Én csak utazni akartam, megnézni ezt a csodálatos országot és tanulni a nyelvet. Minden olyan jól indult, a szüleim kifizették a repülőjegyemet, a szállást és még egy helyi idegenvezetőt is, aki tíz napig kísérgetett.
És mi lett belőle? Félelem és r...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Jungkook, remélem ezt tényleg nem gondoltad komolyan!
Mire reggel felébredtem, az ajtóban várt egy hatalmas doboz. Kíváncsian vettem fel és az ágyra dobtam. Kipattintottam az összezárt fedelet és széthajtottam a fehér papírt, ami a tartalmat védte a koszolódástól. Eltátottam a számat és csak ültem egy helyben, mint egy megfagyott bábú. Mire magamhoz, tértem, a szám már kiszáradt, ahogy nyitva felejtettem meglepetésemben és ott vettem a levegőt az orrom helyett. Lassan megragadtam a dobozban lévő holmikat és sorra az ágyra pakoltam őket. Felálltam és onnan néztem le az ajándékaimra.
Egy hatalmas sarkakkal megáldott, ámde kimondottan gyönyörű cipőt kaptam, egy ujjatlan, V kivágású, fekete ruhával, aminek a háta teljesen nyitott volt. Szép volt, de már akkor a melltartóim problémáján kezdtem el gondolkodni. Továbbá egy szintén fekete, apró csillámokkal megszórt, kagyló alakú táska lapult a csomagok között és egy hálós, csipkemintájú karkötő. Végigvezettem a szemeimet a tartalmon és megingattam a fejemet. Lenyúltam a dobozhoz és kivettem belőle egy papírlapot.
Széthajtottam a levelet és átfutottam. " JaeHwa-yah! Ezt vedd fel az esti tárgyalásra. Délután otthon vagyok és kitaláljuk, hová teszed a fegyvered ;) XX JK"
Megforgattam a szememet a játékos sorokra, de egyben görcsbe is rándult a gyomrom, ahogy a levelet olvastam. Igen, fegyvert kell vinnem, hiszen bármelyik pillanatban használnom kellhet. Jungkook kézzel foghatóan feszült volt, amióta megtudtuk, hogy nekem is mennem kell arra a partira az apja utasítására.
Megráztam a fejem és felnéztem az órára, ami a falon lógott. Alig múlt nyolc óra, így kényelmesen lesétáltam a konyhába. Meztelen lábaimmal végigcsoszogtam a padlószőnyegen, ami a lépcsőt fedte, aztán átléptem a hideg fára, amivel az előszoba padlója volt borítva. Fényes, csúszós anyag volt, amin végighúztam a talpamat mosolyogva. Nem is tudom, miért volt annyira jó kedvem, amikor alig pár órára volt az a rendezvény, amiért akár az életünkkel fizethettünk.
----
Álltam a zuhany alatt és élveztem, hogy folynak végig rajtam a vízcseppek. A hajam is csurom víz volt, ahogy a samponos vizet végre leöblítettem róla és a hosszú tincsek lelógtak mellettem. A testemet végigmasszíroztam a friss, barackos illatú tusfürdővel, amit Jungkook választott nekem és kifejezetten szerette az illatát. Újból egy mosolyt csal elő belőlem a gondolat, hogy a férfi mennyit hajolgatott a nyakamhoz, hogy egy lélegzetet vegyen és aztán megdicsérje az illatomat, amit ő választott nekem. Felemeltem a fejemet és az arcomra folyattam a kellemesen meleg, zubogó cseppeket. Már jó ideje bent álltam a zuhanyzóban, de úgy éreztem, hogy így sikerült lenyugodnom egy kicsit. A meleg, a pára, az izmaimat kényeztető csobogás mind nyugodtsággal töltött el a gondolataim között, amik pedig a feszült összejövetel körül kavarogtak.
Végre rávettem magam, hogy elzárjam a vizet és kilépjek a zuhanykabinból. Elkaptam a törülközőt és magam köré tekertem. Belenéztem a csap felett elhúzódó, széles tükörbe, ami a meleg víztől párás lett. A tükörképem homályos és elmosódott volt a fehér gőztől. Nem foglalkoztam vele, úgysem volt mit elintéznem ott, hiszen a szobámban volt a ruhám, a fehérneműm és a sminkes táskám is, amit először fogok használatba venni. Semmi kedvem nem volt maszkot tenni magamra-már afelett, amit alapból is hordtam-, szükségem sem volt rá és értelmét sem láttam. De miután Jungkook elmesélte, hogyan szoktak kinézni az oda érkező hölgyemények, a kapott ruhámat is túl szűziesnek véltem, pedig egyáltalán nem volt az.
