A maffia karjaiban (BTS-JK)

52

*Jungkook POV*

Csak bámulni tudtam a hibátlan bőrt, ami kilógott a ruha alól. Ahogy JaeHwa leült, a ruha felcsúszott, én meg kiégtem. Fejben megütöttem magam, amiért ilyen rövid ruhákat vettem neki. A széken alig takarta a lábait a ruha, még szerencse, hogy a hosszú terítő elrejtette a kíváncsi szempárok elől a kívánatos combokat. Hatalmasakat nyeltem és alig tudtam figyelni az engem köszöntő emberekre. Az is nehezemre esett, hogy a születésemtől kezdve gyakorolt és már-már igazi fapofámat magamon tartsam és ne szökjön ki a nyelvem, hogy megnedvesítsem a számat, aztán lehunyjam a szememet és jóérzéssel végigvezessem az agyamban, hogy mik villannak fel a lelki szemeim előtt, ahogy meglátom őt.

Még szerencse, hogy csak egy átlagos parti volt, ahol csak részvétel kellett, enni és inni volt kötelező, hogy ne legyünk bunkók és megmutatni a nagy családunknak, hogy a maffiafőnökök igenis jók nekik és tisztelni kell őket, mert ilyen nagyszerű bulikat hoznak össze. Kötelező volt táplálni a főnök és az embereink közötti jó viszonyt, hogy egyiknek se legyen kedve egy gyilkossághoz vagy átpártoláshoz. Még apám foglalkozik ezekkel, de nemsokára az én nyakamba szakad ez az egész. Ha nem lett volna szerencsém, akkor egy lett volna a kivételes partik közül, ahol a főnök szentbeszédet mond, hogy mennyire jó ez a család, milyen sikereket értünk el és mennyi jó fejlesztést tudunk abszolválni a következő feketepiaci többletkeresethez. Az igazat megvallva képtelen lettem volna felállni-bár JaeHwa által...nem, Jungkook! - Szóval képtelen lettem volna elsétálni az emelvényig és összeszedni a gondolataimat, hogy apám után én se hozzak szégyent az általunk vezetett csapatra. Most leginkább a mellettem ülő lány testén jártak az agytekervényeim, éreztem magam alatt a testét, magamon a kezeit és a csókjait, a kezemben őt, ajkaim alatt a fehér bőrét.

Egy pillanatra lehunytam a szememet és vettem egy mély levegőt, vigyázva, hogy ne látszódjon belőle semmi. JaeHwa mocorgott egy kicsit, ahogy a keresztbe tett lábait szétszedte és egymás mellé tette őket, hogy kényelmesebben üljön.

- Jeon-sshi - Szólított meg valaki tiszteletteljesen a hátam mögül. Aprót fordítottam a fejemen, de megvártam, amíg elém sétál. Egy negyvenes fickó volt, pincérszerelésben, egy tálcával a kezében. A tálcán egyetlen egy darab ital volt, ami egy pirosas színű lötty volt.

Felnéztem rá, magamon tartva a maszkomat. Nem szóltam semmit, csak vártam, hogy megszólaljon.

- Ezt az italt a bárpultnál ülő hölgy küldi önnek - Mondta és levette a poharat a tálcáról.

Intettem egyet, még mielőtt letette volna a poharat az asztalra, elém. A férfi megállt a mozdulata közben, lebegve a pohárral az asztal és a tálca között.

- Ha a hölgy nem látná, nem vagyok egyedül - Mordultam fel.

A pincér bólintott, majd ismét fejet hajtott és távozott. JaeHwa rám pillantott, amit a szemem sarkából láttam. Óvatosan felé fordítottam a fejemet. Fekete sminkkel kikent barna szemei még igézőbbek voltak és magukra vonták a figyelmet. Mélyvörös szája telt volt és finomat mozgott, ahogy a szájához emelte a pezsgős pohár vékony nyakát és egy kevés buborékos alkoholt öntött a szájába. Megforgatta az italt a nyelvével, mielőtt lenyelte volna. Ha az én nyelvemet forgatná, akkor lennék a legboldogabb. Csakhogy itt és most nem lehet, mivel utálom a nyilvános megmutatkozást. Ahogy az asztalra könyökölt, megmutatta nekem a ruhából kivillanó dekoltázsát. A szemeimet legeltettem a szép, kerek melleken, amikre azonnal rátapadtam volna. Szívem szerint ott, helyben benyúltam volna a ruha alá, hogy azonnal a kezembe foghassam, úgysem volt rajta melltartó. Meg akartam szorítani, hogy aztán megcsókolhassam és megharaphassam, mire ő hangosan sóhajtott volna. Aztán csak megsimogatnám, hogy enyhítsem a fájdalmat, amit a fogaimmal okoztam neki, de tudnám, hogy élvezte.