*Jungkook POV*
Szinte állva el tudtam volna aludni az egyik pillanatban, a másikban pedig úgy éreztem, hogy ennél frissebb nem is lehetnék. JaeHwa teste, közelsége, érintése és a csókjai annyira feltöltöttek engem, hogy két napig is kibírtam volna alvás nélkül, amíg egy helyben ugrálok megállás nélkül. Viszont a tudat, hogy le kellett állnom, annyira elvonta az eszem minden egyes gondolatát, hogy mindenre négyszer jobban kellett koncentrálnom, hogy meg tudjam csinálni, ez pedig leszívta az energiámat. Ha a telefonom nem csörren meg, akkor talán lefektettem volna és megmutattam volna neki, milyen jó is, ha nem megerőszakolják, hanem rendesen csinálják. Valahogy azonban köszönettel tartoztam annak a baromnak, hogy felhívott, mert úgy éreztem, hogy első érintésre annyira beindított a teste, hogy nem voltam biztos magamban, hogy finom tudok lenni. Bár tudtam, hogy nem tudnék ártani a lánynak, mégis jobbnak láttam, ha még legalább ezerszer eljátsszuk ezt a kis bevezetőt, hogy végre ne robbanjak fel elsőre, ha meglátom a hófehér bőrét. Szinte még éreztem a tenyeremben a formás melleit, a puha bőrét és a felhevült testét. A fülembe önkénytelenül is folyamatosan a hangos sóhajait és nyögéseit hallottam, amiktől este alig tudtam elaludni, mert ahogy rájuk gondoltam, nagyon nagy erőfeszítésemben telt az ágyamban tartanom magamat és nem átmenni hozzá, hogy ott és azonnal jót tegyek vele. A szám bizsergett, mintha órákig dörzsöltem volna. JaeHwa csókjai, a nyelve, az érzékeny nyaka, az egész teste... mindent megkóstoltam a számmal és nem tudtam betelni vele. Mindig többet és többet akartam, és ahogy hallottam, ő sem ellenkezett volna. Éppen ezért is volt jó, hogy leálltunk, mert még mind a ketten meggondolatlanok lettünk volna. Én nem biztos, hogy le tudtam volna állítani magamat, ő pedig nem szólt volna, ha fáj vagy ha valami nem jó neki, mert a rosszat és az erőszakosat szokta meg, nem tudja még, milyen a lassú és érzelmes szeretkezés. Én akarom megmutatni neki ezt, hogy megszeresse az együttlétet velem és ne egyből a fájdalom jusson róla eszébe. Ehhez viszont az kellett, hogy tényleg képes legyek lassú és gyengéd lenni, ami pedig nem olyan egyszerű, ha egy olyan észveszejtő test fetreng alattam, mint amilyen JaeHwa-jé és ha olyan hangokat hallat, mint amilyen az ő szájából és torkából szakadtak fel.
- Miért vagy fent ilyen korán? - A hirtelen hang megszakította a gondolkodásomat.
A jobb oldalamra fordítottam a fejemet, ahogy ott állt mellettem JaeHwa. Ártatlanul pislogott fel rám, miközben belekortyolt a teájába. Én mélyet lélegezve néztem végig a testén. Mezítláb hagyott lábain, a nyári ruha miatt szabadon lengedező combokon, a vékony karokon, a gyönyörű arcán, a felfogott haján...
Elé léptem és jobb kezemmel elsöpörtem a hosszú copfot a bal válláról, hogy megbizonyosodjak valamiről. Elmosolyodtam, ahogy felfedtem a nyaka bal oldalát. Hüvelykujjammal végigsimítottam a halványlila folton, amit tőlem kapott előző nap. Újra a fejembe verte magát az érzés, ahogy az ajkaim ott szánkóztak a nyakának érzékeny bőrén, ahogy megszívtam a jó helyen, hogy kicsaljam a hangokat belőle, amikre vágytam.
- Tetszik - Jelentettem ki egy mosollyal. Ránéztem a lányra, aki állta a szemkontaktust velem.
- Mikor fog elmúlni? - Kérdezte.
Megvontam a vállam. Direkt nem mentem messzire, hogy egy sötétebb és nagyobb foltot adjak neki.
- Két-három nap - Találgattam. - Miért, nem tetszik?
JaeHwa megnyalta a száját és lassan bólintott, hogy kedveli az általam kapott jelet. Én is biccentettem, jelezve, hogy nagyon helyes, hiszen irtó szexi tud lenni, ha meglátom ezen a szép bőrön és eszembe jut, hogy hogyan kapta, és hogy én adtam neki és mennyire élvezte.
- JaeHwa-yah - Szólítottam meg, amikor eszembe jutott egy kérdés.
- Hm? - Válaszolt, hogy mondhatom, amit akarok.

YOU ARE READING
A maffia karjaiban (BTS-JK)
FanfictionÉn csak utazni akartam, megnézni ezt a csodálatos országot és tanulni a nyelvet. Minden olyan jól indult, a szüleim kifizették a repülőjegyemet, a szállást és még egy helyi idegenvezetőt is, aki tíz napig kísérgetett. És mi lett belőle? Félelem és r...