazítottam a szorításomon és mosolyogva fogadtam az álmos szemeket felettem. Jungkook játékosan megpuszilgatta az arcomat és az orromat, míg végül elért a számig és egy gyors reggeli csókot hagyott ott.

- Hogy aludtál? - Kérdezte aranyosan.

- Arra sem emlékszem, hogyan ért le a fejem - Válaszoltam.

Tényleg annyira fáradt voltam előző éjszaka, hogy gőzöm sem volt róla, mikor és hogyan érkeztem meg Jungkook ágyába. Az egész napi séta és az izgalmak kiszívták az energiámat.

- Elaludtál a nappaliban, úgyhogy felhoztalak - Közölte mosolyogva.

Bólintottam egyet és jelezve, hogy újabb puszira vágyom, csücsörítettem. Jungkook szélesen mosolygott rám és eleget téve a kérésemnek lehajolt és nekem nyomta a puha ajkait. Alig elkezdett, szép pillanatunknak a telefon idegesítő és hangos csipogása vetett véget.

Jungkook hörgött egyet és elégedetlenül nyögött az ajkaimra, mielőtt elvált volna tőlem. Boldogtalan arccal nyúlt az éjjeliszekrényen csörgő mobiljáért.

- Mi van? - Vette fel a telefont kedvesen, miután lecsekkolta a kijelzőn villogó nevet vagy számot.

Visszasüllyedt rám és a fejét a mellkasomra hajtotta. Fél füllel a szívverésemet, másikkal a hívó félt hallgatta. Én közben finoman csavargattam a haját és beletúrtam a puha tincsekbe.

- Nem! - Mondta határozottam a telefonba. - Leszarom, oldd meg! - A torkából felszabaduló mély bariton megrezegtette a mellkasom bőrét, ahol feküdt. Ijesztő volt, ahogy reggel már ilyen szinten határozott tudott lenni, halvány jelét sem mutatva a fáradtságnak vagy az út közben előforduló intim pillanatunknak. - Megoldod, mint egy felnőtt férfi vagy szégyent hozol magadra és a családra? - Emelte fel kicsit a hangját, de még mindig ijesztően higgadt volt. - Remek! - Azzal bontotta a vonalat és morogva félredobta a telefonját.

Vett egy mély levegőt és felnézett rám. Arcvonásait rendezte és elmosolyodott, aztán visszafeküdt előző helyére és puhán cirógatni kezdte a hasam és az oldalam bőrét.

--------------------

*Jungkook POV*

- Ez szerinted jó ötlet? - Kérdeztem cinikusan apámtól. 

Lassan, komótosan rám emelte a tekintetét és láttam rajta, hogy leszarja, hogy mit gondolok.

- Miért, szerinted rossz?

Felmordultam és megforgattam a szememet, mielőtt komolyan visszanéztem volna az ő barna, kemény íriszeibe.

- Egy tízes skálán nyolcas - Feleltem. - És a hatoson tartom a fegyver nélküli üzletkötéseket. - Adtam a hasonlítási alapot.

- Miért lenne rossz, ha mindenki megismerné a bájos menyasszonyodat? 

Ezt nem gondolhatja komolyan!

- Így is ki akarták nyírni, mi lesz, ha bejelentjük az eljegyzést? - Szisszentem fel. - Miért nem örülhetünk neki családiasan, szűk körben? - Próbáltam meggyőzni őt, bár tudtam, hogy veszett ügy.

- Ha nem tudja megvédeni magát az egyik rajongóddal szemben, mi értelme volt a sok szenvedésének? - Célzott arra, hogy egy értem esedező nő lesz a legkisebb feladata azok után, amit elviselt.

Nem válaszoltam, csak mereven néztem vele farkasszemet. Nem hittem el, hogy miért kellett ezt csinálni! Már kezdtem azt hinni, hogy csak újabb és újabb ürügyeket akart szerezni arra, hogy partikat szervezhessen és felvághasson.  Mi lett volna jobb erre, mint az utódjának a bejelentése és egyszerre az eljegyzése? De én rohadtul nem akartam ezt! Nem szégyelltem a lányt, utolsó gondolatom legyen, épp ellenkezőleg. Legszívesebben világgá kürtöltem volna, hogy nekem van a legjobb nőm a világon, normális körülmények között. De így, hogy tudom, hogy vannak olyan elmebetegek, akik majd megpróbálják kinyírni, ha meghallják a hírt, csakhogy szingli legyek... na azt már nem! Inkább bezárom a házba vagy építtetek neki egy villát, valahol a hegyekben, eldugva, hogy senki ne találjon ránk, ha ez kellene ahhoz, hogy megvédjem.

- Akkor jövő héten - Jelentette ki az apám, ellentmondást nem tűrő hangon.

Morogtam egyet, kifejezve a nemtetszésemet. Apámat nem igazán érdekelte, visszafordult az alkoholos itala felé és egy jókorát kortyolt belőle. Undorodva néztem, ahogy úgy hajtja fel a maró itókát, mintha sima víz lenne. Talán a szervezete úgy megszokta már, hogy nem is veszi észre a különbséget. A férfi köhögni kezdett és letette a poharát az asztalra. Egyik kezével az asztal szélében kapaszkodott, másikkal a térdét markolta. Néztem őt és hihetetlenül sajnáltam, odarohantam volna, megpaskoltam volna a hátát, miközben mondogattam volna, hogy nincs semmi baj. De  tudtam, hogy úgyis elhajtana, nincs szüksége sem sajnálatra, sem támogatásra, ráadásul mind a ketten tudtuk, hogy semmi sem lesz rendben. Az a kurva whiskey szétmarta a beleit, gyomorbántalmakat idézett elő és a máját is visszafordíthatatlanul megroncsolta. A cigaretta pedig rátett egy lapáttal és még egy jó kis tüdőelégtelenséget is hozzábiggyesztett a listához. De apám, lévén, hogy ő Jeon nagyfőnök, még az orvost is elzavarta és lehülyézte, mondván, hogy neki semmi baja sincsen. Azért érezhette mégis a vesztét, hiszen amióta egyre rosszabbul van- úgy másfél vagy két éve-, szigorúbban veszi, hogy én is mindenhol ott legyek és egyre több dolgot hagy rám elintézni és a döntések nagyját is rám hagyja már. 

Én is éreztem ennek a súlyát, egyre jobban. Egyre kevesebbet aludtam, egyre többet dolgoztam, sokat idegeskedtem és a mobilomat is bombázták a nyomorult kérdéseikkel a tagok. Minden rendezvényre el kellett mennem és a jó kapcsolatot ápoló bandák és családok közötti összejövetelekre is hivatalos voltam. Egyre inkább vágytam arra, hogy végre teljesen az én kezemben legyen a gyeplő, mert tudtam, hogy képes vagyok rá, hogy kezeljem, hiszen egész életemben erre neveltek és néha apám már csak idegesített, ahogy beleszólt a dolgaimba, holott nagyon jól tudtam, mit csinálok. Ugyanakkor rettegtem tőle, hogy egy egész család sorsa függ majd tőlem és attól, hogy elveszítem apámat.