A maffia karjaiban (BTS-JK)

70.

*Jungkook POV*

Szótlan volt. Csak ült az autó hátsó ülésén mellettem, vékonyan, összetörten, megrendítve és kikészülve. Valahogy arra az időre emlékeztetett, amikor elhoztam magamhoz a három éves rabsága után. Az a rohadt Myung - aki már hála a magasságosnak nem szennyezi többé a levegőt- folyamatos bántalmazása miatt ugyanilyen vékony és visszahúzódó volt. 

Láttam, hogy majdnem leesik a feje a fáradtságtól, de nem aludt el. Nem tudtam, hogy ki akarja e bírni otthonig vagy egyszerűen annyira megviselte ez a négy nap, hogy már ösztönösen nem akar elbóbiskolni. Vékony ujjai az enyémek között hevertek, mint egy lekókadt virág. Semmi ereje nem maradt még összezárva tartani sem a kis öklét, nemhogy rászorítani az öv mellett hatalmas tenyeremre. A torkomat fojtogatta a gombóc, keserű íze fel-feltört, ahogy ránéztem a mellettem ülőre. Én tettem ilyenné, vagyis nem én, de miattam lett ilyen. Most kezdhetjük elölről az egész sztorinkat, hogy újból felszedjen egy keveset, hogy legalább a saját ruháiba visszahízzon, hogy nyugodtan, rémálmok nélkül tudjon majd aludni és hogy újra, teljes mértékben megbízzon bennem. 

Bár a pincében megcsókolt és úgy tűnt, semmi baja, nem neheztel rám annyira, mint én saját magamra, valamiért mégis éreztem a minimális, de szakadéknak tűnő távolságot kettőnk között, ami ez a pár nap alatt keletkezett. Akár ott volt mellettem, akár fogta a kezemet, rám mosolygott vagy kimondta, hogy szeret.... nem éreztem úgy, ahogy kellett volna. És én ezt nagyon gyorsan helyre akartam hozni, mielőtt a jégtáblák, amiken úszunk, elsodródnak egymástól olyan messzire, hogy az már menthetetlen legyen. Ezzel azonban volt egy probléma, mégpedig az, hogy fogalmam sem volt róla, mit kellene tennem. Utáltam a csöpögős, romantikus szarokat, nem voltam jó a kapcsolatokban, lévén, hogy egyem sem volt, a tetejébe pedig egy hidegvérű gyilkosnak neveltek, nem pedig egy latin szeretőnek. 

*JaeHwa POV*

Nem éreztem semmit. Csak ültem a puha ülésen, és mintha nem is lettem volna. A súlyom annyira elenyésző lett, hogy szinte lebegtem a bőrhuzat felett, annyira koszos voltam, hogy undorítónak találtam magamat, már nem is éreztem a saját bőrömet a koszréteg alatt, a hajam összeállt az izzadság, a kosz és a napok óta halmozódó fésületlenség miatt, viszkettem, fájtak a zúzódásaim, a Nap szimbólum még mindig csípett, égett, lüktetett és úgy sajgott, mintha valaki tépné kifelé az aprócska jelet a bőrömből. Az erőm teljesen elszállt, az utolsó cseppig kihasználtam mind, már az ujjaimat fogó hosszú, erős kezet sem tudtam megfogni vagy átölelni, pedig mindennél jobban hiányzott az érintése. A fejem fájt és mintha teljes sötétség uralkodott volna az elmémben. A hangok, a fények, a kocsi zúgása, minden tompa és felejthető lett körülöttem, mint amikor elbambul az ember és nem figyel semmire, de én mégis próbáltam nézelődni és élvezni a szabadságot. A természetet, a szokatlanul vakító fényt az utcán, a homályos pince után, a hangokat, amik annyira megszokottak és természetesek, mint például egy mentőautó szirénája, a motorok bőgése, az emberek zsivaja vagy egyszerűen a szél... 

Négy nap. Megtudtam, hogy csupán négy napig voltam bezárva, mégis legalább kétszer annyinak tűnt. Jungkook elmondta, hogy az apja tíz napig akart bent tartani, de kötöttek egy szerződést, amiben ő ezt lealkudta négyre. Az egyik felem hálás volt mindazért, amit tett értem, mert elmesélte, miket húzott ki az apja által leírt dolgokból, megmentve ezzel engem rengeteg kíntól, de a másik felem valahol legbelül kicsit megbántva érezte magát, mivel mégiscsak egy szerződésben döntöttek rólam, mintha csak egy tárgy lennék. Jungkook végignézte az egész sínylődésemet, sajnáltam is érte, mert nem tehetett az apja szava ellen semmit, hacsak nem akart magának és nekem is rosszat. De mindenről tudott, amit tettek velem, hiszen mindenről megállapodtak az apjával. Állítólag egyedül az "égetésemről" nem tudott semmit, azt hitte, hogy majd egy rendes tetoválószalonban megcsináltathatjuk mind a ketten, ahogy ő is. Neki a jobb kézfejére lett téve a jel, a mutató- és hüvelyujja közötti felületre, hogy ha kezet fog valakivel, azonnal egyértelmű legyen a hovatartozása. Be kellett ismernem, hogy egyrészt bántam, hogy a makulátlan, puha bőrét eltorzították, de mégiscsak gyönyörű és férfias volt az aprócska szimbólum, ami meglehetősen jól állt neki.

----------

Legalább másfél órát töltöttem a zuhany alatt. A meleg víz nagyon jól esett a testemnek-kivéve a Napnak a csípőmön-, hatszor tusoltam le és négyszer mostam meg a hosszú hajamat. Szinte fekete volt a víz, ami lejött rólam. Csodálkoztam, hogy négy nap alatt annyira kinyúltam és megrökönyödtem, mintha hetek teltek volna el. Ha tudtam volna előbb, hogy csupán ennyi volt a szenvedésem, arcba röhögöm magam, amiért ennyire le tudtak amortizálni engem. Négy nap... ennyi alatt megvertek, elájultam, megöltem egy embert, verekedtem, megégettek, ismét elájultam, szinte éheztettek és alvásmegvonást alkalmaztak rajtam, kikészültem, elfáradtam, szellemileg és fizikailag is, az izmaim feladták a harcot, az egész testem ólomsúlyúnak tűnt és olyan volt, mintha nem is hozzám tartoznának a végtagjaim, nem éreztem magamat és bármelyik pillanatban el tudtam volna aludni vagy összeesni. De megcsináltam, vége volt! Jeon apja remélem, hogy elégedett volt magával, a művével és a módszereivel, na meg velem is és végre békén hagy, hogy nyugodtan élhessek, legalább egy kis ideig. 

Vajon áldását adta Jungkook-nak, hogy elvegyen feleségül? A szívem azonnal a kétszeresére gyorsult, ahogy belegondoltam a dologba. Férjhez fogok menni, húsz évesen. Megkérték a kezemet, vagyis nem tudom, hogy ez az volt e, mindenesetre el vagyok jegyezve. A szüleim biztosan büszkék lennének rám, hogy találtam valakit, akit szeretek és viszont szeret és eljegyzett... ha lennének szüleim, akik mellettem vannak. Bár nem voltam benne biztos, hogy annak a részének a történetnek, hogy egy maffiafőnök felesége leszek, és ezért négy napos kínzókamrába küldtek, meg is lőttek, öltem embert-nem egyszer-, mennyire örülnének, de mindegy. Ez az én sztorim és ez tett azzá, aki vagyok és végül is ez a sok minden vezetett el odáig, hogy Jungkook mellett maradhattam.