A maffia karjaiban (BTS-JK)

74.

*JaeHwa POV*

Hihetetlen izomlázzal ébredtem, de egy eszelős vigyorral az arcomon, amikor eszembe jutott, hogy előző délután- és este s hajnalban....- mi minden történt. Arcomat a párnába fúrtam és beszívtam Jungkook férfias tusfürdője és saját bőrének illatát, ami megragadt a szövetben. Kinyújtóztattam a merev és fájó testemet és felkeltem, hogy felöltözzek.

A földszinten csend uralkodott. A reggeli egy tányéron, a pult végében rám várt, amit gondolom JiWoo készített ki nekem, szokásosan, ha már nem találkozunk, mert későn kelek. Felnéztem a faliórára, ami 9:17-et mutatott. Kiguvadt szemekkel vettem tudomásul az időt, de nem is csodálkoztam, hiszen még hajnal fél négykor javában a légzésemet próbáltam meg visszanyerni, miután az utolsó alkalommal még egyszer kivégeztük egymást.

Boldogan ettem meg a reggelimet, aztán a már korábban elkészített teámmal a kert felé vettem az irányt. Meglepetésemre nekem háttal Jungkook állt a rózsák előtt, füléhez szorítva a telefonját. Felvontam a szemöldököm, miközben beleittam a teába. Nem dolgoznia kellene? 

Mögé sétáltam és lassan, nehogy váratlanul érje az érintésem, hátulról átkaroltam a derekát.

- Igen, mindenképp - Válaszolt a telefonjába, miközben félig hátra fordult, hogy rám nézzen. 

Felmosolyogtam rá, mire ő is viszonozta egy gyors mosollyal. Bal kezét, amelyik szabadon volt, az enyémre tette a hasán és lassú mozdulatokkal cirógatni kezdte. Hozzásimultam és arcomat belefúrtam a kemény, izmos hátába. 

- Nem érdekel, azért mentél oda, hogy megold! - Mondta a telefonba.

Megint valami munkaügy lehetett. Nem akartam zavarni, úgyhogy eltávolodtam tőle és elhúztam a kezemet a hasáról. 

- Várj! - Mondta. 

Ránéztem, ő pedig felém fordult. Elvette a fülétől a telefont és maga mellé ejtette.

- Hová mész? - Kérdezte tőlem.

- Nem akarlak zavarni, dolgozz csak - Mosolyogtam rá.

Jungkook is elmosolyodott és lépett egyet felém. Szabad kezével magához ölelt és lehajolt egy gyors csókra.

- Nem zavarsz - Motyogta az ajkaimra, aztán még egy gyors puszit nyomott rá, mielőtt a telefon visszaért volna a füléhez. - Itt vagyok - Folytatta a beszélgetést.

Mosolyogva belebújtam az ölelésébe, óvatosan magam mellett tartva a teás bögrét, nehogy kiöntsem a maradék itókámat. Hallgattam a szívdobogását, amíg a másik oldalról a madárcsicsergés és a széltől zörgő levelek hangjai töltötték meg a fülemet. A mellkasára szorított fülemben dörmögést hallottam csak, de a szabad fülemmel hallottam a ténylegesen megformált szavakat. Nyugtató volt és szinte már idilli. Egy normális reggel, amilyen már hiányzott, hogy legyen. 

- Gondolod, hogy azért küldtelek oda, hogy aztán nekem is mennem keljen? - Horkant fel Jungkook a mobilba. - Akkor mi értelmed van neked?

Én csupán egy mély mormogást hallottam a telefonon keresztül, semmi mást a beszédből, de nem is nekem kellett hallani. A férfi mondott valamit, aztán elhallgatott.

- Helyes - Mondta kimért, közönyös hanggal Jungkook. - Én is így gondoltam.

Azzal bontotta a vonalat. A készüléket a nadrágja zsebébe süllyesztette és a másik, immáron szabad kezével is megölelt.

- Jó reggelt! - Köszöntött mosolyogva.

- Neked is - Néztem fel rá boldogan. 

Jungkook lehajolt és a száját az enyémnek nyomta. Nem tiltakoztam, amikor mozgatni kezdte az ajkait, követésre bírva ezzel az enyémeket is. Leheletének friss, mentolos íze volt, amint a nyelve átbukott a számba, hogy mélyítse a csókot.