A maffia karjaiban (BTS-JK)

40

Reggel iszonyatos fájdalomra keltem. Mivel alvás közben átfordultam a bal oldalamra, elnyomtam a frissen szerzett lövésnyomot és fantasztikusan fájt. Rohadtul! Összeszorított szemekkel, grimaszolva masszíroztam a fekete gumi anyag feletti és alatti részt is, hogy kicsit enyhítsem a nyilalló érzést. Lerúgtam magamról a takarót és az ágy szélére ültem. Minden erőmmel azon voltam, hogy ellazítsam a karomat, holott minden izmom az ellenkezőjét akarta. Inkább a lábaimat és a másik karomat feszegettem, hátha akkor kicsit enyhül a fájdalom.

A konyhába sétáltam és lerogytam az asztalhoz.

- Jó reggelt! - Köszöntött Ji Woo, a bejárónő, aki a szokásos reggeli teendőit végezte.

- Önnek is - Válaszoltam. - Zavarhatnám egy kicsit?

- Tessék csak - Bólintott, aztán megtörölte a kezét.

- Segítene teát csinálni ma reggel? Nem vagyok a toppon fél kézzel - Kértem.

Ő csak bólintott, aztán ott hagyva mindent, amit eddig csinált, belekezdett a finom zöld teám megcsinálásához. Nyugodtan ültem a széken, a sajgással harcolva magamban. A számat összeszorítottam és jobb kezem ökölbe szorult, amikor a friss varrat úgy döntött, neki most percenként legalább egyszer kibírhatatlan fájdalmat kell okoznia nekem. A hideg rázott minden alkalommal, amikor megpróbáltam visszafogni a fájdalmat.

- Minden rendben, asszonyom? - Ocsúdtam fel Ji Woo hangjára. Kinyitottam az eddig összeszorított szemeimet, hogy lássam, leteszi elém a bögrét. Még benne volt a kiskanál, amivel kevergethettem magamnak az italt és a széléről kilógott a teafilter zsinórja is. A bögre mellé letett egy apró tányérkát az elhasznált filternek és a kiskanálnak, hogy ne az asztalterítőt áztassam át vele.

- Igen, köszönöm - Bólintottam semleges arccal és a kezembe fogtam a bögre fülét.

Lassan belekortyoltam a még meleg, frissítő italba és újra lehunytam a szemeimet, hogy pihenni tudjak. Addig észre sem vettem, de nagyon fáradt voltam. Az éjszaka folyamán többször is felkeltem, ha átfordultam a bal oldalamra és az figyelmeztetőleg megsajdult, de akkor még a fájdalomcsillapító és az érzéstelenítő hatása alatt lehettem, mert szinte azonnal vissza is aludtam. Nem voltam fent sokat, viszont sokszor és ezt reggel meg is éreztem.

Hallgattam, ahogy a Ji Woo kezében lévő kés végigszánt a zöldségeket és gyümölcsökön, aztán halk koppanással ér a fa vágódeszkához. Hallgattam a halkan sercegő pirító hangját, ahogy éppen barnítja a bele tett kenyereket. A hátam mögül hallottam a madarakat, ahogy az üvegajtó által elnyomott, halk csicsergésük feléleszti az egész kertet. Valószínűleg szép, napos idő lehetett kint.

Kipattantak a szemeim, ahogy a fejem búbján éreztem valamit. Jungkook belepuszilt a hajamba, aztán gyorsan végigsimított a kócos lófarokba fogott hajamon. Felnéztem rá és egy gyors mosolyt váltottunk.

- Jó reggelt! - Szólalt meg.

A bejárónő azonnal letette a kezében lévő dolgokat és egy 180 fokos fordulatot vett, hogy egy meghajlással üdvözölhesse a főnökét.

- Jó reggelt, uram! - Köszönt illendően. - Kér egy kávét?

- Igen - Bólintott Jungkook. Felém fordult, aztán a karomra nézett, végül fel rám. - Hogy vagy?

- Kibaszottul fáj - Közöltem a nyilvánvalót semleges arccal.

Jungkook felállt az asztaltól, mire kérdőn néztem utána. Rosszat mondtam? Egy maffiafőnök nője nem fájlalhat semmit?

A férfi visszatért és letett az asztalra egy fehér bogyót, a szürke levelet pedig a konyhaszekrény tetejére rakta.

- Fájdalomcsillapító - Magyarázta, amikor látta, milyen tanácstalanul nézek az elém letett gyógyszerre. - Az orvos azt mondta, max. kettőt, ha már 'kibaszottul fáj' - Utánozta az előbb elhangzott mondatomat.