A maffia karjaiban (BTS-JK)

51

- Bőrnadrág? Komolyan? - Néztem végig rajta mosolyogva. A konyhában állt és várt rám, hogy elkészüljek. Az előtte lévő szék támláját támasztotta, hogy kényelmesebben álljon. Egy sötétbordó hosszú ujjút viselt, amire egy elegáns zakót húzott. Az inge nélkül is elegáns volt, de a bordó felsővel egy kis lezserséget csempészett a kinézetébe. Imádtam, ha a haját szétválasztotta, hogy megmutassa a homlokát és arcából minél többet, amivel így sem tudtam betelni. Arcán egy féloldalas mosoly pihent, ahogy ő is végignézett saját magán.

- Nem tetszik? - Kérdezte.

Egy gúnyos mosolyra húztam a számat, mert tudtam, hogy ő is tisztában van a válaszommal. Közelebb sétáltam hozzá és körbesétáltam egyszer. Ő feltolta magát a székről, hogy egyenesen állhasson és teljesen körbe tudjam járni. Kezemet ráraktam a nadrágra és ujjaim hegyével végighúztam egy csíkot, ahogy lépkedtem körülötte.

- Hm - Álltam elé és felnéztem rá. - Túl jó.

Jungkook mosolya szélesebb lett, aztán elkapta a kezemet a nadrágjáról. A szájához emelte és egy gyors puszit nyomott rá.

- Ha így simogatsz, nem fogunk elindulni - Közölte figyelmeztetésképen.

Aprót rántottam a vállamon, jelezve, hogy nem bánnám. Napok óta folytattuk a tevékenységet, amit anno az orvos félbeszakított. Szinte egy órán át mást sem csináltunk minden nap, mint a kanapén fetrengtünk tévénézés címen, de helyette egymással voltunk elfoglalva. Csókokat váltottunk, kezeinkkel felfedeztük a másikat, később az ajkainkat is bevontuk egymás testének gyönyörködtetésébe. De ennél tovább sosem jutottunk, mert valamiért nem akartunk. Szavak nélkül tudtuk, hogy a fényes nappali, mellettünk az ablakkal és az akármikor kinyílható ajtóval nem lenne szerencsés. Mind a ketten az esti, sötétebb és nyugodtabb környezetre vártunk, de esténként vagy nagyon fáradt volt valamelyikünk, volt, hogy Jungkook-nak váratlanul el kellett mennie dolgozni vagy problémát megoldani, vagy egyszerűen nem vettük rá magunkat, hogy újra kezdjük a napközbeni dolgunkat.

Jungkook halkan felnevetett és megrázta a fejét.

- Nem most, el fogunk késni - Közölte, aztán ő is végignézett rajtam. - Bár.. nem, nem! Mennünk kell!

Most rajtam volt a sor, hogy felnevessek, ahogy megbeszélte magával a dolgokat. Egy félvállas, fekete kisestélyit viseltem egy fekete magassarkúval, aminek köszönhetően már majdnem ugyanolyan magas lettem, mint az előttem álló férfi.

- Menjünk - Noszogatott, de előtte még lehajolt és egy hosszú csókot hagyott a számon. Ha kilépünk az ajtón, már nem lehet csókolózni, nem lehet mosolyogni és viccelődni.

Nekiindultunk a következő összejövetelnek, ahová hivatalosak voltunk és reménykedtünk, hogy nem lesz semmi gond. A bal karomról azóta lekerült a szorítás és a varratokat is kiszedték, mert idővel, elég nehezen, de begyógyult a seb, amit szereztem. Már csak egy érdes vonal látszott emlékül, hogy ne felejtsem el, mi is történt velem. Nem, mintha valaha el tudnám felejteni, hogy meglőttek, cserébe pedig megöltem valakit.

---

A kocsi hátsó ülésén ültünk és vártuk, hogy elérkezzünk a helyszínig. Jungkook maga mellé nyúlt és az ajtón lévő panelen lenyomott egy gombot. Az utastér és a vezetőfülke közötti elválasztó fal elkezdett felcsúszni a helyéről a tetőig. Kérdőn néztem Jungkook-ra. Ő nem nézett rám, de egy halvány mosoly átsuhant az arcán, amikor megérezte, hogy figyelem. Valamire készült és bármi legyen is az, alig vártam. Éppen, hogy a fal elérte a tetőt, egy pillanat alatt a férfi átfordult hozzám és lecsapott a számra. A szemem először kiguvadt a váratlan és hirtelen támadástól, de aztán lassan lecsukódtak, ahogy élvezni kezdtem a telt ajkakat az enyémeken. Éhesen csócsálta a számat, miközben nem kellett neki sok idő és a nyelvével térképezte fel a számat, táncoltatta az én nyelvemet és vívott a dominanciáért a csatákban. Egyik kezével a fejem mögött támasztotta magát az ülés hátán, másikkal pedig a térdemen kalandozott.

Megszorította a lábam bőrét és egyre haladt feljebb, a ruhám aljáig. Addig minden kis részemet megsimogatta, megmarkolta és felhevítette. Az agyam kikattant és fekete lett, akárcsak az éjszaka körülöttünk. Elviselhetetlen volt a forróság, amit a férfi lobbantott bennem, ahogy az ujjai a lábamat fogták közre és egyre csak játszott a bőrömmel, nem engedve meg nekem, hogy lenyugodjak. Bizseregtem és szikrákat hánytam magunk közé, amíg ő az ajkaimat tépte, szinte olyan vadul, hogy attól féltem, bármelyik pillanatban kiserkenhet a vérem Jungkook fogaitól, amik néha rászorítottak a meggyötört alsó ajkamra. Fészkelődtem, ahogy a hosszú ujjak lassan a ruhám alá is betévedtek és a combom tetejét vették célba. A férfi megszorította a lábamat, hogy egy helyben tartson és fejezzem be a fészkelődést. Viszont minél jobban szorított, annál intenzívebb lett az érzést, amit adott, ezért egyszerűen képtelen voltam befejezni a mocorgást.

Jungkook eltávolodott a csókból, de nem ment messzire, még tisztán éreztem a gyors légzését az ajkaimon. A szemembe nézett, miközben a kezével ügyködött a lábamon. Szokásává vált, hogy bármi újat is csináljon, mindig látni akarta a reakciómat. Ez elég zavarba ejtő volt, de nagyon örültem neki, hogy ennyire figyel rám. Ki akarta tapasztalni, meddig mehet el a tetteivel, mi az, amit élvezek és mi az a pont, ahol le kell állnia. Éppen ezért ezennel is sötét és kéjes, de óvatos szempár meredt rám, amikor a tenyere a combom legtetején volt és várakozott. Egyenletlen volt a légzésem és egyre rosszabbá tette, ahogy nagyon lassan mozgott, kínozva ezzel engem. Lassan megmozdult, mire nekem megakadt a levegőm. Jungkook aggódva nézett rám, de amikor látta, hogy nincs baj, újból megindult. Egy ujjának hegyét a bugyim tetején járatta. Kirázott a hideg és hihetetlenül türelmetlen lettem már.

Jungkook kidugta a nyelvét és lassan megnedvesítette a rózsaszín és telt ajkakat. Ezzel egy időben ujjai végre teljesen a bugyimat vették birtokba. Szégyentelenül nyögtem a szájába, amit hirtelen az enyémre nyomott, hogy elfojtsa a hangot, amit ő már tudott, hogy ki fog csalni belőlem. Lassan simogatott, szinte hozzám sem ért, ami még idegesítőbb volt. Szívem szerint csak feltoltam volna a csípőmet, hogy a tenyeréhez nyomjam magam teljesen, mint egy kiéhezett nőszemély, de nem tettem. Jungkook lassan akarta csinálni és minden megmozdulásával terve volt, fokozatosan akart bevezetni a csodás érzésbe, amit még sosem tapasztaltam. Nem akart fejest ugrani a dolgokba, miután megtudta, hogy életemben nem volt részem másban együttlét terén, csak erőszakban. Hihetetlenül értékeltem ezt a figyelmességet tőle, de néha nagyon idegesítő volt ez a túlzott óvatosság. Főleg, hogy ennyire jó volt, bármit is csinált velem, nagyon akartam és egyszerűen annyira felfoghatatlanul helyes férfi volt, hogy kiállhatatlan volt, hogy mindig megálltunk.

- Megérkeztünk, uram - Hangzott fel a sofőr hangja az ajtóba épített kis panelből.

Jungkook morgott egyet. Utoljára még végighúzta rajtam az ujjait, de most mérgében odanyomta magát hozzám, ami belőlem egy nagyobb nyögést hozott ki. Jungkook féloldalasan elmosolyodott és egy utolsó csókot adott. Lehúzta a feltolt ruhámat.

- Hogy fogom én kibírni ezt a négy órát? - Dörmögte a számra.

- Legyél erős - Félrebiccentettem a fejem és kihívással teli szemekkel néztem rá. Jungkook elnevette magát és megrázta a fejét.

- Kihívás elfogadva - Rám kacsintott, aztán visszaült a saját helyére. Megigazgatta a ruháit és felvette a semleges maszkját. Kinyitotta a kocsiajtót és kiszállt, mintha mi sem történt volna.