A szekrényben csupán pár törülközőt, új fogkefét és fésűt, valamint egy barackos tusfürdőt és sampont találtam.
Az ablakból a medence sarkára láttam rá és a hatalmas, zöld kert egy részére. Megnyugtató volt és furcsa. Rendkívül furcsa az elmúlt három évem után, ahol félhomály volt, nem túl higiénikus fürdőszoba és bezártság.
*Jungkook POV*
Felmentem, hogy szóljak Debborának, hogy kész az ebéd. Kopogni akartam, de nyitva volt az ajtaja. Persze, én sem csuknám magamra szívesen, ha nyitva hagyhatom. Főleg azután, amit attól a kis talpnyalótól hallottam, hogy két és fél évig bezárva tartotta őt egy szobában. El sem tudom képzelni, milyen lehetett a négy fal között annyi ideig. Vagy hogy mit csinálhatott vele..mondjuk arról van elképzelésem.
Nekidőltem az ajtófélfának és onnan néztem a lányt. Amikor először megláttam, fiatalabb volt. Sokkal gyerekesebb arca és teste volt. Akkor láttam meg, amikor talán egy vagy másfél éve egy üzletet kötni mentem a város másik felébe. A dugóban ültünk, amikor a járdán elment mellettünk az a szemét Myung meg a lány. Azonnal látszott, hogy nincs rendben valami vele, hiszen kézzel fogható és látható volt a félelme a férfitól, aki büszkén sétált mellette. Akkor azt hittem, ki tudom verni a fejemből, hiszen olyan családból származom, ahol természetesnek számít a nők erőszakolása és a megfélemlítés, hogy tiszteletet tanuljanak. Nem érdekelt, hogy melyik szerencsétlen esett áldozatául annak a másik szerencsétlennek. Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, hiszen az összes ilyen féreg két vagy három évig tartotta meg a nőt, amíg engedelmességre bírta és megerőszakolta, aztán megunta és eladta jó pénzért, hogy újabb, frissebb húst keressen magának. De teltek a hetek és amikor a férfiúi szükségleteim kielégítésre szorultak, azt vettem észre, hogy folyamatosan ahhoz az archoz és testhez hasonlót keresek magamnak. Ezért döntöttem úgy, hogy megveszem a lányt, hiszen tudtam, hogy egyrészt nekem nem mondhat nemet az a fattyú, másrészt elérkezett az az idő, ami tájt eladásra kerülne úgyis a pára.
Az ablakpárkányon támaszkodott és onnan nézte a kertet. Szinte gyermekies lelkesedéssel vette birtokba a napsugarakat, amik a bőrén táncoltak, hisz ki tudja mióta nem érezhette már.
Kopogtattam az ajtón, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Így sem tudom, mennyi ideje bámulhattam őt, lehet, hogy az ebéd már ki is hűlt.
Felém kapta a fejét, és amikor meglátta, ki vagyok, szemét elkapta rólam és a mellkasom kapott figyelmet. Sóhajtottam. Milyen lehettél, mielőtt ahhoz a nyomorulthoz kerültél?
- Kész az ebéd - Közöltem.
- Köszönöm - Biccentett, de nem mozdult.
- Gyere, lent meg van terítve.
Zavartan felkapta a fejét, de a szemembe ismét nem nézett.
- Én.. - Látszott, hogy zavarban van. - Én veled eszem?
Szemöldököm a magasba szökött. Hogy velem eszik e?
- Miért? Kivel szeretnél? - Biccentettem félre a fejemet kíváncsiságomban.
- Én csak.. nem vagyok elég magas rangban ahhoz, hogy..
- Tessék? - Szakítottam félbe.
Ez hihetetlen! Mégis mivel tömte szegény lány fejét az a rohadék? Nincs elég magas rangja? Hozzám? Vagy a férfiakhoz? Vagy hogy bárkivel együtt legyen.
- Bocsánat - Hangja lehalkult és a földre rogyott. Ott térdelt előttem, fejét lehajtva, szinte remegve.
- Mit csinálsz? - Kérdeztem sóhajtva és leguggoltam elé.
Nem mozdult, de a fejét kicsit feljebb emelte, hogy láthassam zavartságát.
- Te nem akarsz megbüntetni, amiért olyat mondtam, ho..
Halk nevetésem szakította félbe, amitől még inkább zavartnak tűnt. Két ujjam közé vettem az állát, hogy felfelé fordítsam a fejét.
- Nézz már végre rám - Nem utasítottam, inkább kértem rá.
Látszott, hogy habozik, hiszen az a szemét mást tanított. De végül rám emelte a tekintetét. Csokoládébarna íriszek néztek vissza rám, amikben ott csillogott a félelem és az értetlenség. Gyönyörű, hosszú szempillái meg-megremegtek, ahogy próbálta tartani velem a szemkontaktust, amit eddig nem mert megtenni.
- Nem tudom, hogy milyen bődületes faszságokat művelt veled az a kis mocsadék - Kezdtem bele halk és nyugodt hangon, hogy az utálatom a férfi iránt ne hallatszódjon ki teljesen. Bár az arca érzelemmentes volt, a szemében a félelem nem engedte meg nekem, hogy vele kiabáljak a féreg miatt. - De én nem ő vagyok. Világos?
Alig láthatóan bólintott, mire halványan elmosolyodtam.
- Akkor irány az ebédlő - Mondtam és nyújtottam a kezemet, hogy felsegítsem. Nem fogadta el, magától felállt és követett engem a földszintre.
YOU ARE READING
A maffia karjaiban (BTS-JK)
FanfictionÉn csak utazni akartam, megnézni ezt a csodálatos országot és tanulni a nyelvet. Minden olyan jól indult, a szüleim kifizették a repülőjegyemet, a szállást és még egy helyi idegenvezetőt is, aki tíz napig kísérgetett. És mi lett belőle? Félelem és r...