A maffia karjaiban (BTS-JK)

80.

FONTOS! Nos, a történet erősen a vége felé közeledik. Szeretnék indítani egy új sztorit, ehhez a ti segítségeteket kérném, hogy kiről szeretnétek! Választási lehetőségek: BTS- V/Jimin/Suga, GOT7- Yugyeom/Mark/Jinyoung, Bigbang-GD. Privátban vagy kommentben szavazzatok légyszi, hogy továbbra is élvezhessétek, amit alkotok. És most vissza a sztorihoz <3 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lassan kevergettem fel a cukrot a teában és néztem, ahogy a zöld színű folyadékban egy kisebb örvény keletkezett a kanál pörgetésére. Szabad kezemmel a pulton támaszkodtam és csak bambultam magam elé. Hajnalban felriadtam és annyira felzaklatott az álmom, hogy nem bírtam visszaaludni. A szüleimről voltak képeim, amint megjelentek az esküvőnkön Jungkook-kal és egyszerre volt érezhető a büszkeségük, amiért férjhez megyek és az egyértelmű csalódottságuk, hogy hagytam őket így senyvedni éveken keresztül, nem jelentkeztem, nem adtam életjelet és nem kerestem fel őket, hogy legalább elmondjam, jól vagyok és ráadásul férjhez megyek. 

Igen, tudtam, milyen szívtelen gyerek vagyok. Az egyik felem azonnal itt akart hagyni mindent és azonnal elutazni haza. Csak el akartam mondani nekik, hogy minden rendben van, nem kell aggódniuk tovább, mert bár nem én akartam itt ragadni az elején, a végén mégis az én döntésem volt már Jungkook mellett. Tudják meg, hogy boldog vagyok itt is, van egy rendes vőlegényem és semmiben nem szenvedek hiányt. Talán nem teljesen olyan életet élek, amit szántak nekem, de ennél boldogabb nem is lehetnék, és ez a fontos. A másik felem viszont minden erejével tiltakozott az ellen, hogy újra szemtől szemben álljak velük. Hogy féltem e az újra találkozástól vagy egyszerűen már nem éreztem úgy, hogy hiányoznának, nem tudtam. De amint arra gondoltam, hogy meglátogatom őket, egyből ellenkeztem magam ellen, majd ismét felhoztam egy érvet az odaút mellett és így tovább. Megőrjített.

Halk, de magabiztos lépteket hallottam magam mögül. Feltoltam magam az összegörnyedt pozíciómból a teám felett és egy halvány mosollyal az arcomon megfordultam. Szembe találtam magam egy hihetetlen látvánnyal. Jungkook sötét haja oldalra fésülve vagy túrva állt, kivillantva ezzel a homlokát, amit nagyon jól tudta, hogy imádom, ha így hordja a haját. Szemei elkeskenyedtek, ahogy azokkal is mosolygott rám, amint ránéztem. Telt ajkai felfelé kunkorodtak és a fogai éppen, hogy kilátszódtak a fáradt mosolyban. Fekete nadrágot viselt, mint az esetek legtöbbjében és az anyag úgy simult az izmos, kidolgozott combjaira, mintha a nadrág sem akarná soha, hogy elváljanak az útjaik. Felül viszont a kidolgozott kockáin és a mellizmain kívül semmi sem volt.... nem is igazán bántam.

- Jó reggelt! - Köszöntött és elém lépett.

- Neked is! - Mosolyogtam, aztán átkaroltam meztelen derekát, hogy belesimuljak az ölelésébe. 

Bőre puha és sima volt és meleg. A tenyerem a hátán szinte forrt, ahogy lassú, körkörös mozdulatokat tettem a bőrén.

Lassan elhajolt tőlem és egy halvány mosoly kíséretében egy gyors puszit nyomott a számra.

- Mióta vagy fent? - Kérdezte.

Elment mellettem, hogy a kávégépet üzemeltesse. Kivette a szürke bögréjét a szekrényből, aztán visszafordult a gép felé és megnyomta rajta a sokat használt gombot, hogy perceken belül lefőljön a barna, keserű lötty.

- Nem tudom - Válaszoltam. - Elég korán felkeltem.

- Történt valami? - Fordult felém aggódó tekintettel.

Halványan mosolyogva megráztam a fejem, mire ő is bólintott és visszavezette a tekintetét a lassan már csöpögő kávéra.

- Csak rosszat álmodtam és már nem akartam visszaaludni - Feleltem a féligazságot.