A maffia karjaiban (BTS-JK)

79.

A rész egy kedves barátnőm ötlete alapján készült. <3  

---------------------------------------------

*JaeHwa POV*

Megálltunk az előcsarnokban, hogy a kialakított félkör elején legyünk. A főnök megállt a lépcsősor harmadik fokán, hogy kiemelkedjen a körülötte kialakított körből és hogy mindenki jól lássa őt. 

- A mai rendezvényünknek van egy különleges oka - Folytatta a már elkezdett beszédét. Ránk nézett és kissé megemelte a kezében tartott poharat, amiben nem meglepő módon nem pezsgő, hanem egy élénkebb színű ital lötyögött. - A fiam, Jeon Jungkook és választottja, Kim JaeHwa eljegyzését ünnepeljük! Hosszú és egészséges életet, gyermekeim! 

Megemelte a poharát még jobban, amit mi is viszonoztunk. A tömeg tapsolt és jó kívánságokat kiabáltak be. Halványan elmosolyodtam és felnéztem a férfira, aki mellettem állt. Az ő arcán is egy alig észrevehető mosoly ült, ahogy fogadta a köszöntéseket és megemelte az italt a vendégek felé. 

--------------

*Jungkook POV*

- Ki kell mennem a mosdóba - Suttogtam a menyasszonyom fülébe. - Vigyázz magadra, oké?

JaeHwa halványan elmosolyodott és bólintott egyet. Ott hagytam az egyik festmény előtt, ami nagyon megtetszett neki és siettem, hogy minél előbb visszaérjek. Szerencsére órák óta nem történt semmi és a vendégek kivétel nélkül úgy nézett ki, hogy elfogadták a tényt, hogy nem vagyunk kaphatóak. De, mint azt tudjuk, az ördög sosem alszik, ezért én továbbra is aggódtam egy hangyányit a következmények miatt.

Amilyen gyorsan tudtam, elvégeztem a dolgomat.

Amint kimentem, vissza a tömegbe, egy másodperc alatt sötétült el a szemem. Az agyam leblokkolt és felforrt, amint megláttam, hogy egy férfi- akit jól ismertem a nőügyei miatt- JaeHwa oldalán áll és hozzá beszél. A lány körültekintően, egy-egy szóval válaszolgatott vagy biccentett. A kezemet ökölbe szorítottam, amint odaértem melléjük. 

- Áh, Jungkook - Fordult felém a nyálas képű szarzsák. - Örülök, hogy újra látlak és gratulálok az eljegyzésedhez. Nagyon jó nőt fogtál ki magadnak, egész ostromolható. 

Egy grimasszal visszafordult JaeHwa felé és tetőtől talpig végigmérte. Öklöm még jobban szorult, az ujjbegyeim elfehéredtek és a körmeim a tenyerembe vésődtek. Mellettem a lány sötét, jeges arccal nézett a férfira, aki őt mustrálta. Láttam, hogy neki sem kell sok ahhoz, hogy lendítse a kezét egy jókora pofonra.

- Most menj el, amíg szépen mondom - Dörmögtem halk, rekedt hangon az idegtől.

- Csak nem félsz, hogy elcsábul a kicsike? - Mosolygott eszelős módon és JaeHwa állát kt ujja közé fogta.

Már mozdultam volna, amikor a lány megszólalt.

- Vagy leveszed rólam a mocskos mancsaidat és elhúzod innen a segged, vagy lelőlek a picsába - Közölte jeges, közönyös hangon. 

- Tüzes lány - nézett fel rám és visszadugta a kezeit a zsebébe. - Nem adnád kölcsön ma estére?

Vigyora szélesedett, ahogy a saját, elmebeteg poénján nevetett. Megmozdultam, léptem egyet és már az izmaim összerándultak, ahogy ütni készültem. De megállított, hogy JaeHwa egy gyors mozdulattal a táskája rejtekből előhúzta a kis fegyverét, amit még tőlem kapott. A férfira szegezte és aranyosan félrebiccentette a fejét, mintha csak játszana.

- Elmész a saját lábadon vagy zsákban szeretnél? - Kérdeztem.

A férfi, már csak kínjában nevetve legyintett egyet és elsétált.