A maffia karjaiban (BTS-JK)

67.

A férfi most hátra dőlt és kényelembe helyezte magát. Húzta az időt, pedig már így is eléggé ideges voltam. Körbenézett, mintha gondolkodna, fontolóra venné a kérdéseit, pedig biztos voltam benne, hogy tisztában van vele, hogy mivel is akar próbára tenni. A fáradtságtól és az idegességtől remegett a kezem, amin tartottam magamat és nem sokkal később összerogytak alattam a karjaim. Egy nyögéssel adtam hangot a fáradt cselekedetemnek. A belsőm lassan kínzott az émelygéssel és a tompa fájdalmakkal a legkülönbözőbb testrészeimben hol egyszerre, hol külön-külön. A torkomat fojtogatta a gombóc, sírással fenyegetőzve, hiszen már a testem annyira ki volt készülve, hogy ezzel akarta levezetni a fáradtságot és kiadni a magából a felgyülemlett idegességet. De nem adhattam meg ezt az örömöt a férfinak, így vissza kellett tartanom mindent, ami egy plusz erőltetés és fájdalom volt.

- Csak nem elfáradtál? - Kérdezte gunyorosan.  

Felnéztem rá és egy gyilkos pillantást küldtem felé.

- Csak halljam már azt a rohadt kérdést! - Sziszegtem az összeszorított fogaimon keresztül.

- Türelmetlenek vagyunk? Hát, legyen. 

Hangosan szuszogva figyeltem a szája mozgását, hogy minél jobban tudjak koncentrálni a kiejtett szavakra, hogy aztán megtudhassam a mögöttük rejlő trükkös fordulatot. Ugyanis biztos voltam benne, hogy nem egy egyszerű és egyenes kérdés lesz, és nem a kedvenc süteménynek a receptjét kell elmondanom neki.

- Válaszolj! - Harsant fel a mély hang a pince visszhangos körzetében. Összerándultam és libabőr futott végig a karjaimon az éles hangra. - Mi a jelentése a Napnak?

Komolyan? A Napnak? Miért nem kérdezi meg rögtön, hogy mik a spanyol és amerikai szentek atributumai és hogy rajzoljam le őket! Ennél összetettebb jele már nem is lehetne a maffiájának, a picsába is! 

Gondolkodtam, hiszen tudtam, hogy Jungkook egyszer említette a család névválasztásának a miértjét. Csak sajnos arra is emlékeztem, hogy kismillió jelentés társul a kedvelt szimbólumuk mellé, pont ezért választották ezt a Haedodi-nak. Naiv kislányként csak a jó jelentések jutottak eszembe, mint meleg és fény... de ennél közönségesebb válaszaim nekem sem lehettek volna a fejemben és tisztában voltam vele, hogy nem erre kíváncsi az engem figyelő szempár tulajdonosa. 

Összeszorítottam a szemeimet és próbáltam emlékezni és koncentrálni, de a fájdalom és a fáradtság elnyomott mindent.

- Tikk-takk, JaeHwa! - Szólalt fel a mély, követelőző hang. - Én sem érek rá egész nap, neked akárhogy is sok időd van itt, nekem van más dolgom is.

Hogyne, hiszen én wellness-elni vagyok itt és pihenni... Faszfej! 

- A Nap.... a fény - Kezdtem bele, hogy legalább mondjak valamit, még ha az a valami a legprimitívebb dolog is a világon, amit egy hétéves is el tud mondani. - Világosság...

Képtelen voltam teljes mondatokat kreálni és mintha az agyam leblokkolt volna. A tudat, hogy ezzel a válasszal kijuthatok innen, akkora terhet tett a vállamra, hogy még inkább teljesíteni akartam, ami még jobban eltompította az agyamat.

- Tudsz te ennél jobbat is - Közölte közönyös hangon.

Tudom, baszd meg! Tisztában vagyok az agyammal, csak nem itt és nem most, mert napok óta basztatsz! 

- Hát jó, gondolkozz még egy kicsit! - Azzal felállt, és megfogta a székét. Kisétált.

-------

Tudtam, hogy össze kell szednem magamat. Tudtam, hogy legalább négy jelentése van annak a rohadt égitestnek, csak nem volt kapacitása az agyamnak emlékezni rá. Már Jungkook arcának felidézése is nehezen ment ebben az állapotomban, pedig minden percben a fejemben volt. Újra látni akartam és vele lenni, mégpedig élve és minél hamarabb, úgyhogy meg kellett erőltetnem magamat. Igyekeztem félretenni a fájdalmakat és mindent, ami elvonhatja a figyelmemet. Fáradt voltam és aludni akartam, de ha most lepihenek, hogy legalább ennyivel támogassam az agyamat, akkor nem tudok gondolkozni a válaszon. De ha gondolkozom és nem alszok, nem tudok figyelni és egyszerűen nem vagyok képes felfogni azt sem, hogy ülök vagy fekszem.