A maffia karjaiban (BTS-JK)

33

*Jungkook POV*

Bekopogtam és vártam. Nem kaptam választ, ezért megismételtem a hangot, ezennel kicsit hangosabban. Közelebb hajoltam az ajtóhoz, a fülemet már szinte rátapasztottam a fa szerkezetre, de ismét csak a csend felelt nekem. Halkan belöktem az ajtót, ami nem volt becsukva. Debbora nem szerette magára zárni az ajtót, amit teljesen megértettem, hiszen én sem szívesen csuktam volna be magam mögött, ha már egyszer kiszabadultam majdnem három év után egy szobából.

Az ágyon egy mocorgó, oldalt fekvő lány fogadott. Elmosolyodtam és beljebb léptem, amíg az ágyához nem értem.

- Jó reggelt! - Köszöntöttem, amikor kinyitotta résnyire a szemeit. Szinte azonnal vissza is zárta őket, ahogy a szobában lévő fény hirtelen érte őt és vakítólag hatott rá, bár alig volt világos.

Leültem az ágya szélére és onnan néztem le rá. Hosszú haja összekócolódott az esti forgolódástól és egy hatalmas felhőként terült szét körülötte a párnán és alatta is, meg szinte mindenhová jutott egy hajszál. Le kellene vágatnia, új személyazonosságnál nem árt a változás. Bár nagyon szerettem azt a hajat. Csodásan mutatott vele, jól állt neki és egyszerűen beleszerettem abba a selymes puhaságú hajzuhatagba-is-, amit minden nap máshogy viselt. Tetszett, ahogy a medencében felgöngyölte a feje tetejére, de a víztől így is néhány tincs vizesen esett le a homlokára vagy a hátára. Jó volt nézni azt is, hogy amikor sétál, alig észrevehetően, de a copfba fogott haja ide-oda himbálózik a hátánál.

- Jó reggelt! - Köszöntött ő is végül. Reggeli hangja rekedtes volt és halk, ami nagyon aranyos volt és azonnal mosolyt csalt elő belőlem.

A lány a hátára gurult és kinyújtózkodott.

- Baj van? - Kérdezte.

Felült az ágyon és kicsit hátrább csúszott, hogy kényelmesen elférjen tőlem. Ujjaival végigszántotta a szerte-szétálló hajzuhatagát, aztán a csuklóján lévő hajgumival egyszerűen egy csapzott, rendezetlen gombócba húzta a fején. Hihetetlenül szép volt és ritka látvány, hogy smink és mindenféle cicoma nélkül, az ébredése után alig fél perccel milyen üdén és természetesen gyönyörűen nézett ki. Millióan irigyelhetik ezt a fajta magabiztosságot és szépséget, amit ő képviselt.

- Miért lenne baj? - Kérdeztem vissza.

Felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett rám.

- Nem nagyon járkálsz be reggel a szobába - Magyarázta meg. - Sőt, vagy mindig én kelek fel előbb vagy már nem vagy itthon, ha felébredek.

- Igaz, de bármennyire is szeretnék itt maradni veled, dolgoznom is kell.

Félrehúzta a száját egy grimasz erejéig, ahogy a mondandójának egy kevésbé lényeges részletét ragadtam meg. De mi tagadás, jobban szerettem volna itthon maradni néha és nézni, ahogy alszik, mint temérdek idiótát hallgatni órákon keresztül piti kis szar ügyek miatt.

- El kell mennünk neked személyit csináltatni - Válaszoltam meg az eredeti kérdését.

*Debbora POV*

Bólintottam egyet. Egyszerre izzadtam és rázott a hideg, ahogy tudatosult bennem, hogy mire készülünk. Bár teljesen tisztában voltam azzal, hogy a maffia nem éppen retten el attól, hogy egy hamis személyazonosságot adjon valakinek, de azért mégis csak a fejembe kúszott, hogy személyesen én leszek az, aki az alanya, a tárgya és a mozgatója lesz egy bűncselekménynek.

Három napja történt az eset, hogy valaki feldobott a rendőrségen, hogy látott sétálni a Han-folyónál. Akkor eldöntöttem, hogy maradni akarok és az elmúlt három napban szinte semmi máson nem járt az agyam, mint ezen. Egyszer megbántam a döntésemet és rájöttem, hogy ők mégiscsak a szüleim, akik nem mondtak le rólam és kerestettek engem. Ráadásul rettenetes lelkifurdalásom volt amiatt, hogy rájöttem, hogy azért nem akarok visszamenni, mert apa alkoholista lett, anyám meg idegbeteg és nem hiányzik egy ilyen család, de az a legrosszabb, hogy miattam lettek ilyenek és most emiatt nem megyek vissza. Ördögi kör. Na meg Jungkook is elég nagy szerepet játszott az itt maradásom döntésében.