A maffia karjaiban (BTS-JK)

55

A fürdőben álltam és lecsekkoltam magam. Egy újabb partira kellett mennünk, a meglepetés kedvéért. A hajamat megmostam és lassan lefürödtem, minél jobban húzva az időt. Az igazat megvallva semmi kedvem sem volt elmenni, szívesebben ültem vagy feküdtem volna a kanapén Jungkook mellkasán, hagytam volna, hogy finoman simogassa a hátamat a gerincem vonalán, apró puszikat nyomjon a fejem búbjára és lassan magára fordítson, ahogy én aprókat araszolva kulcsolom rá a lábaimat az övére. Napok óta mást sem csináltunk, csak nagyjából ennyit. Vagy bent ványadtunk, vagy a medencénél frissítettük fel magunkat a meleg ellen vagy pedig a könyvtárba mentünk, hogy a nyugalomba és csendbe burkolózva olvashassunk. Csakhogy az olvasások is elkezdődtek egy kis simogatással, a lapozások közötti puszikkal és befejeződött egy heves csókcsatával a kis heverőn.

Fehér színű, csipkés tangabugyiban és a hozzá passzoló vastag, csipkepántos melltartóban álltam a fürdő közepén és igyekeztem minél kevesebb hajamat kitépni, miközben megfésültem a vizes és kócos frizurámat. Nem tetszett ez a fehérnemű szett, mert túl átlátszónak találtam. A bugyi és a melltartó is csupán csipkeanyagból állt, kizárólag a bugyin alul, a melltartón pedig elöl volt egy vastagabb anyaggal beszőve a kelme, hogy takarja, amit nagyon muszáj. Azon kívül a bőrömet premierplánban látni lehetett az elegáns és szexi darabon keresztül. Éppen ezért vágtam fejbe magam gondolatban, hogy nem hoztam be magammal a ruhámat. Úgy gondoltam, hogy úgysem tudom és nem is akarom a vizes hajammal marháskodva elhúzni az időt, hogy úgy próbálok meg sminkelni és elkészülni, hogy a hajam közben nem ér a ruhámhoz, nehogy összevizezzem.

Bár Jungkook azt mondta, el kell intéznie valamit, mielőtt ő is elkészülne és ne várjak rá előbb, mint este nyolc. Amikor elindultam zuhanyozni, alig volt hét óra, de fogalmam sem volt, hogy vajon mennyi ideig áztattam magamat a kellemes, meleg vízben, hogy mennyi időbe telt lemosni a hajamat és meddig pepecseltem a tükör előtt. Amikor viszont hangokat hallottam a földszintről, megdorgáltam saját magam, hiszen ismét alul öltözve kell beslisszannom a szobába, habár már egyre kevésbé voltam szégyenlős Jungkook előtt, azért mégsem állt szándékomban bugyiban és melltartóban libegni előtte.

Kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem. Füleltem egy percig és halk csoszogást hallottam a földszintről. Gyorsan kimentem és amíg nem az emeleten volt a férfi, addig becsúsztam a szobámba. Mosolyogva bólintottam a gardrób tükrében magamra, megdicsérve magamat, hogy milyen gyors vagyok. Az ágy felé fordultam és ránéztem a matracra terített ruhára, hogy eldöntsem, mivel is kezdjem a készülést.

----

- Jungkook? - Szóltam a lépcső tetejéről, a még mindig a földszinten motoszkáló férfinak.

Nem kaptam választ, ezért még toporogtam egy kicsit, hogy várjak. Hangomra azonban minden elcsendesedett és sem lépteket, sem pakolás hangjait nem hallottam. Rossz előérzetem támadt. Már az furcsa volt, hogy a férfi nem jött be hozzám, hogy közölje, hazaért és még mennyi időm van elkészülni, ugyanis ezt mindig eljátszotta, amikor készültünk valahová. Valamint, hogy nem szólt a felhívásomra, de még csend is lett a hangomra, már eléggé aggasztott. Visszamentem a szobámba és letoltam a félig felvett koktélruhámat, aminek a cipzárja felhúzásra várt, ezért is kértem volna segítséget Jungkook-tól. Sietve az éjjeliszekrényhez lépkedtem és kivettem belőle azt az aprócska fegyvert, amit még Jungkook adott nekem a legelső, közös partink alkalmával és amivel az első adandó alkalommal lőttem is és megöltem valakit. A markomba fogtam a kis pisztolyt és a behajtott ajtóhoz sétáltam halkan. Rátapasztottam a fülemet és először csak hallgatóztam. Csend fogadott. Óvatosan kikukucskáltam a résen, ami az ajtó és a fal között volt és úgy néztem körbe az emeleti folyosón, ameddig az apró nyílás engedte. Mikor nem láttam semmit, lassan és halkan kinyitottam a fa monstrumot és kidugtam a fejem, a kezemben pedig ott szorongattam a gyilkos kis eszközt.

Az emeleten minden egyes szobájába benéztem és ellenőriztem minden egyes kis sarkot, zugot és még a szekrényeket is. Mikor semmit sem találtam, kicsit leengedtem a feszültségemből. Már-már azt hittem, hogy paranoiás vagyok és csak a túlfűtött fantáziám játszadozik velem. Azt hittem, hogy annyit voltam a maffia karjaiban, hogy már egy szélsüvítést is intő jelnek veszek és fenyegetésnek érzem. Sóhajtottam egyet és megráztam a fejem. Kezdek becsavarodni.

- Hátul! - Hallottam egy férfihangot a házon kívülről. A nyitott ablakokon át szűrődött be a kiabálás, amire felkaptam a fejemet. A lépcső irányába fordultam és lesiettem a fokokon. A puha padlószőnyeg tompította a meztelen talpam alatt a nehéz trappolást, ami egy csupasz padlón valószínűleg eléggé megrezegtette volna a lábaimat és fájdalmas lett volna.

Belestem a nappaliba, az előszobába és a konyhába is. Mivel mindent üresnek véltem, ismét kezdett leengedni az újból felgyülemlett feszültség. Már abban sem voltam biztos, hogy idegesnek kellene lennem. Lehet, hogy csak valami hülye téma miatt kiabáltak az őrök, vagy semmi komoly nem történt, csak megint hülyítették egymást, és most jóízűen röhögnek valamelyik csapdába esett társukon.

*Jungkook POV*

Amikor hazaértem, az őrök éppen egy irányba szaladtak. A lakásom felé. Tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben, ezért gyorsabbra vettem a lépteimet.

- Mi van már megint? - Ordítottam az egyik őrömre.

A férfi meghajolt, hogy köszöntsön, aztán felegyenesedett és megigazította a hosszú csövű puska pántját a vállán.

- Egy nő betört, de már elkapták - Tájékoztatott.

- Egy nő? - Szemöldököm az egekig szökött volna, ha nem emlékeztettem volna magam, hogy hol is vagyok éppen. Ez hihetetlen.

A férfi bólintott egyet.

Én megráztam a fejem hitetlenségemben, aztán aprót löktem a férfin, hogy elálljon az utamból. Mérges léptekkel indultam meg a ház felé, ahol velem szemben jöttek az embereim. Közrefogtak egy megkötözött nőt, aki ott bukdácsolt a helyzet, a séta tempója és a-gondolom- verés miatt, amit az őröktől kapott, hogy leszereljék. Dühös és sötét szemekkel álltam meg a kerengő közepén, hogy bevárjam a kisebb hadsereget, akik a betörőt hozták. A nő, ahogy meglátott, szinte groteszk módon elmosolyodott és felragyogott az arca. Aprót forgattam a szemeimen, ahogy sejtettem, már megint mi a helyzet. Tizenhat éves korom óta történtek ilyen esetek, de amióta JaeHwa velem volt, ez volt az első eset.

- Jungkook oppa - Nyávogta idegesítően magas és vékony hangon a lány.

Morogtam egyet halkan a megszólításra.

- Nem vagyok az oppa-d - Szóltam nyugodtan, de belül már lángoltam. Senki nem hívhat oppa-nak, kivéve egy személyt.

- Jungkook, én megölnék bárkit, megölöm JaeHwa-t...

- Mit csinálsz? - Szakítottam félbe.

Számat haloványan összeszorítottam, de igyekeztem magamon tartani a jeges és semleges arcomat, holott legszívesebben a legdühösebb arccal néztem volna rá, ami csak létezik, miközben lelövöm teljes nyugodtsággal.

A lány az elkenődött rúzsos szájával villantott egy hatalmas mosolyt, ami eléggé visszataszító volt számomra.

- Az enyém leszel és én a tiéd - Vigyorgott, mint egy eszelős. Na ne mondd!

- Fogalmam sincs, hogy ki vagy és nem is akarom tudni - Közöltem szárazon. - Továbbá, most meghalsz.

Azzal elszakítottam róla a tekintetemet és elsétáltam a kisebb csoport mellett. Még hallottam, ahogy a nevemet kiabálja, de nem érdekelt. Az egyetlen, ami a szemem előtt lebegett az JaeHwa volt és az, hogy remélem rendben van. Hogy nem esett semmi baja és ez a tyúk nem csinált vele semmit.